Tegnap este elmentünk a katával bulizni, felkészültünk minden jóra, jó is volt, azonnal érkezés után például alexbe és kis csapatába botlottunk, amúgy az este folyamán az alábbi beszélgetés játszódott le kata és köztem:
kata: Fecó, te el tudod képzelni, hogy mi egy hónapig nem találkozunk?
én: De hiszen már volt ilyen, amikor spanyolországban voltál.
kata: De úgy, hogy egy városban vagyunk.
én: Ja, úgy nem.
kata: Ha ez megtörténik, én megöllek.
Szóval így buliztunk mi tegnap jó hangulatban, amúgy tényleg az volt, becsocsiztunk picit, a végén meg ránk akaszkodott egy fiú, akivel nem nagyon tudtunk társalgás szempontjából sem mit kezdeni, egyéb szempontból meg nem is volt szimpatikus, az ingyensört elfogadtuk felebaráti szeretetből, majd amikor már úgy beszélt hozzám, hogy közben az ujjával cirógatta a kezemet a vállamtól a csuklómig, meg a derekamat dörzsölgette, akkor már tényleg elegem volt belőle, és így történt, hogy nem teljesen korrekten eljárva, de mi gyorsan eljöttünk amíg elment pisilni. Konkrétan futottunk. Nem volt szép, de nem láttunk más megoldást úgy részegen. Ma jutott eszünkbe, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha simán megmondjuk, hogy hazamegyünk, nem ez történt:)
Felzárkóznom saját magamhoz egyébként a lehetetlennel vetekszik, annyi változás mindenképp történt az elmúlt 3 hétben, hogy kijött a jóidő, ma már kabát se kellett, egyik napról a másikra.
A diákmunkát a gyárban meg 3 hétig nyomtam, e hétfőtől már nem kellünk 2 héten át, de aztán (nagyon remélem) visszatérnek a reggel fél5-ös kelések, mert alapvetően tényleg jó volt ott dolgozni, leszámítva hédit, akinél kevés fárasztóbb és ragacsabb embert ismerek. Olyan kijelentései vannak, hogy az adri (az adri az a lány, aki kedd délelőttönként dolgozik velünk, de ők egyszer korábban máshol már dolgoztak együtt) meg én vagyunk az igaz barátnői magyarországon (mert ő erdélyből jött, illetve ő és a párja - a szerk.). Nagyon sajnálom amúgy, mert jószándékú lány, habár kissé bárgyú, meg hát annyi az egész élete, hogy dolgozik, majd várja otthon a párját a csabit, és összes kapcsolata a külvilággal a párja 2 nővére meg azok párjai, akikhez néha átmennek vacsorázni. És ebbe a képbe jöttünk mi be az adrival, és úgy érzem nem nagyon fog lemondani rólunk, például már az esküvőre is meg vagyok hívva:) Egyik hétfőn azzal fogadott nagy boldogan, hogy ők a párjával a hétvégén kitalálták, hogy milyen ital lesz a lakodalmukban az asztalon, vártam már a fejleményt tényleg, de azt hittem fejberúgom magam, mikor közölte a megoldást olyan hangsúllyal, mint aki most szarta a spanyolviaszt: "Sör meg bor" És várta a hatást, amit szavai váltanak ki, és nem is kellett csalódnia, mert valóban ledöbbentem az elvárásoknak megfelelően, csak azt nem tudta, hogy nem azért, merthogy ez milyen fantasztikusan egyedi ötlet, hanem inkább olyan dolgok jártak a fejemben, hogy ezek tényleg erre jutottak 2 nap alatt ketten?! Aztán még elmondta azt is, hogy "és tudod miért?! Mert van, aki nem szereti a sört, akkor az ihat bort, aki meg a bort nem szereti, az meg ihat sört" Hát kösz, ha nem mondod, hülyén halok meg. Viszont azt is kitalálták, hogy lesz valami tömény is. Ilyen megfejtésekkel bombáz engem egész nap, és volt már, hogy össze kellett szorítanom a számat, mert nem szólok vissza, mert bántani tényleg nem akarom, meg hát még egy csomó ideig együtt kell vele dolgoznom. Hogy aztán mi lesz, mikor eljön a nyár és együtt kéne strandra járnunk (igen, ilyen tervei vannak) azon majd ráérek akkor gondolkodni.
Volt egy sokkal félelmetesebb programjavaslata is, ami egyrészt azért volt roppant ijesztő, mert megfogható közelségben volt, másrészt meg maga a program is félelmetes, pénteken állt elő azzal, hogy "mi hárman csajok" kedden menjünk el együtt kajálni, aztán meg moziba. Tudjuk, hogy az én szótáramban nem szerepel az a szó, hogy nem, ezért a nagy hebegés-habogásban végülis belementem, azonban szelíd lelkem később fellázadt és határozottan kiállt magáért, mikor megtudtam, hogy mit néznénk a moziban: a véres valentin című horror-filmet 3D-ben. Mindenki tudja rólam, hogy nem bírom az ilyen brutális filmeket, amik direkt rettegést akarnak kiváltani (a sikoly meg társai még belefér, de a fűrész-incidenst azt hiszem felesleges felemlegetnem), én már magamtól is félek egy csomó mindentől, és az az egy biztos, hogy nem fogok fizetni azért, hogy egy hétig ne aludjak utána. Erről már többször volt szó egyébként hédi és köztem, mivel ő ilyen horror-mániás, és folyton a filmjeit meséli, hogy ezt meg ezt láttad? mire én azt mondom, hogy nem, én nem nézek ilyeneket, és még a fűrész-ügyet is elmondtam, meg hogy múltkor az az idióta peti se hitte el, illetve elhitte, de élvezte, hogy mennyire kiborulok, és megnézetett velem egy fél horror-filmet valami fogtündérről, nagyon brutális volt, csak a fényben voltál biztonságban, aztán meg persze mikor indultam el tőle a tanyáról este 11kor a kivilágítatlan földúton kutyaugatással, akkor meg direkt nem kísért el még a földút végéig sem, ahol már vannak lámpák, hanem röhögött rajtam. Szóval hédi szerintem provokálni akart a filmválasztással, meg is mondtam neki, hogy én nem nézem meg azt, de mintha a falnak beszéltem volna, mindenre volt válasza, hogy de délután nézzük, még világosban hazaérünk, meg hogy hárman leszünk, nem fogsz félni, meg mekkora élmény lesz a 3D. Az, kurva nagy, tényleg, a fiú, akivel aznap dolgoztunk, mondta, hogy a tesójáék megnézték, és egy lány elbőgte magát a moziban. Szóval annyiban maradtunk, hogy én nem megyek el háromdimenzióban, szélesvásznon összefosni magam, hogy aztán minden éjjel azt kívánjam, hogy inkább haljak már meg, csak ne kelljen tovább félni. Illetve én maradtam ennyiben, ő nem változtatott a tervein. Azóta annyi történt, hogy kedden hívott, de nem vettem észre, később meg nem hívtam vissza.
Rövid úton meg fogok őrülni, ha sokáig kell még majd együtt dolgoznunk, rocky szerint meg kéne mondanom neki, hogy fogja be a száját, mert nem bírom elviselni, hogy egész nap ontja rám az életét, meg engem faggat az enyémről, amire én szűkszavúan válaszolok, és ő ezt később úgy meséli az adrinak, hogy "jaj, mennyit hülyültünk az andreával" Ezt eddig nem mondtam, andreának szólít:D
Aztán voltak alkoholos-összejövetelek is, mint például az egyik csütörtök este hábékámmal átmentünk vacsorázni a jucihoz meg a bandihoz, be is vertünk a békönös májhoz 5 üveg pezsgőt, szó ne érje a ház elejét.
Ennek másnapján volt a céges buli, melyet már annyira vártunk, ez volt március 13-án, teljes neve Céges buli a szerencse jegyében, ennek fő oka az volt, hogy aznap jött a diákhitel. Nagyon sokan ott voltunk, a vezérmotívum, ami meghatározta az egészet az az volt, hogy tagfelvétel volt beígérve pontban éjfélre, szilas és köztem választott volna a Cég vezetősége (ami egyébként egyenlő a teljes céggel, azaz roli és rizsa), mi meg szilassal már hetek óta kapartunk ugye, meg ment a rivalizálás ezerrel (nem!), röpködtek a plusz- és mínuszpontok rizsától, mert roli hazaköltözése miatt most egyedül viszi a cég ügyeit itt pesten, minden teher az ő vállára nehezedik:) Bandi karolt fel az este folyamán, menedzseremül szegődött a nagy küzdelem utolsó óráira, és én még életemben ilyen lelkes menedzsert nem láttam. Rizsa leöntötte olyan 10 óra felé a pólóját vörösborral, és a bandi megígértette vele, hogy ha 11kor visszakapja szárazon, kikeményítve, akkor biztos a helyem a cégben; úgyhogy ezek után nagy izgalom támadt, először megpróbáltam kimosni, de nem jött ki, ekkor jutott eszébe a bandinak, hogy annyit mondott a rizsa, hogy "szárazon, kikeményítve", azt nem hogy tisztán, úgyhogy össze se kellett volna vizezni. Mondtam, hogy esélytelen, hogy ez 11ig megszáradjon, azonnal alkoholba is fojtottam bánatom, 10 perc múlva látom bandi meg a hábé susmotolnak nagyon, mondom mivan, hábé: "annyit, mondok, hogy már a centrifugában van" Ezek után került sor a titkos hajszárítózásra a kisszobában, és gyakorlatilag minimál nedvesség maradt csak rajt, de mivel rizsa már be volt rúgva eléggé, elhitte mindenki másnak, akik nagyon kedvesen állították, hogy ez bizony száraz, hogy az tényleg száraz:D
A kisszobában egyéb dolgokat is intéztem, ott lamináltam le a hábénak szánt plakátot, rolit nagyon megihlette ez a szó, később gyakran hivogatott magához olyan módon, mint "meglaminállak, te kurva!" illetve "seggbelaminállak"
A buli fantasztikus hangulatban telt végig, egyik kedvenc jelenetem az volt, ahogy a részeg rékát rángatja a részeg hábé, illetve a részeg jucit a részeg rizsa. Mindenki a régi volt. Szilast leszámítva, akinek pont hogy új arcát ismerhettük meg, ez volt a hullarészeg szilas, jucival olyan táncot lejtett, hogy többször én ugrottam a juci alá, hogy ne koppanjon akkorát a feje a földön, illetve egyszer még a juci melle is elővillant a nagy dülöngélésben, de szerencsére senki sem látta. Jucival még továbbá az történt, hogy a konyhában üldögélve mondta neki a feri, hogy "jaj juci, neked milyen szép szád van", mire a rizsa szájon puszilta (mármint a jucit) Kérdezem másnap a rizsát, hogy ezt mégis miért, rizsa: "Abban a helyzetben nem tehettem mást" igazigaz. Juci is szerzett pluszpontokat nekem a cégbejutáshoz, például a rizsa mellé feküdt, aki ágyból nézte a táncolókat, és rizsa kérésére mutatóujjal izgatta a mellbimbóját (mármint a rizsáét), bandi büszke is volt szorgos asszonyára, később már a tekintetével utasította a jucit, mikor rizsa újra ledőlt, hogy tegye, amit tennie kell.
Nekem meg egyenesen a kezemben volt az aduász (micsoda képzavar, fizikailag nem volt a kezemben semmi), hogy bekerüljek a cégbe, rizsa ugyanis bevitt a fürdőbe, ránk zárta az ajtót, és kijelentette, hogy itt az alkalom, hogy minden verseny nélkül bekerüljek a cégbe "annyit mondok, hogy nem túl szoros rajtam a gatya", ám érintetlenül távoztunk pár perccel később, izgatott menedzseremnek csak annyit mondott, hogy "áá, még szopni se tud"
Amúgy másnap a rizsa hivatalos hangon bejelentette, hogy a tegnapi tagfelvétel ellulipipálódás miatt elmaradt.
Ennek a bulinak világbajnok afterpartija is volt, legfőbb résztvevők fanni, bálint és én, akik megittuk a maradékokat, és nagyon csúnyán berúgtunk konkrétan de tényleg, többször elérzékenyültem mikor felfogtam hogy most milyen jó, hogy barátokkal vagyok, meg ez a szabadság, vagy töfi hívása, stb:) Olyan délután 3 körül már mérsékelt emlékeim vannak, az biztos, hogy a nagyszobában hallgattunk zenét nagyon hangosan, sok belgát, meg ezt a számot sokszor a gettó milliomosból, eszméletlen.
A következő vad alkalom szintén a fiúk albérletéhez kötődik, múlt szerdán ugyanis vizsgáztam, pp3-ból, az egyetlen legutolsó sima tárgyam, és az egyetlen legelső (asszem) vizsga, amire minden tételt megtanultam, éreztem, hogy itt már nem lehet a szerencsére számítani, mivel bukás esetén újabb fél évvel hosszabbodott volna amúgy is megnőtt jogviszonyom. A körülmények nekem segítettek, jó tanár volt, a 23-ast húztam és a végeredmény négyes. Ennek örömére már délelőtt fél12-kor a fiúknál voltam 2 üveg pezsgővel, hábé és rizsa segítettek, évike is beugrott, majd 2 körül elindultunk az első budget bor adagért a plusba, aztán később volt még egy második is a tomával, az már betette a kaput. Egyébként fondorlatosan eszeltem ki az egész aznapi tervet, konkrétan hogy én korán berúgok, korán hazamegyek és korán lefekszem, hogy reggel fél 5-kor vígan fel tudjak kelni a munka miatt. A terv 50 %-os sikerrel megvalósult, mivel igen, korán berúgtam, ez kipipálva, azonban így már eszem ágában sem volt korán lefeküdni, hábéval táncikáltunk vígan, aki különös állapotban volt egész nap, mivel egyrészt ugyanannyit ivott mint én, másrészt ő emellett masszívan be volt gyógyszerezve, mert iszonyatosan fájt a foga, szóval valami 5-6 algoflex benne volt legalább, úgyhogy ő igazán nagyban nyomta:) A délután folyamán újabb szavakat tanultam a berúgásra, illetve a berúgást jelentő szavak közti árnyalatokat tanultam meg, mert vannak olyanok:
- elbuborékosodni: ez amikor úgy rúgsz be, hogy nagyon felpörögsz és vidám vagy meg partiarc;
- ellulipipálódni: ekkor inkább bágyadt meg álmos leszel a piától;
- elpicsikálódni: ez esetben pedig úgy leszel részeg, hogy még szinte nem is vagy az, csak már elakad a nyelved, meg a tested már nem uralod. Utólag jöttem rá, hogy rocky a múltkori belga koncerten valószínűleg el volt picsikálódva, mert teljesen tiszta volt a feje, meg nem volt részeg, ugyanakkor folyamatosan idegen emberek közé esett be, mert nem tudott állni, meg burogatta a sört is.
Hajnali fél 1-kor feküdtem le a fiúknál, azzal a határozott szándékkal, hogy fél 4-kor felkelek, hazajövök, megfürdök, csinálok kaját a munkahelyre, és hatkor már ott is vagyok. Részegen tényleg azt hiszem, bármire képes vagyok. A módosított terv majdhogynem nulla százalékos sikert aratott, mivel felkeltem ugyan fél4-kor, de úgy, hogy az iszonyat brutál ébresztőm már 10 perce a fülem mellett csörgött, amire felébredt a szobában alvó rizsa és hábé is, ám én nem, ezt rizsa nem hagyhatta annyiban, hisz csak én tudtam megszüntetni a zajt, úgyhogy hozzámvágott egy kólásüveget:) Innentől reggel 4-ig azzal voltunk elfoglalva kart karba öltve a fiúkkal, hogy hogyan fogalmazzam meg az sms-t hédinek, miszerint nem megyek ma dolgozni, mert rettenetes fogfájásom van (a történetnek valóságos gyökerei vannak ugye, csak nem én vagyok az alanya). Miután sikeresen elküldtem, mindhárman kivonultunk a konyhába, ahol fél7-ig pezsgőztünk és boroztunk, majd visszafeküdtünk aludni.
Nagyon izgultam a másnap miatt, mert utálok hazudni, ami ennél is rosszabb, hogy szerintem nem is tudok, úgyhogy féltem, hogy lebukok a hédi vagy neadjisten az egyéb dolgozók előtt, de megértően mindenki mondta, hogy "hát persze, a foggal, azzal nem lehet viccelni."
És hogy egy kis kultúrát is csempésszek a sorok közé: Március 16 egyértelműen a száz év magány napja volt, mindjárt reggel 5-kor például közröhej tárgyává váltam miatta, mert annyira érdekes résznél tartottam, hogy mikor kellett leszállni a metróról, aközben is olvastam, és konkrétan belegyalogoltam egy oszlopba teljes testtel, ami már maga vicces, de bocsánatot is kértem tőle reflex-szerűen, na ekkor többen felnevettek a környékemen.
Este pedig mentünk megnézni a vígszínházba, hábékámtól ezt kaptam szülinapomra, remekremek, fanni és bálint is csatlakoztak. A nyugatinál találkoztunk, ahol hábé mindenkit megkínált egy szivarral, és úgy vonultunk a körúton kirittyentve, szivarozva, komótosan, hát valami hatalmas istencsászárnak éreztem magam. Stílus:) A színház nagyon szép, a karzaton ültünk, az első sorban, készültünk mini távcsővel ha esetleg a távolság problémát jelentene, de nem volt gond, a távcsövet is csak egyszer kellett használnom, mikor megnéztem a josé arcadiot játszó színész mellizmait;) A darabról annyit, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy ennél hitelesebben meg lehetne ezt színpadon csinálni, mint itt volt, abszolút mozgalmas volt az egész, mint a könyv, és a hangulatot is visszaadta, de nyilván nem lehetett mindent belevenni, konkrétan durván az utolsó 4 generációt hagyták ki, ahogy a hábé mondta kellett volna a hatás elérése érdekében, hogy a színpadon is megszülessen a disznófarkú gyerek, de azért volt vége is. Amúgy valami iskoláscsoportot is elhoztak rá, ott ültek az emos fiatalok félrebaszott baseball-sapkában meg arcbavasalt hajjal, érdekes volt:)
A hétvégén meg végre-valahára kanizsán voltam, jó volt nagyon, meleg meg minden, szódázás (péntek) és fröccsözés (szombat), monyiban hol máshol:) Szombat este meg igazoltatás is volt a monyiban, ilyet még egyikünk sem élt át, de nagyon készségesek voltunk, felírták az adatainkat is, meg lekérdeztek minket egyesével, hogy körözve vagyunk-e, a roli eközben olyanokat kiabált, hogy "még jó, hogy nem most kell hánynom"
Egyelőre maradjunk ennyiben:)
