Az egész napom ráment arra, hogy megpróbáltam visszafojtani a röhögésemet, mivel tegnap 3 konkrét röhögőgörcsöm is volt, amik mai napig kísértenek. Röhögőgörcseimet a tegnapi program foglalta keretbe, ami az volt, hogy reggel átmegyünk Olika, Dani meg én a Vicáékhoz, együtt elmegyünk bevásárolni, majd főzünk vasárnapi ebédet, és ezzel feltankolva meglátogatjuk Havannán a Feriéket, mivel a Ferinek részleges szalagszakadása van immár három hete, így otthon fekszik.
A közös tescózásból a Vicáékhoz tartva mesélte a Koki, hogy egyszer izom-másnaposan (kötőjellel vagy külön?) hazafelé mentek a tescóból, mikor jött velük szembe egy faszi, aki egyszer csak megállt, kibontott egy üveg savanyú uborkát, és mintha az élete múlna rajta, elkezdte a levét inni, közben kétségbeesetten támaszkodott is. Nos, ezzel a sztorival kapcsolatban derült ki a Daniról, hogy régen savanyúságlevet hordott magánál laposüvegben.
Ez volt az első röhögőgörcsöm. Megmagyarázta egyébként, azt mondta, hogy az is olyan mint a tömény, hogy egyszerre csak keveset tudsz inni belőle, és megmelegít ha leér.
Így már minden világos.
Aztán a következő nagy röhögőgörcsöm már a Feriéknél volt. A Ferinek vannak filmes magazinjai, amiket a Koki végig nem is volt hajlandó letenni az arca elől, maximum csak akkor, mikor épp megvetését fejezte ki a társaság egy vagy több tagja, esetleg az egész társaság iránt, és ennek nyomatékosítására a mimikáját is bevetette. Egyszer olvasott fel top100 filmes poénokat, például az egyik Leslie Nielsen filmből valami olyasmit, hogy
- Ó, milyen fura ennek a kutyának a feje!
- Talán azért, mert az a hátulja.
- Ó, akkor azért fogadta olyan kelletlenül a kockacukrot.
Aztán többet poénkodtunk azon, hogy Ferinek rendes körülmények között is közismerten nagy hobbija a matyizás, így meg, hogy három hete otthon fekszik gipszben már egyenesen olyanokról képzelegtünk, hogy egy óriási nagy zsepikupac közepén fekszik, magnum méretű testápoló mellé készítve, és valószínűleg már jegelni kell a jobb kezét. Ehelyett egyébként tisztaság volt, zsepik sehol. Aztán a Vicának elkezdett nagyon folyni az orra, később a szeme is fájt és viszketett, mondta, hogy reggel még semmi baja nem volt, úgyhogy biztos allergiás a Havannára, mire a Koki: Vagy a száradt ondóra.

Felkeltem 4 óra alvás után egy szörnyű másnapossággal/még részegséggel kombinált menstruációs görcsre, mondom összeszedem magam, levonulok a tűző napon fejfájva a gyógyszertárba görcsoldóért, mert nem lesz jó így ez az egyedül (igazából nagyon sok, személynek számító könyvvel) töltött hétvége. A készülődéshez beraktam egy számot, amivel elszabadult a pokol, és egy órája táncolok a nappaliban. Görcsölni még görcsöl, de úgy szeretek zenét hallgatni.

Gondoltam még pár hónapja, mikor megcsináltam ezt a blogot, tehát kiválasztottam a sablont, hogy visszahozom a freeblogos idők aktivitását és azt a partihangulatot, de aztán sosem volt időm erre, úgyhogy nem is írtam semmit.
Már kitöröltem most innen kb 4-5 féle mondatkezdést, mert mindegyik arról akart szólni, hogy régen hogy volt ez a blogírás, ez a közlési vágy, ma meg hogy van máshogy. De ezekről én már nem akarok írni, az elmúlt 2-3(-4?) évben minden bejegyzésben arról írok, hogy régen hogy volt ez a blogírás. Már lerágott csont, régen volt valahogy, most meg megpróbálok így, ahogy megy, vagy megy, vagy nem, de már nagyon szeretnék eseményeket rögzíteni. A felejtés, attól nagyon félek. Ami motivál, hogy félelemetesen elfelejtek régi sztorikat, de ha visszaolvasom őket, minden előjön. Ugye ha meg nem írom le őket, nem jön elő.
El kell oszlatnom azt a tévhitet, hogy én mindig mindenre emlékszem. Egyetlen előnyöm volt valaha, hogy leírtam és/vagy felírtam mindent, és azokat a mérhetetlen szabadidőmben gyakran olvasgattam. Hát így könnyű.

Na most pedig teljesen hazai vizekre evezek a saját lánybúcsúmmal.

Annyit tudtam, hogy április 14-én nem szabad elhagynom a fővárost, meg hogy nem szabad programot csinálnom. Azt nem tudtam, hogy maga az esemény mikor kezdődik, de gondoltam fél3 körül még van idő, úgyhogy épp vidáman epiláltam a lábamat a fürdőben, mikor váratlanul csöngettek a kaputelefonon. Tünci és hábékám jöttek értem, papparazzi fotókat készítettek és ellentmondást nem tűrő hangon 5 percet adtak az összekészülődésre, beleértve azt is, hogy szép fehérneműt vegyek, és hogy tegyek el cicanadrágot. Így maradt félig szőrös a lábam, de nyugi, a testemről ilyen mélységekig a későbbiekben nem lesz szó.

Elmondanám, hogy a hábé fiat punto cabrio-jával érkeztek,amit ki is cicomáztak, óriási színes betűk hirdették az oldalán, hogy "man asszony", a motorháztetőn pedig szívecskékben "fecó" és "dzsoni" feliratok. Hábé utólag bevallotta, hogy nagyon félt előtte éjjel így hagyni az utcán az autót, hátha valami buzi-gyűlölők megrongálják az illetlen felirat miatt. Ezt követően elszállítottak az évikéék lakásához, útközben lehúzattam a tetőt, és vidáman könyököltem a hátsó ülésen mellettem helyet foglaló gumiabroncsokon, miközben bort szopogattam, mert nagyon izgultam.
A lányok az évikéék melletti egyik utcában vártak egy üveg isteni cherry-s garonne-nal és feles poharakkal stílusosan, így egyből az utcán tudtunk koccintani. Jelenlévők: évike, kata, fanni, babi, réka, rocky, gabi, tüni és hábé :)

Természetesen felmentünk az utcáról az évikéékhez, ahol elkezdődtek az őrült játékok. Rózsaszín borítékokban vártak rám a különböző feladatok, mindjárt egy állandó az egész estére: ha a lányok elkezdik énekelni a hey-hey baby-t 2 lehetőségem lesz: vagy leveszek egy ruhadarabot, vagy táncolok rá. Itt derült ki, hogy mért kellett a szép fehérnemű, de amúgy nagyon rendesek voltak, mert ugyan eleinte bátortalanul táncoltam, de elfogadták:) További fix elem volt az óránkénti videónapló, melyet az évike rögzített rendületlenül.

Az első feladat az volt, hogy minden jelenlévőről volt egy mondat/szó, ami a kettőnk kapcsolatára utal, és abból ki kellett őt találnom. Úgy döntöttem, leírom a mondatokat, mert nagyon tetszenek:
1. Amikor először megláttalak, legszívesebben felrúgtalak volna. Aztán amikor egy koktéllal megmentettelek a hányástól, végleg elmélyült a kapcsolatunk. Hálisten ez olyannyira jól sikerült, hogy van szerencsém itt vihogni rajtad a lánybúcsúdon.:)
2. Szieszta
3. Túl a sövényen vár rád Samantha.
4. Először az ízlelőbimbóim keltették fel az érdeklődésedet. Aztán együtt izgultuk végig Dugi, Szopi és Nyali kalandjait. És úgy baszom ki a bal indexet, mint senki más.
5. Filléres?
6. Amikor megismertük egymást, mindketten nyolc keréken száguldottunk. A templomba járásnak is megtaláltuk a szépségeit. Első házunkat is közösen vettük birtokba. Hadgyakorlatnak is elment volna, ahogy a focimeccseket néztük. Ha leestél, én utánad ugrottam. Az esküvőmön leküzdötted a generációk közti különbséget. És végül, ha egy évig nem találkozunk, akkor is olyan, mintha tegnap váltunk volna el.
7. Ikerköcsöööög
8. Fecó, alszol...? Mert akkor berakom a Billy Jean-t!
9. A fogát...???

Azért az összes feladatot nem részletezném, nagyon sok volt, pl a dzsoni-pöcsre felkészítős: meg kellett találnom egy tűt egy szatyornyi szénában; illetve az 5000 kérdés a vőlegényről, ami persze nem volt 5000, de nekem annak tűnt, főként úgy, hogy meglepően sokra nem tudtam a választ. Ekkor büntetésként nagyon bölcsen nem felest itattak velem, hanem mindig be kellett vennem egy újabb golyórágót. A végén 16 darab volt a számban, plusz egyet sikerült észrevétlenül a pólómba csempésznem, de egy kicsit így is megfájdultak a fogaim.
Aztán a roki által kitalált (bár ha ezt nem emelem ki, akkor is ki lehetett volna találni), miszerint egy tejszínhabos banánt kell elfogyasztani, kéz nélkül, először a tejszínhabot lenyalva. Szerencsére ehhez választhattam magamnak versenytársat, aki nyilván a roki lett:) Illetve kiemelném a lufisat, különböző lufikra fel voltak írva azon férfiak nevei, akikkel korábban összeszűrtem a levet, és ki kellett őket durrantanom, végső lezárásképp, nagyon jó volt:)
Ja, és kaptam lánybúcsús pólót, gyönyörű világoskék, a fanni tervezte, aki ugye az esküvői meghívónkat is, úgyhogy az arról ismert felhők, madarak és szívecskék voltak rajta, a többieknek pedig szintén ilyen motívumokkal matricáik voltak, melyet kedvükre felragaszthattak testük bármely pontjára.
Fotók:

Visszaemlékeztem és rájöttem, hogy a legjobban zenehallgatás mellett ment mindig is a blogírás, úgyhogy segítségül hívtam britney-t, és most nekiállok pótolni a tavaszi nagy eseményeket.

Hát haladjunk kronologikus sorrendben: legénybúcsú -2012. március 31.

Komoly szervezés állt a hátterében, mert kulcsmomentum volt a meglepetés.
Ezt a momentumot olyannyira jól sikerült megvalósítani, hogy a dzsoni egészen az utolsó pillanatig azt hitte , hogy neki nem lesz legénybúcsúja. Mert azt hallotta, hogy nekem mondták már a lányok hetekkel korábban, hogy április 14-ére ne csináljak programot, ám a dani semmit nem tudott, el is volt szomorodva rendesen, még a tomának, mint tanújának is pedzegette a telefonban, hogy jó lenne valami "fiús este", aki meg nagyon ügyesen mondta, hogy ja majd biztos lesz, nem kell azt így felfújni. Ehhez képest a valóságban én már januárban tudtam, hogy március 31-én pesten kell tartanom a danit, és ehhez szerveztem az összes más tavaszi programot, ami pedig volt rendesen, főként úgy, hogy az esküvőszervezéssel kapcsolatban gyakorlatilag minden hétvégén meg kellett jelennünk kanizsán.
Na de mindegy, sikerült, az ürügy pedig az volt, hogy a roli meg az évike átjönnek palacsintázni. Szuperjól kitaláltuk, mert a dani nagyon szereti a palacsintát, és már hónapok óta próbáltuk felcsalni a roliékat hozzánk a kissvábhegyre, úgyhogy a kettő ötvözése nyerő volt, mondhatni hihető. (megjegyzem: azóta sem jöttek át: a szerk.) Aznap még valami családi összejövetelen voltunk siófokon, ahol már nem tudom melyik családnál értetlenkedtek, hogy mért kell nekünk ilyen korán visszaérnünk pestre, meg hogy ez csak palacsintázás, de szerencsére nem kellett egyik családtaggal sem kettesben elbeszélgetnem.
A lényeg, hogy majdnem az összes résztvevő jött hozzánk a daniért, és egyesével csengettek fel a kaputelefonon, és mindenki azt mondta, hogy palacsintázni jött, először a roli nyilván, akkor még ugye a dani nem fogott gyanút, aztán a többiek, árpi, szilas, olika, peti, toma, szemi, székely és a tesóm. Nem mondom, hogy gyorsan leesett neki, de az 5.-6. embernél már sejtett valamit. Azért biztos ami biztos kimondtuk, hogy igen, ez most a legénybúcsúd. Jaj, annyira örült.
És akkor innentől már nem voltam jelen, hanem átmentem az évikéékhez, ahol ott volt még a fanni, és hármasban boroztunk, mi a fannival évike vigyázó szemei mellett, mert néha megpróbáltunk elszökni a legénybúcsúba, csak az évike nem engedte, mert neki volt gyerekszobája.
Amit azonban így is tudok a legénybúcsúról: gokartozással kezdődött, ami hát extra öröm volt, itt már készültek "just married" fotók, illetve kemény csoportképek is.

(a képeket nekem csak akkor jeleníti meg, ha új lapon nyitom meg)

Továbbá a három dobogós: Roli nagyon büszke volt, hogy ő lett a harmadik, mert -idézem- csak a két benzingőzös előzte meg.

A gokartozás után beültek valami kocsmába, majd továbbmentek a villamosban lefoglalt felső részbe, így a későbbiekben exkluzív környezetben fogyaszthattak kevertet és egyéb nyalánkságokat:) Ide további emberek is érkeztek, a dömpi, a koki, a feri és a toka. Elmondások szerint olyan tempóban itták a rövidet, mint a vadállatok, így nem is csoda, hogy a dani annyira berúgott, hogy jó ötletnek tartotta felállni a "karzatra", és onnan beszédet intézni a kocsma lakosságához. A beszédben olyan ígéretek hangzottak el rám vonatkozóan, mint hogy csak a legjobb dolgokra fogom használni, meg hogy csak, ami belefér, és ezek közben állítólag jó érzékkel az öcsém szemébe nézett.
Ím egy rövidkör:

A beszéd:

Aztán volt egy olyan koncepció is, hogy mindenki készített közös képet a vőlegénnyel, ami zseniális ötlet volt, tekintve, hogy ilyen képek készültek:

Ezen a képen a feri pont olyan fejet vág, mintha épp az ő kezét kérte volna meg a dani:)

Ezért a képért az öcsém kinyírna, amúgy kiemelném a háttérben a tokát :)

És még kép:

Továbbá gondoltam felteszek egy külön képet a kokiról.

Őrülten vad éjszaka volt, maradjunk annyiban, természetesen a dani aludt el legelőször, haza is kellett vinni, aztán volt majdnem-verekedés, amiből az öcsém vette ki a majdnem-részét, de hála a fenti képen is látható kokinak, lenyugodtak a kedélyek, és még nagyobb szerencsére haza se engedték a tomit hullarészegen, inkább őt is elvitték a fiúkhoz.

Másnap pedig nemvárt módon fergeteges afterparti alakult ki, én erre már ébredés környékén számítottam, mert a fannival aludtam a lányoknál a kisszobában, és arra keltem reggel nagyjából fél8 körül (kb 3-4 óra alvás után), hogy a roli bejön a szobába, udvariasan (és még részegen) érdeklődik, hogy nem zavar-e ha bejön, mondtuk, hogy alszunk, úgyhogy de, erre leült a lábamhoz a bögre teájával és lágy hangú ámde folyamatos (és ugye tudjuk mit jelent a folyamatosan) előadásba kezdett az aznap reggeljéről (aznap reggel addig kb annyi történt vele, hogy az évike leordította a fejét, majd ő főzött magának egy teát).
Nagyjából reggel 8ig kellett ezt hallgatnom, mert akkor váratlan fordulatként a legénybúcsú fiúknál alvó tagjai üvöltve berontottak a lakásba nagy mennyiségű alkohollal, és mindenki felébredt, ha akart, ha nem. Akik jelen voltak ekkor: évike, fanni, roli, székely, szemi, toma, szilas, árpi, feri, oli, dani meg én.

Részt vettem már egypár afterpartin életemben, de ez benne volt a top3-ban. Szegény olika nem biztos, hogy így emlékszik vissza, mert ő merénylet áldozata lett. Épp nem érezte túl jól magát, ezért lefeküdt aludni egy szivacsra, el is aludt, aztán arra eszmélt, hogy a roli meg a feri kicsi-a-rakást játszanak rajta, amitől hányingere lett, de a felsőtestén viháncolóktól nem tudott megszólalni, úgyhogy némi tátogás után egyből hányt is szegényem. Az árpi pedig épp ebben a pillanatban imitálta, hogy rájuk fekszik negyediknek, úgyhogy az egész úgy terjedt el, hogy az árpi hibája volt. Azért a hányástakarítás mondjuk nem volt annyira felemelő, az évike egy állat.
Merénylet áldozata lett továbbá a fanni is, ami úgy alakult ki, hogy már korábban megemlítette valaki a ferinek, hogy a fanninak jó segge van, amit nem kellett volna, mert aznap a feri saját szemével akart erről meggyőződni. Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy a fanni még aludt a kisszobában, mikor a roli meg a feri bevonultak hozzá, a roli feltépte a takarót, a fanni sajnos épp a hátán feküdt, a roli rángatva megpróbálta átfordítani, a feri meg magán kívül üvöltött az alvó emberre, hogy "pucsíccsá'" Biztos jó volt erre ébredni.
A tesóm is nagyon berúgott, olyan szinten kész lett, hogy a puffon ülve hátraesett, a csukott ajtót belökve egyenesen a szobába, pont úgy, ahogy én pár héttel korábban, az évike meg is jegyezte, hogy ez a bakonyi-csapda. Továbbá valaki hagyta, hogy a szenny kaczor feri-dalait berakja a youtube-ra.

Hát, én ennyit tudtam, köszönöm mindenkinek a szervezést és a részvételt!!

Az éjjel azt álmodtam, hogy terhes voltam ebben a nagy melegben (nagyon rossz volt), aztán egy tündéri és apró kisfiút szültem, akit némónak neveztünk el. Persze a némó furcsa név, de amikor meséltem az álmomat a daninak, neki nagyon megtetszett, úgyhogy még a végén ez valóra válhat. A többi azonban biztos nem, mert az volt még, hogy a 4es-6oson szoptattam teljes nyugalomban kancigányok között, és amint elkezdtem aggódni, megjelent bud spencer és terence hill westernfilmes ruhájukban, és őrizték a szoptatásom.
Amúgy valószínűleg előbb fog bud spencer és terence hill a 4es-6oson utazni, minthogy én elővegyem nyilvánosan a mellemet *

* ez csak a szoptatási célra vonatkozik természetesen, hiszen egyébként a mellem "közmű", de ezt a gyereknek majd nem fogjuk elmondani.

Sosem bántott még annyira semmi, mint a saját hozzáállásom az események megörökítéséhez mostanában. Mostanában értsd az elmúlt 3-4 év. Hova lettem én, a naplóíró, hova lettem én, a blogíró, hova lettem én, akinek beszólásos füzete volt, és ne adj isten hova lettem én, az emlékező. Az a baj, hogy a memóriám romlásával párhuzamosan csökken a motivációm is a dolgok leírásához, ami egy roppant szerencsétlen együttállás, és a későbbiekben nagyon fog zavarni, még jobban, mint most.
Jelenleg az alábbi nagyonnagyon nagy kaliberű események leírásával vagyok adós saját magamnak: legénybúcsú, lánybúcsú, esküvő (!), és a nászút párizsban. Szóval gyakorlatilag biztos helyem lenne az adósok börtönében.

Szeretnék egyszer majd a fenti eseményekre, vagy akár ezeknél kevésbé jelentősekre is úgy visszatekinteni, mintha épp most történtek volna, de ez így nehéz lesz. Most félig részeg vagyok, johhny cash-t hallgatok, ami szuper, ámde mi lesz, mikor nem leszek félig se részeg? Amúgy régen rájöttem, hogy sokkal több időm volt, emlékszem, voltak napok, amikor tudtam, hogy épp senki nem lesz otthon napközben, akinek kellene a nagygép elvisben, és akkor arra a napra időzítettem a blogírásomat, és akkor egész napra ez volt az összes program is, a józanodáson és némi pirosaranyos-melegszendvics-készítésen kívül, szép kis napok voltak. Persze tisztában vagyok vele, hogy jelenleg munkanélküli vagyok, így szintén sok időm van, észrevettem, köszönöm, csak még élni nem tudok vele, de saját érdekemben vissza kell hoznom a blogíró fecót, különben mit mondanak majd a gyerekeim, hogy anya egy utolsó kovbojkalapos ribanc volt az egyetem alatt, aztán összejött apával és többé nem adott hírt magáról? Hova lenne a világ.

"Soha nem feledem, hogy ki voltam, ki vagyok, és hogy ezek után még ki lehetek." :)

Jelentem, a hosszúhétvégén kialakult az esküvői gombóc a gyomromban, és ma ébredéskor még jelentősebbé vált, mikor rájöttem, hogy 1 hónap múlva (!!!!!!!!!) ilyenkor már a fodrásznál ülök. Teljesen hihetetlen, hogy ez az egész velem fog történni.
Tegnap Rizsától tanultam egy új szót: bakodalom:)

Meg kell erőszakolnom magam, és valamilyen formában visszaidézhetővé kell tennem az életem. Szóval most azt találtam ki, hogy minden héten írok blogot, akkor is ha nem történt semmi extra, vagy netalán konkrétan semmi.
Mondjuk azért az esküvő előtti 3 hónapban már szokott történni egy-két dolog. Roppant fontos előrehaladás következett a múltkori bejegyzés óta: lefoglaltuk a nászutat, úgyhogy április 29-étől május 6-ig párizsban leszünk, a saphir grenelle hotelben. Külön pluszpont, hogy airfrance-szal megyünk, pedig majdnem a malévet választottuk, de szerencsére győzött a józan ész. (Az airfrance egy ezressel olcsóbb volt a malévnál, a malév viszont magyar, ami a magyar nyelvű tájékoztatás miatt tetszett volna. De végül az olcsóbbat választottuk, aminek az a hátránya, hogy azóta írtak levelet, amit nem értünk, előnye viszont, hogy legalább indulni fog a gép.)
Szóval párizs. Van párizs-útikönyvünk, azóta azt olvasom, és mire odaérünk már mindent tudni fogok, kivéve a nyelvet, de azt már átgondoltam, hogy madame majer-ként kell bemutatkoznom, és ez roppant nagy izgalommal tölt el. Azt viszont sajnálom, hogy már soha többé nem lehetek azután menyasszony, mert menyasszonynak lenni jó, tök ismeretlenek mondanak olyanokat, hogy sok boldogságot, meg hogy milyen csinos vőlegényed van (érdekes, a daninak nem mondanak ilyeneket a menyasszonyáról...), és mindenki nagyon izgatottá válik, ha kimondom, hogy esküvő, én meg úgy csinálok, mintha nem is lenne olyan nagy ügy, szóval jópofa az egész.
Ami már kevésbé jópofa, hogy a sminkesen kívül immár mindenkivel egyeztettünk, hogy mit, mikor és mennyi idő alatt csinál, tehát gyakorlatilag kész a nap menetrendje, már a délelőtté, vagyis inkább a reggelé, illetve egész pontosan a hajnalé is:( Aminek nem nagyon örülök, hogy jelenleg úgy néz ki, hogy 6:30-ra (!!!!!!!!!!) megyek a fodrászhoz, aki másfél órát kér, így elvileg 8-ra végez, a sminknek szerinte kell 3/4 - 1 óra, az kész lesz 9-re, és akkor fél10-re kiérünk az istván fogadóba, ahol indítjuk a fotózást a felöltözős képekkel, ami eltart 11-ig a fotós szerint, amikor már indulhatunk is külső helyszínekre fotózkodni, hogy visszaérjünk fél 3-ra. És ahogy most utánaszámolok, nagyjából pont akkor fogok ájultan összeesni, amikor éppen hozzá kéne mennem a danihoz:)

Kitekintésként más eseményekre: Muszáj büszkélkednem zseniális öcsémmel, aki hétfőn államvizsgázott msc-n, angolul (gépészmérnök), ötösre, olyannyira, hogy vörös diplomát kap, amiről én eddig nem is tudtam, hogy van, de van, ez az ötös fölötti kategória, aki végig ötös majdnem mindenből, meg nem volt soha kettese és utóvizsgája. Én nem is tudom, hogy lehet ezt kivitelezni

Kitekintésként az ablakon: Kanizsa brutál durva, apró, ámde nagyon sűrű hó esik egész nap, -10 fok van maximum, szóval végre megjött a tél.

Amúgy anyáék is ezerrel készülnek az esküvőre, apa: "Gyere kati, keringőzzünk egyet!"
Anya: "Hagyj, nem tudok parancsszóra keringőzni, inkább megmutatom, hogy táncol a rizsa"

Ha van év, amit érdemes lenne értékelni, akkor az 2011.
Kezdjük az évfordulókkal: tavaly volt 15 éve (15!), hogy megismerkedtem a legtöbb nagyon fontos emberrel (az egykori 9.a), továbbá 10 éve volt a veszélyes élet évének, és természetesen meg kell emlékezzek arról is, hogy tavaly volt 9 éve 9 hónapja és 9 napja (a gyakorlatban, tehát nem a rizsa időszámítását használva egyébként 10 éve), hogy szakítottunk a rolival. Itt csendben jegyzem meg, hogy idén lesz 10 éve a "májusegynek", így nyilvánvalóan a vetkőzős feketepéter elnevezésű kártyajáték megszületésének. De hagynám is a sötét múlt bolygatását.

Jöjjön a jelen, illetve a tavaly ugye. Hát meglepő változások álltak be, például lezárult a kétéves államvizsga-időszakom, ennek mondanom se kell, nagyon örültem. Kaptam még két betűt a nevem elé, de nem használom, tüntetek a rendszer ellen, amely ilyen jogászokat nevel ki, mint amilyen én vagyok. Ezek alapján minden lehetséges, jövőre lehet, hogy megnyerem az x-faktort, vagy én leszek az új bond-lány. Egyébként magam ellen tüntetek, mert nem akarok olyan dolgokat csinálni, amihez kell a doktorság, és mégis olyan dolgokat csinálok, és ezért csak magamat okolhatom. Szóval ugye munkám is lett, ami már nem diákmunka, igazán felnőtté váltam mit ne mondjak.

Most pedig a sorsfordító változások a magánéletben című rész következik: mint már ismeretes, a dani megkérte a kezem, amit a kokitól tanult "néha-a-kóbor-kutya-seggét-is-éri-napfény" elméletre vezetnék vissza. Először volt nagy meglepődés, meg öröm, meg néhány feles, így év vége felé pedig neki is álltunk szervezni, nagyjából 3 hónappal később, mint ahogy az a nagykönyv szerint célszerű. (nagykönyv alatt most a nők lapja cafe, vagy valami hasonló oldalt értek, de semmiképp se a nővagyok.hu-t, mert azt én nem olvasom, csak a hábé) Jelenlegi állás szerint megvan a hely, az idő, a zenekar, a vőfély, a fotós, a videós, és folyamatos kapcsolatban vagyok a pappal, akinek gyilkos a humora és sátáni a kacaja, amúgy nekem egyre szimpibb.

További jelentős események:
hadd emeljem ki a boditábort, mely idéntől már bodisound lesz, hisz szép új házat kapunk hozzá;
aztán voltam a rékáék esküvőjén, ami nagyon jó volt (a korábban a lánybúcsúról írt bejegyzést kitörölte a freeblog egy szép őszi napon);
és hálisten többen eljutottunk britney-koncertre is, így láthattuk tűzijátékozó angyalszárnyakkal fölénk magasodni, hogy csak egy példát említsek;
beleszaladtunk 1-2 buliba a fiúk albérletében is, melyek közül volt amelyik a világ, és volt, amelyik az év végének lehetőségét hordozta magában, de szerencsére csak ez utóbbi teljesedett be. További szerencse, hogy ezúttal nem a jános kórházban.