Előző bejegyzésem alkalmával még nem sejtettem, hogyan is sejthettem volna, h ma újabb mániát szerzek magamnak. Teljesen véletlenül, mikor hazaértem majdnem negyed10re a munkából (mert sokan voltak, és tovább kellett maradnom, ó, igen, egy hely ahol szükség van rám) bekapcsoltam a tévét, illetve most hazudtam, nem volt véletlen, abban reménykedtem, h a barátok közt uccsó pillanatait még elkaphatom, de nem! a lost első pillanatait kaptam el. A losthoz mint jelenséghez való hozzáállásomról annyit, h mivel sosem szoktam otthon lenni péntek esténként, így egyetlen darabot nem láttam még belőle, így most mindjárt a második évaddal kezdek, de már teljes szívemből értem évikét meg gabócsot akik régen sokat nézték laptopon, de én akkor még nem értettem. Amellett, h roppant melegség töltötte el szívemet, h megint van új mániám, máris páni félelmet érzek, h de hiszen ezek után sem leszek soha otthon péntek esténként, ill nem mindig, szóval most mi lesz? Megoldjuk okosba. Lassan nyugóvóra térek, habár ezt így nehéz lesz, mert elég zaklatott a lelkiállapotom (ld. fent) Holnap meg dödölle-fesztivál kanizsán (szerintem a világ egyik legviccesebb szóösszetétele a dödölle-fesztivál, kb olyan, mint a gofriturizmus, vagy az átlagos rokkercsalád :))