Az egész napom ráment arra, hogy megpróbáltam visszafojtani a röhögésemet, mivel tegnap 3 konkrét röhögőgörcsöm is volt, amik mai napig kísértenek. Röhögőgörcseimet a tegnapi program foglalta keretbe, ami az volt, hogy reggel átmegyünk Olika, Dani meg én a Vicáékhoz, együtt elmegyünk bevásárolni, majd főzünk vasárnapi ebédet, és ezzel feltankolva meglátogatjuk Havannán a Feriéket, mivel a Ferinek részleges szalagszakadása van immár három hete, így otthon fekszik.
A közös tescózásból a Vicáékhoz tartva mesélte a Koki, hogy egyszer izom-másnaposan (kötőjellel vagy külön?) hazafelé mentek a tescóból, mikor jött velük szembe egy faszi, aki egyszer csak megállt, kibontott egy üveg savanyú uborkát, és mintha az élete múlna rajta, elkezdte a levét inni, közben kétségbeesetten támaszkodott is. Nos, ezzel a sztorival kapcsolatban derült ki a Daniról, hogy régen savanyúságlevet hordott magánál laposüvegben.
Ez volt az első röhögőgörcsöm. Megmagyarázta egyébként, azt mondta, hogy az is olyan mint a tömény, hogy egyszerre csak keveset tudsz inni belőle, és megmelegít ha leér.
Így már minden világos.
Aztán a következő nagy röhögőgörcsöm már a Feriéknél volt. A Ferinek vannak filmes magazinjai, amiket a Koki végig nem is volt hajlandó letenni az arca elől, maximum csak akkor, mikor épp megvetését fejezte ki a társaság egy vagy több tagja, esetleg az egész társaság iránt, és ennek nyomatékosítására a mimikáját is bevetette. Egyszer olvasott fel top100 filmes poénokat, például az egyik Leslie Nielsen filmből valami olyasmit, hogy
- Ó, milyen fura ennek a kutyának a feje!
- Talán azért, mert az a hátulja.
- Ó, akkor azért fogadta olyan kelletlenül a kockacukrot.
Aztán többet poénkodtunk azon, hogy Ferinek rendes körülmények között is közismerten nagy hobbija a matyizás, így meg, hogy három hete otthon fekszik gipszben már egyenesen olyanokról képzelegtünk, hogy egy óriási nagy zsepikupac közepén fekszik, magnum méretű testápoló mellé készítve, és valószínűleg már jegelni kell a jobb kezét. Ehelyett egyébként tisztaság volt, zsepik sehol. Aztán a Vicának elkezdett nagyon folyni az orra, később a szeme is fájt és viszketett, mondta, hogy reggel még semmi baja nem volt, úgyhogy biztos allergiás a Havannára, mire a Koki: Vagy a száradt ondóra.