Kis társaságunk életének egy nüanszát szeretném most ily módon megörökíteni. Kisbodnárral múlt hétvégén szóba került köztünk a roli, és ezen beszélgetés keretében kisbodnár megjegyezte ékes magyarsággal, h a roli szerinte flegma mostanában, mire én lelkesen helyeseltem, hisz magam is így vélem, és beszélgettünk tovább. Majd elmúlik a hétvége, kisbodnár elmegy pécsre, én pestre, este fél11kor csörög a telefonom, roli az, aki hétvégére pécsen maradt, és felháborodva felteszi a kérdést "szóval fecó, szerinted én flegma vagyok?!" :) Hát így működnek nálunk a dolgok, meg a bodnár-féle információáramlás ;) azért szerintem vicces. Most épp itt tobzódott kis családom is az ajtóban, és tesómmal meg velem kapcsolatos gyermekkori anekdotákat elevenítettek fel, és terítékre került két kedvencem is (arról nem is beszélnék, amikor 3. szülinapomon anyuék megengedték, h a karomba vegyem az akkor 2 hónapos öcsémet, én pedig mintegy kötelesség-szerűen elejtettem. persze kb 10 centi magasról): szóval első számú kedvencem igazolja, h milyen rossz kislány voltam, és kárörvendő, mert erre én is, meg tesóm is tisztán emlékszünk, h mikor még ilyen ovis korban voltunk, és valamin összevesztünk, én kegyelemdöfésként mindig érzékletesen és nagyon lassan elmeséltem neki, h őt igazából nem is anya szülte, hanem egy sikátorban találtuk egy haldokló csöves cigányasszonynál, aki utolsó lehelletével ránk bízta. Persze érzékeny lelkülettel megáldott öcsém ilyenkor sírva rohant anyához, aki meg ordított velem. Igazából már tudom, h nagyon csúnya dolog volt ezzel viccelődni, meg kegyetlenség, de azt nem értem, h hogyan vette be annyi éven keresztül minden alkalommal ugyanazt a sztorit? :) Második számú kedvencem pedig az, mikor (erre tisztán emlékszem) ő kis-, én meg nagycsoportos voltam, és ültem az ágyon és azzal hecceltem, h úgyse merne lepisilni. Kb fél órán keresztül verbális jelleggel vitatkoztunk, majd édesöcsém a tettlegességig fajult: előkapta és lepisilt. Volt nagy megdöbbenés. :D Na ezért nem írok sokat a családomról :)