Gondoltam még pár hónapja, mikor megcsináltam ezt a blogot, tehát kiválasztottam a sablont, hogy visszahozom a freeblogos idők aktivitását és azt a partihangulatot, de aztán sosem volt időm erre, úgyhogy nem is írtam semmit.
Már kitöröltem most innen kb 4-5 féle mondatkezdést, mert mindegyik arról akart szólni, hogy régen hogy volt ez a blogírás, ez a közlési vágy, ma meg hogy van máshogy. De ezekről én már nem akarok írni, az elmúlt 2-3(-4?) évben minden bejegyzésben arról írok, hogy régen hogy volt ez a blogírás. Már lerágott csont, régen volt valahogy, most meg megpróbálok így, ahogy megy, vagy megy, vagy nem, de már nagyon szeretnék eseményeket rögzíteni. A felejtés, attól nagyon félek. Ami motivál, hogy félelemetesen elfelejtek régi sztorikat, de ha visszaolvasom őket, minden előjön. Ugye ha meg nem írom le őket, nem jön elő.
El kell oszlatnom azt a tévhitet, hogy én mindig mindenre emlékszem. Egyetlen előnyöm volt valaha, hogy leírtam és/vagy felírtam mindent, és azokat a mérhetetlen szabadidőmben gyakran olvasgattam. Hát így könnyű.