Több érdekesség van az életemben. Egyrészt, ami minden másodpercemre kihat: a pénteki 200 felülés. Hiába, mindig tanul az ember, ezúttal azt, h az égvilágon mindenhez kell hasizom. Mindenhez! Csak oldalt tudok aludni 2 napja, mert ha háton fekszem túlzottan nyúlik, hasra meg nem tudok fordulni, eddig 2szer próbáltam, de mindkétszer olyan negyedóra után feladtam. Aztán mondják, h ilyenkor rá kell gyúrni, és jobb lesz. Ezeknek üzenem: lófasz a seggükbe. Kb 10 perc alatt felvettem a felülés pózt, majd annyira nem tudtam fölemelni a fejem, h berakjam alá kezem, úgyhogy kérdem én, miről beszélünk?! Ennyi volt a rágyúrás, de az is óriási erőfeszítésembe került, amíg ebből a pózból újra felültem.
Amúgy hálát adok a sorsnak, h nem vagyok épp beteg, mert reggel tüsszentettem egyet, és azt a szintű összehúzódást senkinek nem kívánom ilyen állapotban, kijött a könnyem is. Röhögni egyáltalán nem tudok, de persze azért néztem a hetihetest, én mazochista. És tesóm mondta, h a 3. nap lesz a legrosszabb, na és mivel ma, a 2.-on már szintén nem tudtam kiegyenesedni, nem tudom, holnap reggel hogy megyek pécsre a 10:10es vonattal 2 óriási táskával.
Ráadásként, most nemrég vettem észre, h van egy magyarország-alakú vízhólyag-maradvány a bal talpamon.
Le kell vonnom végső tanulságul: a testem egy nagy vicc. (Mondjuk ezt eddig is tudta mindenki)