... meg álmos, de iszonyat mód. Ilyen szinten már régóta dolgoztam meg kettesért, mint ma, konkrétan az elégséges szó minden betűjét kőkemény munkával szereztem meg, mivel óvatos becslésekkel az adott 134 tételből mintegy 79et tudtam, ami az anyag 59 %-át jelenti, és ez valljuk be, elég gyengécske. De ahhoz képest, h ezt kétésfél nap alatt vittem véghez, jó. Még jó, h nem adtam vissza a tételeket (egyiket el se olvastam, másikra meg nem emlékeztem), és improvizáltam.
Megint be kellett vetnem azt az arckifejezésemet, amit akkor kell, amikor elmondok egy több oldalas tételről 3 mondatot, majd úgy nézek a vizsgáztatóra (jelen esetben vizsgáztatókra, mivel szigorlat), mintha teljesen biztos lennék benne, h erről senki többet nem tud, erről több információ nem létezik, és mellesleg én találtam fel a spanyolviaszt. Amikor pedig kérdéseket tesznek fel, akkor ezt a technikát kombinálom a megszeppent kislány arckifejezéssel, akinek a nyelvén a válasz, de aktuálisan nem jut eszébe, ezt közvetlenül a "ja, télleg, hiszen ezt tudom" fej követi (de csak finoman, nem kell nagyjelenetet rendezni), ha végre a vizsgáztató megtöri a csendet, és megválaszolja a saját kérdését:)
Egyébként utólag mindig élvezem az ilyen játékot, de akkor roppant stresszes, és mielőtt elkezdenék beszélni, mindig össze kell szednem minden erőmet, h felül tudjak emelkedni azon, h ez most milyen szánalmas. Mindegy, harcos vagyok