összeszorult szívvel ülök itt, annyira izgulok holnapi utolsó munkanap miatt, nem bírom egyszerűen az ilyeneket, főként h még szerelmem andrás is van, de amúgy is, például szívesen vinnék fényképezőgépet az asszonyokat fényképezni, de nem merek, és már nagyon félek, h milyen lesz mikor utoljára megyek végig a gyáron, meg egyéb érzelgős dolgok. Meg hát szerelmem-andrás-ügy sem halad vmi fényesen, csak mosolyog meg köszönget meg nézeget az állatja, és nem hiszem, h tudja, h holnap lesz az utolsó munkanapom, mégha érdekelné is, de nem ez a lényeg. Hanem az, h gyűlölettel gondolok a rámváró félévre, nincs túl sok kedvem ehhez a jogi baszakodáshoz, meg szabadidőmben törvényjavaslatokról stb fecserészni, ezért ezt nem is teszem, és már egyre inkább ideje lenne a saját lábamra állni anyagilag, ami mindig nagyon meg van fogalmazódva bennem, de aztán ülök csak a babérjaimon.