Nem vagyok jó kedvemben, egyrészt amúgy sem szerettem/ük a keddet, másrészt már harmadszor kezdem el a bejegyzést, mert megvan az az idióta tulajdonságom, h soha nem mentek, miközben írok, és ezt az idióta ámde annál ravaszabb gépem ki is használja. Úgy érzem a legelemibb problémákkal küzdök.
Szóval öreg kedd reggel évikével felutaztunk pestre, ami fura volt, mármint a lakás, nem éreztem úgy mintha én ott laktam volna valaha is, vagy ott fogok, inkább olyan volt, mintha nyaralni jöttem volna. Ezen érzés felszámolásáról évike gondoskodott, aki felmászatott a meghosszabbított létrára, h a függönykarnist emeljem le több évtizedes helyéből, javítás végett, mert már félő volt, h álmomban agyon csap. Nehéz feladat volt ez számomra, mert egyrészt tériszonyom van (de évike csak a 3. fokig mert mászni, így én mentem) és mert izomzatomat tekintve még mindig satnya vagyok, és fél kézzel kellett tartani a 3 méteres fakarnist, úgy hogy ne essek ki az ablakon és évára reá se. ok
És akkor a szomorú rész, szóval h a kata aznap ment messzire, kikísértük a rocky, évike, dani, tomi, hábé meg én. Egy darabig csak úgy a placc közepén várakoztunk, majd becsekkolásra várva a sorban. (azért érzitek, hogyan használom a becsekkolás szót, lazán, szinte könnyedén, mintha tudnám, mit jelent) A csomagok lemérésénél kiderült, h 26 kiló a 2 nagytáskája együtt, és 20 a megengedett, de a csaj jófej volt és mondta, h 22ig elmehetünk, így csak 4 kilót kellett lefaragnunk, ennek kata úgy állt neki, h kivette a 2 deciliteres almalevét és 3 szem pogácsát. Majd már nagy tételekben gondolkodott, így a télikabátját felvette, egy vastag pulcsit a derekára kötött, stb stb. Kézipogyássza egyébként olyan 10 kiló volt már azelőtt is, h belepakolta volna azokat, amiket a nagytáskákból kiszedett, így már ki tudja mennyinél tartottunk, mindenesetre mondtuk, h csináljon majd úgy, mintha könnyű lenne, és lehetőleg ne 2 kézzel húzza maga után, hanem könnyedén csapja a hóna alá. Aztán kata útitársa, a kozmókata mondta, h akkor szálljanak be, ez nem is tudom, hány óra felé lehetett, és akkor kata elkezdett mindenkinek puszit adni, és a rocky mondta, h az én fejemen látszott, h teljesen fel vagyok háborodva, h "ez most télleg elbúcsúzik bazmeg", fel is voltam, hátrébb is mentem, de megtalált:) Aztán rockyval és évikével addig integettünk még amíg láttuk, ami még magában foglalta azt a fémvizsgálatos vetkőztetéses izét is, (kata félt, h őt ott puncira fogják majd vetkőztetni, illetve ezt hitte) csak mi már nem mehettünk oda, a piros vonalon túl lehetett várakoznunk, és magas hangon sipítoznunk, rachel barátnői módjára, mikor fel-felbukkant katánk piros arca, meg karkötős keze. Aztán visszafelé úton nagyokat nyeltünk, mert sírni nem szabadott, nekem legalábbis azt mondták.
Este pedig lementünk filléresbe, ahová jött mindenki, aki a reptéren jelen volt (kivéve azt aki, elment madridba) meg aznap esti barátok közt alatt beköltöző legújabb lakótársunk, bogi is, később pedig megjelent fanni és fannifiú. Egy sör, de lett belőle 3, ami azért nem sok, de ez kitartott hajnali 2ig mondjuk:) Másnap keltünk reggel 7kor rockyval, h külkeren intézkedjünk, nem voltunk magunknál a fáradtságtól, de ahhoz azért persze volt erőnk, h bemenjünk abba a pékségbe, ahol személyesen o. g. duck szolgálja ki az embert. Bevallom, h már előre nagyon féltem a helyzettől, hisz minősíthetetlenül tudok viselkedni "sztárok" közelében, a hip hop boyztól pedig még kazettám is volt annak idején, az amelyiken a megbántottak is rajt van:) szóval őket mondhatni szerettem, ehhez képest azonban büszke lehetek magamra, mert nem aléltam el a pékségben, még modern körszakálla láttán sem, és sikerült normális hangszínben annyit mondanom mindössze, h "egy pizzáscsigát kérek" Mondjuk azon, h 205 forint, meglepődtem
