A fiúk mindig azt mondják, mikor átmegyek hozzájuk, hogy nem mesélek semmit. Ez igaz is. Semmi rendkívüli nem történik. Hacsak az nem az, hogy a legújabb kedvenc színem a lila, egészen pontosan lilás-rózsaszínes. Jól is éreztem magam vasárnap, mert a danival elmentünk jégkorizni az újpest jégpályájára, és ott minden lilával volt kiírva mindenhová. Jó volt nagyon, de azért a városligeti műjégen sokkal jobb korizni, mert ott a szabad ég alatt vagy, többségében fiatalok vannak, nem pedig kisgyermekes családok, és szól a zene, még számot kérni is lehet, továbbá kilátás nyílik a szomszédos vajdahunyad várra, arról nem is beszélve, hogy ha az ember elég bátor (vagy meggondolatlan) könnyen egy sorverseny közepén találhatja magát:) (lásd itt)

Illetve elkezdtem szombaton újra dolgozni a pokolban, ahol 2 éve pomázon, csak most már újpesten van a cég. Elég rossz munkaként gondoltam vissza rá, egyrészt mert állandó ordibálás és esetleg verbális megalázás mellett teltek le a 12 órás műszakok, de a hábé már ősz óta ott dolgozik, és azt mondta, most már emberségesebb a környezet, ráadásul már csak 11, 5 óra egy műszak. Az órabér viszont még mindig jó, és most pénzre van szükség. (mindig pénzre van szükség) Így lettem újra gyári dolgozó, és nagyon élvezem. Az egykor geci műszakvezető is megszelídült, normálisak a körülmények, és a 3. napomon már köpenyt is kaptam, a 108-ast, ez persze nem enyhíti azt, hogy még a 2. napomon összeragasztóztam a pulcsimat. Heti 3 napot kell elvállalni, de ha nem jelentkezel be jó előre, akkor tartalékosnak raknak be. Én most olyan március elejéig szeretnék majd menni, lehetőleg heti 4 napot, aztán majd csak várom a jól megérdemelt villa-dellát.

Továbbá megkaptam a dékáni engedélyt, mehetek negyedszer is polgárból, ez olyan májusban lesz esedékes, megteszek majd minden tőlem telhetőt, már tegnap óta könyvtárba is járok, buzgalmam határos persze. Ha más nem is, az motivál, hogy a domi beígért egy marcipánjobbágyit diploma esetére:)