..és erre ma jöttem rá. Tegnap este 8tól ma reggel 8ig ugyanis a pesterzsébeti tescoban leltároztam, állítólag jó pénzért, a gyakorlatban azonban kurvára alulfizettek a munkához és állapotomhoz képest. Mondjuk nyilván nem úgy kell nekiindulni egy 12 órás éjszakai műszaknak, h előtte éjjel 4 órát alszol, meg délután 1 órányi szunyóka, de akkor is. Este 10től már olyan fáradt voltam, h a további események mai napig álomszerűen vannak bennem, mintha nem történt volna meg a valóságban, csak álmodtam volna. Igazából nem hiszem, h valaha is lettem volna pesterzsébeten (különben is, hogy hol van, nem tudom) és egyre biztosabb vagyok benne, h jövő hónapban a multijob egy olyan munkát fog nekem kifizetni, amit csak álmomban végeztem el. Egy megfoghatatlan, nyúlós masszában úszik az egész emlékezetemben, és talán a beígért és valóban létező ingyenkaja-ingyenpia-ingyenfagyi is csak álmomban létezett (szalámis és ananászos pizzát ettem 3 gombóc fagyival meg tesco limonádéval) Az, hogy reggel hat után hogy tudtam még állva maradni, végképp felfoghatatlan, csak a fájdalomra emlékszem, ami árán nyitvatartottam a szemem a ruhasorok között. Nyilván mert ez még most is rám tör, perpillanat. Aztán reggel 8kor vége a műszaknak, és a tesco dolgozókat befelé a városba szállító tesco-busz első járata 8 óra 52 perckor indul. Ekkor kerekedtünk fel, 5 társam meg én, h megkeressünk egy állítólagosan létező távolabbi buszmegállót, ahonnan járnak buszok. Néhányan már hallottak róla, de látni még egyikünk se látta. Úgy rémlik, hogy nagyon szemünkbe sütött a nap, és az autópálya szélén bandukoltunk, szalagkorláton innen és túl, néha átkelve kocsik között, és akkor felértünk egy domb tetejére, ahonnan ellátni messzire, de az nem a jó buszmegálló volt, és akkor lenéztünk a felüljáró alá és ott volt amit kerestünk. Ez idiótán hangzik, tudom, de én ezt tényleg így éltem meg, nem csodálkoznék, ha egy főnixmadár is elrepült volna felettünk azidőtájt. Felszálltunk a buszra, csendben maradtunk, mintegy 10 perc múlva átszálltunk a 3as villamosra, amivel potom 20 megállót kellett menni és máris az örsön voltunk, visszakerültünk a térképre. Így értem haza negyed 10re, fürödtem meg (vagy azt is csak álmodtam) és mentem be 10re európajog előadásra buzgón, vakon. 3szor bóbiskoltam el, a dolog pikantériája, h ez az az óra, amiről nekem kell elküldeni az előadásjegyzetet a tanárnak, amit aztán majd ő feltesz a tanszéki honlapra, ahogy ezt múlt órán elmondta, 100 ember előtt 2szer kiejtve a teljes nevem ebben a kontextusban egy egyetemi előadáson, mikrofonba, majd mikor már óra végén azt hittem vége a megpróbáltatásoknak, még rám nézve megkért, h andrea akkor a mai óra anyagát is el tudná küldeni, ugye. Utolsó sorban ültem, el lehet képzelni ahogy minden ember megfordul, követve a tanár tekintetét, és a keresztmetszetben ott ülök én vörösen, és bólogatva. Így társították nevemhez arcomat.
És azért is álomszerű még az életem, mert másfél hete csütörtökön megismerkedtem daniellel a club vernében, de emlékeim homályosak, foltokban fel-felvillanó jelenetek, fény-árnyék hatások (horizontális-vertikális tagolás, tenném hozzá egy gimnáziumi rajzdolgozatban), majd sms-eztünk múlt héten, ami addig fajult, h csütörtök estére egy randit beszéltünk meg ide a keleti elé, jók a hazai vizek, főként ha más fegyvere nincs az embernek (nem értem, amit beszél, és nem tudom kifejezni magam), de előreláthatóan fél órával korábban lemondta bokros teendőire hivatkozva. Így elestem a lehetőségtől, h hús-vér emberként is megismerjem, továbbra is misztikus volt, és éteri. Programváltozás gördülékenyen zajlott akkor este részemről is, merthogy itthon bedobtunk 2 sört, majd csatlakoztunk -szigorúan a barátok közt aznapi epizódjainak megtekintése után- pázmányos spancikhoz és annához a serpában. Serpában 3 jéger 1000 forint akció volt. Fogyasztottunk, na:) majd livingroom annyi szép régi buli emlékére, ráadásul pázmány-külker közös parti volt, totális extázis. Hogy a livingroomban mi volt, nem tudom, azon kivül, h megismerkedtem a fotós fiúkkal, akik közül egy iszonyat jól nézett ki, velük üldögéltünk, meg még rémlik, h egyszer bevetem magam a tömegbe (ezúttal azonban szerencsére nem repedt fel az állam) Hajnali fél 3kor távoztunk rockyval a helyről, az én kezdeményezésemre (!), ekkor vette fel daniel velem a kapcsolatot másodízben aznap este (előtte még a serpában, hogy már ráér), és ebből egy hajnali 3as találkozó lett a keletinél lévő mcdonald's előtt. Mondanom se kell, h ettől a találkozástól nem lett megfoghatóbb daniel, mivel arra például nem emlékszem, h hogyan jutottunk el hozzájuk, csak arra már, h kint ülünk daniel szobájának ablakpárkányán a hajnali pestben és lábunkat lógatjuk kifelé, én parázok, h leesünk és meghalunk (magasföldszinten voltunk, ha még nem mondtam volna), fiatalok jönnek el alattunk, integetnek, mosolyognak, én feljebb húzom a lábamat mindig, nehogy megrúgjam őket (igen, ebben a magasságban is félek), de daniel mondja, h még legalább 1 méter távolság van ám, nyugalom, és cigizünk és a csikket a városra pöcköljük, magasföldszintről csak, de akkor is:) Egyre álomszerűbb a történet, kétségtelen. Aztán egyszercsak eldőlt, h nála alszom, rockynak írtam is smst, h ne aggódj, danielnél alszom, "és most ne magadból indulj ki" humorom is álomszerű, mármint az, h van:) Ottalvás részleteivel nem untatnék senkit, de szerencsére memóriám arra kezdett már tisztulni, így pontosan tudom, h mi történt és hogy mi nem. Nos másnap kellemes hangulatban elváltunk, miután én pánikba estem, h nekem haza kell mennem, utána még órákig részeg voltam, így daniel reggeli mivoltában sem győzött meg arról, hogy valóban létezik. Na jó, az smsek mint tárgyi bizonyítékok, rendben, de a mai világban már annyi mindennel magyarázhatók.
Tehát összegezném: addig jutottam, h egy fiú sms-ét várom, illetve azon agyalok, h írjak-e neki én, de nem tudom, h valóságos személy-e vagy csak álmodtam.
Ez a probléma nem is olyan furcsa, ha hozzáteszem, h valószínűleg majdnem 40 órányi nem alvás (szeretem a nagy szavakat) okozza, de jelen pillanatban teljesen komolynak tűnik, mint ahogy az is annak tűnt, mikor ma apámat hallucináltam a rákóczin zebrán szembejönni, egy zsák liszttel a vállán, cigivel a szájában. Nem ő volt