Nehéz elkezdeni... Főként, hogy az előbb törölte ki a geci lassú internet mintegy másfél órás munkámat, na de mindegy, megpróbálok ettől elvonatkoztatni.
Mindent vissza kéne adni, de fotóknál és videóknál is kifejezőbben, hogy érezni lehessen, milyen ott, de ez olyan feladat, amire nem vállalkozom, inkább csak beszélek, beszélek.

Hát kezdem, különben lassan télleg megköveznek néhányan:) Le kell szögeznem, h dátumokat fogok használni, ami egyeseket idegesíthet:) Meg valószínűleg unalmas is lesz, de nem mondhatjátok, hogy nem szóltam előre
Öten indultunk neki a nagy útnak, évike, rocky, kisbodnár, hábé és én, október 27-én 13:15kor a skyeurope tagadhatatlan segítségével. Repülés csúcsszupi volt, annak ellenére, h nekem felszállásnál pánikrohamom volt, vagy valami olyasmi, pedig agyilag nem féltem, de a testem úgy néz ki igen. Mi rockyval és kisbodnárral amúgyis jobban készültünk a felszállásra, ellentétben másik sorban ülő évikével és hábéval, akik a legnagyobb nyugalommal hot és best magazint olvastak, mintha mi sem lenne természetesebb, minthogy éppen felszállunk. Én viszont nem kaptam levegőt, elkezdtem izzadni mintállat és úgy dobogott a szívem, mint még soha. Mivel vagy kapkodva vettem a levegőt, vagy a hányós-zacskóból lélegeztem, a többiek is észrevették, még évikéék is felfüggesztették az olvasást, h röhöghessenek. Aztán még az út felénél volt egy légörvény, és dobálta a gépet, de amúgy sima ügy volt a repülés, ja meg rockynak meg nekem, a két örök hikomatnak természetesen annyira fájt a fülünk, h a fél arcunk majdnem leszakadt, rocky utána még órákig nem hallott:) Barcelonában katám várt minket mosolyogva, táblával, majd kimentünk a reptér elé cigizni, megpihenni, és akkor megláttuk a pálmafákat, és úgy voltam vele, h ha most hazaküldenek, már akkor megérte

A buszon város felé pedig megismerkedtünk az első mrs. erőszakkal, aki mindenki elé be akart tolakodni, ezek után a vadabb népeket mr. és mrs. erőszaknak neveztük.
És most jön a kedvenc részem: a szállás:D Odajutás ment, mint a karikacsapás, egyébként nem csak oda, mindenhova, mert volt szép színes metrótérképünk és 3napos turistabérletünk emberbarát áron, nagy királyok voltunk nyugaton. Szóval a szállás. Név szerint graffiti hostel, minden falát graffitik is borítják autentikusan. A "recepciós" (elég erősnek érzem ezt a szót használni egy falban lévő félszer félméteres lyukból a fejét kidugó beszívott borostás csávóra) nagyon kedves volt, és kiderült, h a nagyszülei magyarok voltak. Itt már vártuk frei tamást, h felgöngyölítse a szálakat, kedvenc "magyarok a nagyvilágban" témakörében. Megkérdeztük, h lenne-e esetleg kisebb létszámú szobában hely, mint az interneten lefoglalt 20ágyas. Mondta, h persze: 16, mondtuk, h jó. Így kerültünk new yorkba, ugyanis minden szoba valami városról van elnevezve, van london, párizs, berlin, meg egy brazil zászlós, az a tévészoba volt állítólag. New yorkról néhány szót: 8 darab emeletes vaságy, falakon i love new york feliratok dögivel, 2 terasz, egyiken egy nyuszi szórja szét boldogan nyuszibogyóit, másik városra néz sok-sok székkel és egy nem működő csócsó-asztallal. Itt rendezkedtünk be mi boldogan. Hadd tegyem hozzá, h este, mire visszaértünk a szobába, be lett hozva még egy emeleteságy, amibe beépítették azokat a matracokat, amiket korábban a nyuszi teraszán láttunk, nyuszibogyósan :) Luxusapartmanunkhoz természetesen külön wc és zuhanyzó is tartozott, némi szépséghibával, ami azt jelentette, h a fürdőszobát függöny választotta el a szoba többi részétől, és hogy a zuhanyfülke ugye nagyrészt átlátszó, másrészt pedig hogy a wc-re nem lehetett úgy ráülni, h be is tudd csukni az ajtót, ezért oldalra kellett fordítani a térded. Wc fölé guggolás abszolút nem játszott nálam, mert akkor meg a fejem nem fért el:) Többi szobához egyébként folyosón volt a fürdő-wc, mi is oda jártunk. Ennek ellenére, vagy éppen ezért igen jól éreztük magunkat. Beköltözésünkkor egyik szobatársunk se volt ott a 10ből (!), de azt láttuk, h igen otthon érzik magukat, mert szét voltak szórva a cuccaik mindenfelé, abszolút nem tartva attól, h valaki is elviszi őket. Később már mi se gondoltunk ilyenekre, de ekkor még nagyon örültünk a lezárható kis szekrénykéinknek, ahova értékeinket tehettük, ami leginkább az itthonról hozott, fejenként 6 doboz cigit jelentette, illetve azt mindenképp. Nagyon szerettem new yorkot, de hogy ott mennyire szerethettek minket azt nem tudom, mert folyton beszéltünk, meg felkapcsoltuk a villanyt és büdös volt a lábunk:) Magyarkodtunk, ahogy a hábé mondaná. Roppant otthonos volt az egész szállás, közös konyha vidáman főzőcskéző fiatalokkal, meg internetszoba, még hasissal is megkínáltak minket, rocky pedig kifejezetten tartalmas beszélgetéseket folytatott a folyton beszívott "recepciós"gyerekkel, idézem: "mi a helyzet?" rocky: "nem tudjuk" Aztán elindultunk városnéző utunk első állomására, menetrend-szerűen, ja mert ezzel basztattak, h én összeállítottam a menetrendet, h mikor hova menjünk, pedig ez nem is igaz, csak azt irogattam össze, h mi meddig van nyitva, meg csendben megjegyeztem, h azért jó lenne olyan 9 felé felkelni mindennap, h legyen elég időnk, fiúk tiltakoztak, majd bevetették velem a menetrendbe az első éjszakára mindjárt az óraátállítást 3ról 2re:)

Első napi programunk először is a táncoló szökőkút, a Font Magica a Montjuic-on (ez egy városrész meg egy hegy neve is), ami verdire, straussra és mozartra táncol fényjátékkal egybekötve, gyönyörű. Ha már arra jártunk megnéztük a mögötte lévő katalán művészetek múzeumát is, valami eszméletlen kilátással, majd amúgy magyar módra pisiltünk a bokorba és elindultunk az üvegtoronyhoz (Torre Agbar). Az üvegtorony is mindig más színnel van kivilágítva, most éppen kék-piros volt. Az üvegtorony szót egyébként kb egyszer használtuk, utána már csak fasztoronyként emlegettük, mivel úgy néz ki.

Aztán egy séta keretében megtaláltuk a barcelonai robinsont, ahova beültünk pizzázni (ugye a barcelonai baurt már korábban megtaláltuk, lásd szállás maga) meg sörözni. Aztán gondoltuk jó lenne hazafelé kijönni egyet a sagrada famíliánál a metróból (mivel a szállásunk 1 darab metrómegállóra volt tőle) Én őszintén bevallom, h így magamban nem lelkesedtem nagyon, mert féltem, h sötétben először meglátni egyfajta csalódás lesz, h nem érvényesül a "lénye", és azt nem akartam, de ahogy az előző bejegyzésből is kitűnik, fasznak kell minden szartól félni. Nem akarok ömlengeni, nyilván azért volt rám ekkora hatással, mert kb 5-6 éve vágyom oda eljutni, és sose hittem volna, h egyszer ott állok majd, barátokkal és sagrada famíliás pohárból iszom a nagyleót, miközben egy spanyol fiúzenekar koncertet ad:) Nincsenek rá szavak, nem is keresek.

Október 28, vasárnap: Természetesen meg kell említenem az óraátállítást szigorúan menetrendszerűen:) meg vidám reggelünket, fürdés, kávé, jó hangulat. Utólag belátom, h nagyon nagy terveink voltak, és kicsit sokmindent akartunk megnézni két és fél nap alatt, de ezt ezen a reggelen még nem tudtuk, így elindultunk a Miró múzeumba, hegyen völgyön át még az internet által megjelölt metrómegállótól, közben fílinges utcaképek, ablakban száradó ruhákkal meg miegymás. Felmentünk a Montjuicra, kavarogtunk kicsit, a múzeum meglett mondjuk, de kb 100 turistabusz teljes tartalma állt sorban előtte, úgyhogy le kellett róla mondanunk. Viszont voltunk az olimpiai stadionban, ahol éppen valami nagy gyerekzsúr volt játékokkal, koncerttel, nagyon szép volt. Meg a spanyol faluban (Poble Espanyol), ott indult meg a shoppincenterezésünk. Ugyanis 3 fő szóval dolgoztunk, ezek pedig a shoppingcenter, a mcdonald's és a csoportkép voltak:) Mcdonald's-ot kisbodnár hatására bázisnak is neveztük:) Napi étrendünket a reggel-este májkrém, közötte mcdonald's tette ki. Shoppingcenter inkább a lányokra volt jellemző, a hét folyamán nekem is rá kellett jönnöm, h a klasszikus mindent megvevős turista-fajhoz tartozom, de amíg volt pénzem, ez annyira nem zavart. A spanyol falu lényege, h spanyolország nevezetességei megvannak csinálva kicsiben, de nem makett-szinten, hanem nagyban, csak eredetinél kisebben, mondjuk ami igazából 50 méter magas az itt 15, értem? :) Itt aztán voltak shoppingcenterek bőven, meg múzeum extrém művészettel, eredeti mirókkal és picassokkal. A képek milyenségére azzal utalnék, h volt a falban üveg mögött egy sima, feltekert tűzoltó-tömlő, és évikével mindketten azt hittük, h az is kép, nem lepett volna meg:)
Visszafelé busszal mentünk teljes úton, egy tömött buszon, hadd tegyem hozzá. Itt az történt, h ahogy felszálltam, sikerült beszorítanom egy mondjuk 8éves kisgyereket magam elé, akinek a szája pont a mellem magasságában volt, és olyan 20 percig ott is maradt, kata tiszta szívből nevetett végig, kisfiú nem nagyon zavartatta magát, összevissza mozgolódott meg játszott a hugával, és egyszer leejtett valamit, amiért behajolt a lábam közé. Másrészt mögöttünk állt 2 egymást nem ismerő nő, akik úgy összevesztek a buszon, h a végén már csak röpködtek a spanyol "kurvák" meg gondolom "bazdmegek". Egyik nő a nagy hévben gesztikulálva majdnem letépte a rockyról a gatyát, meg beszélt többiekhez indulatosan, gondolom vmi megerősítést várva:) Imádom a spanyol temperamentumot, és délen ez még jobban megvan, zseniális lehet.
Amíg a többiek beültek a Plaza Catalunyán lévő bázisra:) rocky teljesítette a kötelességét. Ugyanis fogadtunk még itthon, és én nyertem:P, a vesztes dolga az volt, h bemegy egy elit butikba és úgy köszön ahogy annak idején szulák andrea: "buenos aires" Megtörtént, nem néztem az eladókra, mert fuldokoltam a röhögéstől, de hallottam, ahogy felnyögnek:) Elitnek is elég elit volt a hely, mert megnéztük, és olyan 100 euróért már lehetett pólót venni:)

Közben meg rájöttem, h nem olyan jó ez a kronológiai sorrendes elbeszélés, de már marad így, ahogy van.

Szóval voltunk a la rambla-n (vagy las ramblas-on, kinek a katalán, kinek a spanyol) ami barcelona legfontosabb sétálóutcája, árusokkal meg furcsa, mondhatni bizarr előadóművészekkel. Azt akarom ezzel mondani, h vannak emberek, akiknek az a munkája, h kiállnak oda valaminek beöltözve és állnak ott egész nap, minimális mozgással, amennyi a karakterükhöz kell. Láttunk vagy 20-25 ilyet, ezek nagy részétől én iszonyat megijedtem, de a spanyol kisgyerekek idegei úgy néz ki jobbak, mert odatotyognak magához az ördöghöz is, akinek még farka is van meg szarvacskája meg hadonászik és vicsorog. Volt még angyal meg cowboy, a többit nem tudnám ilyen egyszerűen definiálni. pölö:

A la rambla-ról egyenesen a kikötőbe érkeztünk, ahol mi lányok először is 10 percet várakoztunk a fiúkra, amíg ők 2 euroért hókristályt vettek, aztán épphogy mehettünk volna a tengerpart felé, mikor újra meg kellett állnunk, mert hábénak felment az agyába a hókristály:) ahogy ő mondja, lefagyott az agya. Rizsa szerint a hókristály a hábé agyveleje helyére ment, amit pár héttel korábban hányt ki lavórba az albérletben. Valószínűleg ez történhetett:)
A földközi-tenger, mint a legnagyobb víz, amit addig láttam;) - megkóstoltam, télleg sós. Bele is mentünk térdig, már akinek sikerült csak addig, mert néhányunkat derékig is elkaptak a hullámok.

Meg évike forgatott rólam videót, melyben baywatch üdvöskeként rohanok a bokáig érő vízbe, és megmentem a "fulladozó" rokkerkatát. Mivel a részleteket nem tisztáztuk le előtte teljesen, rocky nem értette mért futok felé lassítva és mért akarok felülről benyúlni a hóna alá, szóval éva megfogalmazása szerint a mentés maga úgy néz ki, mintha lefegyverezném és túszul ejteném:) Tengerparton egy ideig elfetrengtünk, fényképezkedtünk ("csoportkép"!) meg tengerparti homokot gyűjtöttünk, meg néztünk egy kb thai-chi-ző lányt a parton, a hábé utánozta is :) Aztán elkavarodtunk vizesen, homokosan a sagradához (fiúk csak sacra coronának hívták), de pont akkor zárt, este 6kor, így megnéztük a 2 leghíresebb gaudi-házat, a casa milát és a casa batllót :) Fotókkal kell alátámasztanom hihetetlenségüket, megállapítottuk, h nem tudjuk mit szedett ez a gaudí, de igen jó cucc lehetett, az biztos. Ember hogy gondolhat ki ilyen formákat, színeket, meg hát... szóval ahhhh

Miután kigyönyörködtük magunkat, visszatértünk new yorkba, magyar szalámit enni magyar májkrémmel, meg iszogattunk egyet giant erkélyünkön, aztán felkerekedtünk azzal a céllal, h mi most beülünk egy jó kis spanyol kocsmába, igazi spanyol sangriát inni. Így találtuk meg a spanyol monyit, csak ez drága volt, drágább mint a spanyol robinson, pedig ott télleg igen dízájnosan hozták ki a sangriát, a látványt akartuk megfizetni, na most, a spanyol monyiban látvány nem volt, de azt megfizettük. Egy páré volt a hely, és évike mikor kicsit becsiccsentett, mondta, h kérdezzük meg, h házasok-e vagy sem, mert ha nem, akkor ne fizessünk; erre én kérdeztem, h mért, ha házasok, akkor miért fizessünk, erre évám: "mert örülünk a boldogságuknak"

Október 29. hétfő: Sajnos eljött a nap, amikor ki kellett jelentkeznünk csúcsszupi szállásunkról, és el kellett vinnünk a barcelonai nagybuszmegbe a csomagjainkat, ahol fejenként másfél euróért egész napra megőrizték mindenünket, így szabadon garázdálkodhattunk a városban. Első programunk a menetrend szerint szigorúan a sagrada família belülről is. Nagyobb álmom vált valóra mindennél (na jó, ha wentworth miller is ott lett volna, az kicsit még növelte volna az élményanyagot) Azt mondják még 20-25 év, mire teljesen elkészül, hát nagyon remélem, h igazuk van, és nagyon remélem, h élek még akkor. Asszem 1893-ban kezdték el építeni, szóval már lassan itt az ideje.... Tartozik hozzá múzeum is, és gaudí is ott van eltemetve (nem a múzeumban) Meg vannak színes rózsaablakok, csigalépcsők, felfelé szűkülő tornyok, tökéletesen csicsás oszloprendzserek, másrészt állványok, betonkeverők és munkáslegények kontrasztként, hogy legyen mi visszahozzon a földre, ha már elkezdenél lebegni. És természetesen tartozik hozzá shoppingcenter is, na ott minden anyámfaszát összevásároltam, nyilván még nem tértem magamhoz...
Következő állomása utunknak a barca-stadion, oda csak hárman mentünk be, a kisbodnár, a rocky meg én. Maradjunk annyiban, h minimális focis műveltségem van, ami azt jelenti, h eb-vb szinten érdekel az egész, meg családomtól is rámragad néha valami, de még így is eszméletlen élmény volt. És alig várom már, h egyszer elvigyem oda a tesómat, arany szentem. Vetítettek 3d-s filmet, amihez kaptunk 3d-s szemüveget, amit majdnem mindenki visszatett a végén, de mi elhoztuk, bár ez nem meglepő, hisz már a meseautó óta tudjuk, h milyen a magyar ember: "bátor, merész és szereti a potyát":D A stadion minden szintjén volt olyan rész, ahova be lehetett ülni, így álltunk a kispad előtt és ültünk a páholyban is. Közben persze fényképeztünk sokat rolinak, aki olyanokkal fenyegetett, h nem enged vissza az országba, ha nem megyek be:) Itt is volt múzeum, ami aztán igazán meg volt csinálva, minden apró részlet, hatásvadász volt, és én bírom a hatásvadász dolgokat. Sajnos nem volt sok időnk, de ha majd legközelebb megyek, fél napot tutira rászánok, tesómnak meg veszek ottalvós jegyet:) Amíg mi bent voltunk, többiek láttak elmenni egy nagy luxusbuszt, kordon mögött emberek, és mondták, h biztos a sztárokat vitték ki, kata: "hát, mondjuk én csak a ronaldinhot ismerem meg, de mintha a messit láttam volna":)
Természetesen nem múlhatott el nap barcelonában anélkül, h a bázisra be ne néztünk volna a plaza catalunyán:) aztán meg mentünk tovább a güell parkba, mozgólépcsővel kint a nyílt utcán. A güell parkról diavetítést kéne rendezni, h a lényeget vissza lehessen adni, gaudí ennek a tervezésénél se tudom, h mibe volt, de zseniális. Elvileg az elitek számára készült lakóparknak, és 60 teleknyi helyet különítettek el, de csak kettő készült el a házak közül, meg maga a park, a körítés, amiben kőből készült épületek, építmények meg pálmafák, meg mozaikkal kirakott padok és maga a híres mozaik-gyík, egyik kijáratánál pedig a két, mézeskalács-ház található. A park tetejéről meg lépten-nyomon szembejövő kilátás az egész városra:)

A Güell-park után mintegy másfél óra alatt tettünk meg már nemistudom hány métert, kb 400at, mivel mindig shoppingcentereztünk, vettünk pólót is végre, barcelonásat. Volt egy póló, amit minden shoppingcenterben láttunk, volt rajt egy ördöglány meg egy angyallány, és az volt ráírva spanyolul, h néha ördög, néha angyal, de mindig én; ezt kisbodnár félrehallotta "néha ördög, néha angyal, de mindig öl" Azóta tervezünk csinálni egy ilyen pólót:) Ja és legnagyobb meglepetésünkre kiderült, h barcelonában is van bolt. 2 nap után találtuk meg ugyanis az első boltot, spar volt ráadásul, nagyon örültünk neki, hábékám annyira, h el akart adni 6 euróért a pénztáros faszinak, ezzel a több nyelven megfogalmazott mondattal "hat euro for this bella senorita?" és körbeforgatott a faszi előtt.
Barcelonai pályafutásunk (mármint belvárosi, hisz a reptéren további kalandok vártak ránk...) végén lementünk még a tengerpartra májkrémet enni sötétben, pálmafák alatt, még egyszer utoljára beledugtuk az ujjunkat, irigykedtünk egy kicsit a kocogókra, akiknek ilyen az életük, aztán elmentünk a csomagjainkért sants-ra és ingyen-busszal ki a reptérre. Még a metrón történt, h rockyval mi őrült szerelembe estünk, amíg másik 4 társunk a hátát masszíroztatta a metró falával (ilyen hely ez a barcelona). Először is megláttuk antoniot (a nevek fiktívek) fekete-szürke csíkos, cipzáros, kapucnis pulcsiban, angyali szemekkel, és férfias arcéllel, és mint az ötévesek elkezdtünk visongani, nem gondolva arra, h habár spanyol, de ezt mindenhol értik:) éppen teljesen kész voltunk, h hogy lehet valaki ilyen gyönyörű, mikor egy ajtóval arrébb, ám még mindig jól látható helyen felszállt pablo (vesd össze előző zárójel), ugyanolyan pulcsiban! Pablo már talpig macsó volt, ő ebben a kategóriában volt osztályelső. Nos, tovább vihogtunk, és gyakorlatilag nem tudtuk megemészteni a látványt, pedig addigra már hozzászokhattunk, h mindenhol jó faszik vannak, ám a mi kis "ikreink" mindenkit felülmúltak.

Reptéri éjszakánkról: mivel másnap reggel 7:25kor indult a gépünk bilbaoba, ezért hétfőn este már értelme sem lett volna a városban aludni, mert annyira korán el kellett volna indulnunk, másrészt szállásunk se volt, szóval egy kicsit kényelmetlen, kicsit rendhagyó, de azért olyan 6 órányi alvással kecsegtető éjszakára számítottunk csomagok hátán, a barcelonai reptér óriási B termináljában. Minden a legnagyobb rendben volt, elhelyezkedtünk szépen, mikor a mi szemfüles kisbodnárunk valami gyanúsra lett figyelmes. Először leült mellénk egy nő, akinek nem voltak cuccai, és aludni próbált (vagyis hát imitálta, h aludni próbál, természetesen) meg minket nézett, valószínűleg a furcsa nyelv miatt, amit beszéltünk fennhangon. Majd elült másokhoz, és onnan is minket nézett, ekkor már vele volt még egy nő és 2 "rosszarcú" faszi. Kisbodnár már ekkor rájött, h ők egy bűnbanda, akik szervezetten megpróbálnak majd minket kirabolni, és a nő azért ült le mellénk, h kifigyelje, h mi alváshoz készülünk. Nem tudom hogyan, de mindenkinek elültette a bogarat a fülébe, ami esetemben nem meglepő, tudjuk milyen vagyok, de hogy mindannyian úgy döntöttünk, h nem alszunk, azt máig nem értem. Ekkor már "kiderült", h a mögöttünk ülő 2 fiatal fiú is ismeri őket, és bodi egy öregasszonyt is hozzájuk sorolt, merthogy mit keresne itt egy öregasszony amúgy, ha nem egy bűnbanda tagja, világos:) Rockyval felkerekedtünk tehát este fél12 felé kávét szerezni, az A terminálban kaptunk csak, ami 10 perc gyaloglásra van a B-től, habár egymás mellett vannak szoros kapcsolatban, ezzel érzékeltetném, h barcelona esetében nem egy ferihegy 1-ről van szó, ami olyan mint egy nagyobbacska mcdonald's, közös megegyezés szerint:) Alig emlékszem az éjszakánkra, olyan fáradt voltam végig, de kisbodnár feje mindent megért, ahogy a hotmagazin mögül figyelte rendíthetetlenül a "rosszarcúakat" :D Szenvedtünk ott olyan hajnali 3-4ig, mikor az egész bűnbanda fogta magát és elment, kisbodnár természetesen tudta az okát, szerinte ő (figyelem!) kifárasztotta őket. Többiek egyébként el-elbóbiskoltak 1-1 órára, mi rockyval már úgy gondoltuk, nincs értelme, ezért ébren tartottuk egymást és azt tervezgettük, h mennyire kész leszünk másnap a fájó derekunkkal meg a nulla alvással és cipelhetjük a csomagokat is, és már rettegtünk előre. Bűnbandánk 1-2 órával később visszajött, de akkor már senkit sem érdekeltek, kisbodnár is oldalt fekve, kinyomott seggel aludt a széken. Fél6 felé tettem egy kétségbeesett próbálkozást eltorzult arcom rendbeszedésére, így történt, h sikerült a reptér wc-jében egy ázsiai és egy néger nővel együtt szépítkeznem, erre mondta a hb, h akkor mi voltunk a sugababes:)
Kettes számú repülőúton társaink csak és kizárólag üzletemberek és üzletasszonyok voltak, mi meg fáradtak voltunk, így történt, h egy őszülő halántékú üzletember vállán ébredtem több ízben az egyórás út alatt:)

Bilbao, október 30. - furcsa egy város, legkevésbé barátságos, bár valószínűleg köze van eme véleményünknek ahhoz, h eszméletlen fáradtak voltunk, és hogy éles váltás volt a barcelonai pólós idő után a kabátos-esős. Itt tapasztaltuk meg, h kata miért mondja mindig, h undorító a spanyol szalámi. Nos hát találtunk egy fornetti-félét, ahol mesés áron vásároltunk mesés vaníliás és csokis croissant-t, hb pedig valami zsemlét vett, amiről kiderült, h van benne kolbász, és állítása szerint isteni. Annyira felbuzdultunk, meg annyira nem tudtuk mikor jutunk legközelebb kajához, h vettünk, évike, rocky és én, rocky kettőt is. Elkezdtük enni, fura volt, fura volt, de ettük még hősiesen, majd mikor már nem bírtuk tovább a mócsing sercegését (nem hábé, nem a zsemle ropogott, az gusztusos, ez undorító volt) és a zsemléből folyó váladékot, meg hát félig öklendeztünk, mindannyian felajánlottuk hábénak. Én nem tudom ehhez hogy lehet hozzászokni, fúj.

Az Atlanti-óceán, a legnagyobb víz, amit eddig láttam (és bármi történjék ezután velem, feltéve hogy a tudomány állása nem változik, a dobogó 2. fokánál nem eshet lejebb)- megkóstoltam, szintén sós. A bilbaoi metró (ami egyébként a városhoz méltóan roppant rideg és taszító) a plentzia nevű megállóig szállított minket, mintegy egy órán keresztül, és mikor leszálltunk, nem láttunk mást csak egy kis folyót, felette egy híddal, meg házak mindkét parton. A város védelmére legyen mondva, h a házak itt is gyönyörűek, csak itt olyan óceánparti, csendes kisváros stílusában, békességet árasztva. Szerintem. Na szóval nem értettük a folyó dolgot, minek az oda, mikor hábé rájött, h ez az egész óceán-mizéria csak egy legenda, az óceánok nem is nagyok, és mi itt állunk az egyik partján, a hídon pedig átsétálhatunk mexikóba:)

Át is sétáltunk (lásd kép), hábékám mondta is, h látszik, h ez már mexikó, teljesen más világ. Egy néni (valószínűleg az egyetlen kedves ember a városban) mondta, h a folyó mentén kell menni 1 kilométert kb, és ott lesz az óceán. El is indultunk, de szerintem több volt, mint egy kilométer, vagy csak nagyon fáradtak voltunk, de legalább a házak meg a táj szép volt. Olyan állapotban voltunk már, h megtörtént az is, h a kisbodnár határozottan kijelentette, h "na jó, most ülünk le elszívni egy cigit":) volt nagy meglepetés, persze ő nem cigizett, azért annyira nem durvult. Olyan sokat kellett menni, h hábé szerint már átléptünk ecuadorba, illetve kubába. Közben a folyó mentén láttuk magát hemingway-t ahogy aranyat halászik, és mikor már majdnem feladtuk volna, jött egy kis kanyar és ott volt.... Olyan szinten elmúlt minden fáradtságunk (leszámítva rockynak, aki továbbra is derékszögben állt), h hideg homokban mezítláb futottunk a víz felé, ledobtuk a táskákat, feltűrtük a gatyát, és beleálltunk, egyre beljebb az olyan hideg vízbe, amitől rendesen fájt a lábunk. Közben nézegettük a nagyszámú, szörfruhás fiatalembert, meg leforgattuk autentikusan a c'est la vie-től a vár ránk a nyár c. klipet, amiben csak én vonaglottam, meg össze-vissza telerugdaltam a retikülömet homokkal, és még mindig ahányszor belenyúlok, telemegy a körmöm vele, de nem tudok haragudni rá:)
Nagyon nehéz volt otthagyni az óceánt, de muszáj volt sajnos:( Ezek után tettünk egy eredménytelen kísérletet egy baszk kisétteremben helyi nevezetességek evésére, de nem szolgáltak ki minket, pedig nem a felső tízezerre voltak berendezkedve. A probléma az volt, h 3 menüt akartunk enni 6an, merthogy csak megkóstolni mindent egy kicsit:( Bilbao akkor ásta el magát nálam, mikor a felszíni metrómegállóban nem engedtek meginni egy dobozos kólát, utánam ordibáltak, amire én pofákat vágtam, hábékám visszajött velem, többiek meg röhögtek rajtam a vasfüggöny másik oldaláról. Kisbodnárnál pedig valószínűleg akkor ásta el magát a város, mikor kiderült, h nincs mcdonald's, ki is jelentette: "nincs bázis, nincs csoportkép" Azért megpróbáltunk keresni neki egy burger kinget, hiába.

5ös busszal irány vitoria-gasteiz, kata közvetlen környezete mondhatni. Esett asszem ott is, mikor odaértünk, de mindjárt látható volt a különbség bilbaohoz képest, baráti hangulat, nagy élet, meleg fények és sok-sok shoppingcenter, és ráadásul katáék lakásától 5 percre se van egy élelmiszerbolt, amit egyszerűen fucking fantasztikusnak tartottunk, barcelonai élményeink után. A fucking és a giant egyébként azon szavak, amik még tömegesen fordultak elő egymás közti, magyar nyelvű beszélgetéseinkben, helyettesítve minden más jelzőt, kiindulópont: hábé:) Tőle származik még a "tiszta amerika", amit mindenre alkalmazott, jaj és a legendás mondat még a barcelonai reptérről: "megszaladt a pirosarany" és ezt úgy mondta, ahogy britney tátog, az L betűnél megnyalva a szája szélét:)

Városnézésre több napon keresztül kerítettünk sort, van szép katedrális, szép terek, mindenhol geci szép házak, meg krokodil park, ahol hosszabb időt töltöttünk azzal, h egymást tuszkoltuk fel egy életnagyságú orrszarvúra, rockynak beleállt a füle a seggébe:) Jah, és mozgójárdák is vannak, az egyiket valahogy le is állítottuk, illetve olyan szemetesek, amik a föld alá vezetnek, azért, hogy ha bombát dobnak bele, akkor az a föld alatt robbanjon, igen érdekes:) Katáékkal szemben van az artium, ami múzeum rendeltetését tekintve, extrém képekkel, illetve shoppingcenterrel, meg filmes résszel, látványos. Funda rajtunk röhögött, mikor mindkét nap szatyrokkal tértünk haza, másodszorra már tudta, h megint egy kínaiban voltunk, ami spanyolországban nagyon durva és általában olcsó. Évike fogalmazta meg, h milyen érdekes, h mi magyarok vagyunk és angolul próbálunk meg kommunikálni a spanyolul tudó kínaiakkal:) Ennyi idiótaságot már régen láttam egy helyen, hábé is vásárolt kedves lakótársainak ajándékot, jófejdaninak mangapornót, rizsának pedig animált:) Rizsáéról kiderült, h a borítón szereplő husky helyett kuvaszok vannak benne, és a lányt jucusnak hívják :) (hello jucus, csak nincs egy másik életed?) magyarok a nagyvilágban- rovat:)

A képen mi vagyunk láthatók, kata megkért minket, h üljünk szét, és vegyünk fel egy természetes pózt. Kisbodnár természetes pózát mindenkinek a figyelmébe ajánlom.

Szóval vitoria felüdülés volt, kata albérlete is csúcsszupi, ő fundával van egy szobában, aki maga a megtestesült energia és aktivitás, és nagyon aranyos volt, utolsó nap kaptunk tőle kis papír szívecskét a nevünkkel meg aranyos üzenettel, és azt is mindig szó nélkül tűrte, h 5en járjunk wc-re a szobájukon keresztül, mert a folyosós wc a spanyol lányok felségterülete. A spanyol lányok hárman vannak, eva, sara és miriam, miriammal majd lesz még ütközés, mert decemberben jön kirándulni pestre a faszijával, és mi fogjuk kalauzolni, vagy legalábbis eligazítjuk. Rajtuk kívül is nagyon sok emberrel megismerkedtünk, és arra kellett rájönnöm, h a spanyolok/baszkok fordítva pusziszkodnak, ezt általában sikerült gyorsan megoldani, de egy lánnyal majdnem szájrapusziztam, mert mindig ugyanarra az oldalra hajoltunk:) Megismertük kata kisszerelmét, mikát is, a baszk lovagot, nagyon aranyos volt, hábékám a buli hevében egyszer ráöntött egy pohár kalimotxot (nagyleó, csak már töröm a magyart) és a kezét is megfogta. Meg első este még denise-szel mentünk kocsmázni, vele katám 3 nyelven társalog, nagyon érdekes, nem csodálom, h hiányzik neki a magyar szó:) Szerda este meg buliban voltunk rendesen, előtte ugye otthoni piálás, sok vendéggel, majd kocsmák, 2 darab konkrétan, ami állítólag átlagon aluli, mert kb 4-5be mennek buli előtt, ott nem olyan a rendszer, h szépen besorakozunk fixen a monyiba, aztán 4 órával később átmegyünk az úttesten, a colába. És a kocsmák is merőben más hangulatot tükröznek, olyan, mint itthon egy disco, mindenki táncol, ülőhelyek nincsenek, igen durva. Az első kocsma a batikano volt, ahol kimondtam azt a zseniális mondatot, h "tres kalimotxos, por favor" meg táncoltunk masszívan, meg volt wc-botrány, mert rockyval mentem wcre és egy mögöttem álló nagydarab lány roppant megorrolt rám amiatt, h nem mentem be a barátnőmmel a wc-be konkrétan, csak a csapnál várom, felháborító. Mondtam, h de hiszen akkor se lenne sokkal gyorsabb, mert kb 2 másodperccel tart tovább így, h kijön mielőtt elkezdenék pisilni, de nem érdekelte a dolog, vagy nem értette. Lehet, h ott egyszerre ketten guggolnak fölé?
Következő kocsmában óriási tömeg volt, rendesen aszalódni kellett, h eljuss a wc-re, így történt, h szerelmes lettem egy fiúba, aki elől minimálisan, lehetőségeimhez képest félreálltam, h elférjen a 2 piájával a kezében, így is mellel egymás felé haladtunk, ekkor lenézett rám, és azt mondta, h "gracias, mi amor" Azóta is sajnálom, h nem kezdeményeztem vele beszélgetést, ami mondjuk annyiból állt volna, h "si". Ezek után már a people nevű discoba mentünk, illetve hábékám és kisbodnár inkább hazamentek, kidőltek a magyar fiúk. People-ben nagyon jól éreztem magam, 7eurós belépőért kaptunk 2 nagyleót, azt szorongattuk, meg iszogattuk, meg néztük, h mindenki a kabátjával táncol, milyen fura. Nem tudnám megnevezni a zenéket, de jó volt, táncolható, emberek is kedvesek voltak, az például máig meghat, h a derekamra kötött pulcsim wc-ből (mindig ez a wc, pedig a rocky a toilet-queen) visszafelé jövet már nem volt meg, és visszamentem és kérdeztem 2 csajt (a nyelvi akadályokat véres verejtékkel leküzdve) h nem látták-e, aztán azonnal mondták, h vki most találta meg, és hogy ide meg ide rakta. Reggel fél7 felé katám azt mondja érdeklődve, h na akkor megyünk? mondom, ja tőlem mehetünk. Igenám, csakhogy kiderült, h ezek a spanyolok ilyenkor nem haza mennek, hanem még másik discoba (ugye mindenki tudja, h a reggel fél7 hol helyezkedik el egy nap felépítésében!) Hát azért mi is beálltunk velük a sorba, de várni kellett volna a bejutásra, (érted, reggel fél7kor sor van egy disco előtt) azt meg már nem bírta satnya magyar szervezetünk, meg mi egyébként sem sziesztáztunk, szóval hazamentünk :)

Aztán csütörtökön főzőcskéztünk, szomorkodtunk, h haza kell jönni, ami az este 23: 25ös busszal történt, legalábbis barcelonáig, ahova olyan 6-fél7 felé értünk. Ekkor már csak öten voltunk, így a buszon valakinek egyedül kellett ülnie, és az én voltam, mondjuk mindegy volt, mert aludtunk, én olyannyira, h egyszer arra keltem, h -mivel a 2 ülés között nem volt karfa- a mellettem ülő huszonéves szakállas spanyol faszinak simulok teljes testtel és a fejem a vállára van hajtva:) Nem zavarta ő is aludt, meghitt volt. Érdekesség, h ha ismerős mellett aludtam el közlekedési eszközön (ami ott gyakran előfordult) akkor sose hajtottam a vállára a fejem, csak a spanyoloknak. Kötődöm ahhoz a néphez.
Rockynak nagy álma volt, h felszedjen egy spanyol faszit, és vele legyen közös képe, bizonyíték gyanánt, de péntek reggelre belátta, h ez természetes módon nem fog menni, így megkértünk néhány munkáslegényt a barcelonai nagybuszmegben, h hadd csináljunk velük közös képet, természetesen örültek a lehetőségnek, a kép maga olyan lett, h rockyt az egyik ölelgeti, másik kettő is inkább köré csoportosul, mögöttem pedig a negyedik, a fogatlan vigyorog és piszkálja a hajamat:D
Aztán a reptéren még volt néhány nyugodt óránk, ezúttal kisbodnárnak meg lett mondva, h senkit nem érdekel mit talál ki megint, minket hagyjon békében:) Évikéék elkészítették a batman-sorozatot, ami nagyon vicces lett, egy 15 centis batman figura kalandjai a barcelonai reptéren....:)
Gépünk 11: 20kor szállt fel, és 14: 05kor szállt le a ferihegyi repülőtéren, utunkon volt fülfájás, miniruhás spanyol stewardessek, az egyik rám is szólt, mikor valamit szabálytalankodtam, és úgy szólított meg, h senorita :)

Ennyi