A mai nap feladata már tényleg az állásjelentkezés lenne, de roli facebook-os felszólítására inkább blogot írok, úgyhogy ezúton is köszönöm neki, hogy segített kibúvót találni a felnőttes elfoglaltságok alól. Pedig tegnap már fotózkodtunk is a danival, hogy legyen mit berakni az önéletrajzomba, mármint a dani fotózott engem, ami kis híján sírásba torkollott, mert
a) a legtöbb képen elég kétségbeesettnek tűntem (ezek a szolid mosolyos, de fogat nem villantós képek),
b) vagy ha nem, akkor egy karót nyelt fasznak (ezek a komoly arcú képek),
c) legrosszabb esetben pedig egy lepukkant alkoholistának (ezeken önmagam voltam).
Készült néhány kép arról is, ahogy a pózolások között röhögök, azok egész emberiek, de olyant nem merek berakni a felnőtteknek szóló önéletrajzomba, illetve készült egy, ami nem röhögős, ám mégsem tartozik a fenti 3 kategóriába, magamban már kezdtem is örülni, mikor a dani "megnyugtatott", hogy nyugi, az életben egyáltalán nem így nézel ki.

Amúgy ugyebár sok minden történt az elmúlt időszakban, leginkább június 17-én.
Aznap reggel záróvizsgáztam polgárból, immár negyedszer, tehát már dékánival, és akkor még azt hittem, hogy mindenkinek egy dékáni jár csak, úgyhogy volt rajtam némi stressz. Aztán a vizsga előtti fecsegés keretein belül kiderült egy fasziról, hogy ő már hetedszer van polgárból, mivel annyi dékánit kap az ember, amennyit kér, de ennek hátulütőjeként, - ahogy ő fogalmazott- elkényelmesedik az ember, és kevésbé tanul. Na mindegy, a lényeg, hogy nagyon ügyes voltam, meg a 3 kihúzott tételből az egyik kifejezetten jó is volt, a bizottság is normális volt, úgyhogy mikor kijöttem már gondoltam, hogy meglesz, mert ha most nem, akkor soha, de még egy órát kellett várni az eredményhirdetésre, mely időt végigcigarettáztam és kávéztam/kapucsínóztam. Aztán tényleg sikerült is, négyes, és szerintem van olyan műszer, amivel mérni lehetett volna a megkönnyebbülésemet. A diplomaosztó egyébként július 22-én lesz, pont a szülinapomon, úgyhogy most azt mondom, azért tartott megcsinálni az összes államvizsgát 2 évig, hogy pont így jöjjön ki a diplomaosztó dátuma, szerintem jó érv:)
Kora délután még azt hittem, hogy lezárult minden izgalom aznapra, de ekkor még tudatlan voltam. Hat körül indultunk kanizsára kocsival, dani, oli, szilas meg én, és miután hazavittük őket, a dani mondta, hogy menjünk ki a csó-tóra, mert ugye már régóta nem tudtunk normálisan semmit csinálni (az utolsó hetekben egy túlérzékeny, idegbeteg állat voltam, nulla idővel), úgyhogy sétálgassunk, ilyesmi. A sétálgatás alatt kicsit furcsán viselkedett, de arra nem számítottam, hogy végül azt fogja megkérdezni, hogy hozzám jössz feleségül? Egy ideig nem kaptam levegőt, aztán pár percig azt mondogattam, hogy baszki, de persze közben azért volt időm igent is mondani:) Erről röviden ennyit
Ezek után hazamentünk, ahol anya és a tomi már nagy izgalommal, egy üveg jégerrel, pezsgővel és borral vártak minket, koccintottunk is a diplomára, de a lánykérést csak azután jelentettük be, hogy apa hazaért a munkából, sose felejtem el a fejeket, nagyon vicces volt, áldásukat is adták ránk, csúsztak az újabb jégerek, majd anyáék megitták a pertut a danival, anya ekkor már egy ici-picit be volt talán csiccsentve, mert azt mondta, hogy Hát danikám, bármit mondhatsz, csak ne kurvázzál!

Új helyzet, hogy azóta a danival is lakom, mely átmeneti dolognak indult, hogy a tünci elférjen az albérletünkben, de azóta már újabb fejlemények vannak, és lehet, hogy a wesselényi utcai lakást is elhagyjuk korábban a vártnál (eredetileg aug. 31 lett volna, most ilyen július 15.-ék röpködnek), úgyhogy most úgy néz ki, már maradok. Élvezem egyébként, de az még furcsa, hogy csak ketten vagyunk egy lakásban, én nagyobb tömeghez szoktam, de tetszik ez az új helyzet is, és a környék is túl békés és csendes az eddigiekhez képest, úgyhogy kicsit félek esténként:)

Szóval most már csak munkát kell találnom, és külsőleg igazán nagyon felnőttes életem lesz, csak az a baj, hogy a hányinger kerülget az olyan munkáktól, amiket jogi diplomával lehet megcsípni, nem tudom, hogy ez módosul-e, vagy találok-e valami áthidaló megoldást, de bármi is történjék, a szeptember 30-ai csúcsszuper britney-koncertre már megvannak a csúcsszuper femme fatale jegyeink, gondosan elrejtettem őket a daninál az egyik szekrénybe, mert kata mondta, hogyha ő betörő lenne azt vinné el először:)