Legújabb és eddigi legjobb munkámról írnék néhány szót. A hétvégén a katával meg a domival a borfesztiválon voltunk pénztárosok, és tényleg jó volt, amit először számadatokkal támasztanék alá: 6 óra = 7000 forint, meg még ami csurrant-cseppent (na vajon miből ittunk aranyérmes borokat?), szombaton ráadásul katával egy pavilonban is voltunk, úgyhogy az egész napunk móka és kacagás volt, a másik kifejezés meg, amit használtunk, a játék és mese. A budai várban volt a fesztivál, királyaink lábnyomában fürödtünk, és egyszer kajáltunk úgy, hogy a vár dunára néző oldalánál a korláton, a kilátásnak a duna, némi lánchíd, távolabb a parlament, csodálatos volt, mondtam is a katának, hogy milyen helyekre hozlak enni, mi? Én még sose voltam a várban, de most már mindig oda vágyom, annyira gyönyörű. Pénteken és vasárnap az ötös pénztárban voltam, ami egy oldalbejáratnál van, gondoltam is, hogy lehet hogy pont ott ülök a kis pavilonomban ahol a régi idők strázsái, és valószínűleg nekik is a faszuk kivolt. Nekem mondjuk leginkább azért, mert elég náthás voltam/vagyok, az orromon nem kaptam levegőt, a szám már kiszáradt, a torkom fájt, és mostanra már köhögök is, fel, letapadt dolgokat.
Amikor meg a kettes pénztárban voltunk a katával, láttunk rituális őrségváltást a sándor-palotánál. A kettes egyébként a főbejáratnál volt, ezért kurva sok volt a külföldi, például a japán turisták, közülük is a kedvencünk egy középkorú pár volt, akik fél órán keresztül szórakoztak mire stabilan felállították a fényképezőgép-állványt a macskaköveken, majd a faszi csinált 2 képet a nőről, és ennyi.
Láttunk hírességeket is, katánál vásárolt pl vágó istván, nálam az öreg rózsa gyuri, meg a viva hihetetlenül fantasztikus randikommandó nevű műsorából a stylist gyerek. Tegnap egyedül voltam az ötösben, és a főszabály az, hogy egy pavilonon belül a két ablakból legalább egynek mindig nyitva kell lennie, ami nyilvánvalóan azt eredményezte, hogy nekem kellett mindig nyitva lennem, így amikor cigizni akartam, megkértem a kedves biztonsági őröket, meg karszalag-felragasztó fiúkat, hogy addig álljanak közel az ablakomhoz és ha jön valaki, kopogjanak, addig kimegyek hátul cigizni. Az ötös háta mögött volt a mentősök kihelyezett telepe (egy darab mentőautó), tőlem pár méterre, ami mellett az egyik cigi alkalmával ott állt a pély barna, kedélyesen beszélgetett egy nem-celeb férfival, a cigim felére a kata is odaért, meg krisztián nevű karszalag-ragasztgató fiúbarátom is hátrajött, hogy ezt látni kell, mivel a dorinát kezelték épp a mentőautóban, mer úgy be volt baszva:) De pély barna nagyon nyugodt volt mikor nyílt az ajtó, csak tartotta a kezét, hárman segítették ki, iggen készen volt. Le akartuk fényképezni a hot magazinnak, de sajnos nem volt nálunk gép.
Aztán munka után mindig csináltunk valami hasznosat, tegnapelőtt pl még benéztünk a nemzeti galériába, bár csak fél óra volt zárásig, de azért egy részén gyorsan végig futottunk, rettentő sok híres kép volt (például az egyik múltkori bejegyzésben is említett majális) de én a paál lászló résznek örültem a legjobban, őt nagyon szeretem. További hasznos tevékenység a borkóstolás volt, amit nagyjából ingyen tehettünk meg, mert el-elvettünk munka közben a kóstolójegyekből, amiért adják ugye a bort a fesztiválon. Tegnap este én későn végeztem, 11 körül, és akkor már nem nagyon volt semmi nyitva, lévén fesztivál-zárás, de volt még kurva sok kóstolójegyünk, gondoltuk eldorbézoljuk, kata úgy kért nekem bort az egyik pincészetnél, hogy "a barátnőmnek a legjobb édes borból kérek" egészen meg is hatódtam, ő meg pinot noir-t ivott, annál finomabb szárazat én még sosenem, de komolyan.... Egészen ki is kupálódtam magam is, ami a borivást illeti, a végén üveggel is vettünk, kettőt, ott is a legjobb édeset kaptam, de ez a világ legjobb édese, meg is jegyeztem a nevét, tokaji furmint, kései szüretelésű, 2007es, árvay pincészet. Kata pedig benevezett egy borszakértő-versenyre, és holtversenyben az első lett egy faszival, meg is tapsolták, aztán ittak a verseny keretein belül 7 bort, úgyhogy folyamatosan egyre kellemesebb hangulatban látogatott meg a kis pénztáramban (ő tegnap délelőttös volt, én délutános)
Ittam chardonnay-t is, csütörtöki belga koncert emlékére, de nem mátraaljai németh-et, pedig igazán megkereshettem volna.
Meg hoztunk haza sok-sok poharat, ami ugye a belépőhöz jár mindenkinek, nekünk meg aztán végképp, mert nem is belépőnk volt, hanem menő staff-kártyánk ugyebár (Nem tehetek róla, mostanában az összes fesztiválon, ahol megjelenek a kiváltságosokhoz tartozom)

Szóval a borfesztivál jó dolog, de amúgy számomra megfizethetetlen (2200 a napijegy, aztán még rendesen kell fizetni is a borokért, persze most nem az ott dolgozókról beszélek), illetve aránytalanul drága, és asszem tényleg erre találták ki a "kulturált szórakozás" kifejezést, eddig azt hittem az egy paradoxon.