Ha van év, amit érdemes lenne értékelni, akkor az 2011.
Kezdjük az évfordulókkal: tavaly volt 15 éve (15!), hogy megismerkedtem a legtöbb nagyon fontos emberrel (az egykori 9.a), továbbá 10 éve volt a veszélyes élet évének, és természetesen meg kell emlékezzek arról is, hogy tavaly volt 9 éve 9 hónapja és 9 napja (a gyakorlatban, tehát nem a rizsa időszámítását használva egyébként 10 éve), hogy szakítottunk a rolival. Itt csendben jegyzem meg, hogy idén lesz 10 éve a "májusegynek", így nyilvánvalóan a vetkőzős feketepéter elnevezésű kártyajáték megszületésének. De hagynám is a sötét múlt bolygatását.

Jöjjön a jelen, illetve a tavaly ugye. Hát meglepő változások álltak be, például lezárult a kétéves államvizsga-időszakom, ennek mondanom se kell, nagyon örültem. Kaptam még két betűt a nevem elé, de nem használom, tüntetek a rendszer ellen, amely ilyen jogászokat nevel ki, mint amilyen én vagyok. Ezek alapján minden lehetséges, jövőre lehet, hogy megnyerem az x-faktort, vagy én leszek az új bond-lány. Egyébként magam ellen tüntetek, mert nem akarok olyan dolgokat csinálni, amihez kell a doktorság, és mégis olyan dolgokat csinálok, és ezért csak magamat okolhatom. Szóval ugye munkám is lett, ami már nem diákmunka, igazán felnőtté váltam mit ne mondjak.

Most pedig a sorsfordító változások a magánéletben című rész következik: mint már ismeretes, a dani megkérte a kezem, amit a kokitól tanult "néha-a-kóbor-kutya-seggét-is-éri-napfény" elméletre vezetnék vissza. Először volt nagy meglepődés, meg öröm, meg néhány feles, így év vége felé pedig neki is álltunk szervezni, nagyjából 3 hónappal később, mint ahogy az a nagykönyv szerint célszerű. (nagykönyv alatt most a nők lapja cafe, vagy valami hasonló oldalt értek, de semmiképp se a nővagyok.hu-t, mert azt én nem olvasom, csak a hábé) Jelenlegi állás szerint megvan a hely, az idő, a zenekar, a vőfély, a fotós, a videós, és folyamatos kapcsolatban vagyok a pappal, akinek gyilkos a humora és sátáni a kacaja, amúgy nekem egyre szimpibb.

További jelentős események:
hadd emeljem ki a boditábort, mely idéntől már bodisound lesz, hisz szép új házat kapunk hozzá;
aztán voltam a rékáék esküvőjén, ami nagyon jó volt (a korábban a lánybúcsúról írt bejegyzést kitörölte a freeblog egy szép őszi napon);
és hálisten többen eljutottunk britney-koncertre is, így láthattuk tűzijátékozó angyalszárnyakkal fölénk magasodni, hogy csak egy példát említsek;
beleszaladtunk 1-2 buliba a fiúk albérletében is, melyek közül volt amelyik a világ, és volt, amelyik az év végének lehetőségét hordozta magában, de szerencsére csak ez utóbbi teljesedett be. További szerencse, hogy ezúttal nem a jános kórházban.