Nyáreleji "nincspénzem" depresszióm van, melyet súlyosbítok is szomorú zenék hallgatásával, és olyan filmek megnézésével, mint az egyszer. A két utóbbit most kombináltam, mivel az egyszer című film szomorú zenéjét hallgatom, gyakorlatilag nem állok messze attól, hogy…

Ez egy olyan bejegyzés, mely sosem jelenhet meg, de mivel már nincs magánnaplóm, mert csak ezt a blogot írom, és valahova viszont írni muszáj, szóval ez van. Rosszabb lesz ez most már mindig. Eddig csak időnként gondoltam úgy, hogy talán kicsit jobban szeretem, mint szabad, esetleg…

Szép dolgokról fogok írni, leszámítva mindjárt az elején azt, hogy a koki levágta csodálatos, nem-is-láttam-még-szebbet rasztáját. Szorosan idekapcsolódik a szombat este, melynek keretében kokinak még raszta haja volt. Már nagyon vártam a szombati hazatérést a fények városába…