Hááát az úgy volt, hogy én már napok óta tényleg akarok írni, és hálisten van is mit mondanom (ellentétben monicával, aki a jóbarátok első évad első részében azzal a mondattal kezdi a sorozatot, hogy "nincs mit mondanom"), de mindig beleszaladok valami olyanba, ami valószínűleg csak bővíteni fogja a mondanivalót, és habár márquez-hez hasonlóan azért élek, hogy elmeséljem az életemet, de nyilván ha inkább írok ahelyett is, hogy mennék amerre a lábam visz, nem lesz egy idő után miről írni, azzal meg mégse jöhetek, hogy "hú, múltkor olyan blogot írtam, hogy beszarsz"
Szóval így történt, hogy engedtem kata csábításának, aki a kinizsikoleszba invitált, meg mert amúgyis mehetnékem van, nagymonológra sem volt szüksége, de hogy nyomatékot adjon szavainak nemrégiben diktált belém 3 deci bort, most pedig lassan elkészülünk* szóval megyünk, egyébként is el kell felejteni a mai filmet a moziban a titanic filmfesztivál keretei között, ami francia vígjátékként volt hirdetve, annyit tanultunk belőle, hogy a franciáknak fogalmuk nincs a vígjátékokról. 

*Ebben a pillanatban rontott ki a fürdőből free your mind stílusban, az alábbi szavakkal: "Na mucika, hol a múzika"