Először is mély, őszinte és határtalan gyűlöletemet szeretném kifejezni, amit a tesóm laptopja iránt érzek, ami az imént csippant egyet és kilépett minden internetes oldalból, végülis épp az utolsó előtti sorát írtam egy bejegyzésnek, nagyon vicces.

És akkor mintha mi se történt volna – ám némileg rövidítve- a húsvét vasárnapról. Családilag kimentünk a mamához hahótra, ahol ezúttal rendhagyó módon elmentünk a focimeccsre is. Ott derült ki számunkra, hogy pogányszentpéter ellen játszik a csapat, és érdekességként az is, hogy a pogányszentpéternél játszik az egyik volt osztálytársam a gőg, és egy egykori évfolyamtárs, a matyola peti is.

És most hadd szúrjak közbe egy legendát, mely már régóta kikívánkozik belőlem. Nemrég szex és new york délutánt tartottunk a fiúknál, és a hábé minden jelenetnél – függetlenül attól, hogy szerepelt-e benne hímnemű vagy sem- megkérdezte, hogy melyik alól rúgnám ki a bilit, meg hogy melyiket csapolnám meg, illetve hogy melyiknek bügyürgetném a bögyörőjét (jaj csak menjen át a buznyákszűrőn!) Én általában azt válaszoltam, hogy egyrészt fogja be a száját, másrészt hogy senkinek nem bügyürgetném a bögyörőjét (egyébként is, ez a kifejezés undorító). Aztán egyszer csak azt mondtam egy faszira, hogy az jól néz ki, és akkor ők kitalálták, hogy az hasonlít a fent említett gőg apjára, és én akkor őt megcsapolnám, de még hogy, és olyan mondatokat találtak ki és adtak a számba, minthogy „jaj lacibá, csöpög a csap!” meg „jaj lacibá, locsolja meg a csapjával az ánuszrózsámat!” :S olyan szörnyen életszerű.
Természetesen, habár évek óta nem láttam lacibát, az eset után 3 nappal igenJ továbbá azóta feltűnően gyakran futok össze a család bármely tagjával véletlenül, ez azért vicces.

Ma is, na vajon ki drukkolt a fűben ülve a fiának, hahóton, ahol soha nem lehet találkozni senki olyannal, aki nem hahóti?! Igen, csapos laci:D

Mi családilag az egyik kapu mögött álltunk, így a falu bölcseinek intelmeit nem élvezhettem maradéktalanul, de legközelebb majd beépülök a helyi béközépbeJ Körülöttünk is zajlott azért az élet a kedvenc párbeszédem két 50 év körüli férfi között játszódott le:
- te hallod, láttalak, mér nem álltál meg tegnap a bolt előtt?
- mert nem volt borod.
…J
Márcsak azért sem unatkozhattunk, mert anyával öröm sporteseményt nézni, meccset élőben meg még inkább – ez ma derült ki-, úgyhogy mi sokat nevettünk, egyszer például, mikor a hahót gólt rúgott, az egész csapat a nagy gólörömben kicsi a rakás-jelleggel egymásra feküdt, mire anyám: „Ezek meg micsinátak, rosszu’ lettek?!” Igen, pont a gól után, az egész csapat egyszerre, és ráadásul mindannyian egy egy méter sugarú körön belül,  hihhhhetetlen:D
A boxmeccsek alatt egyébként meg meglepődve fel-felkiált, hogy „figyed, megüti!” Apa ilyenkor szokott leesni a kanapéról:D
A kedvenc szurkolós szöveget is ma tanultam egy helybéli menő fiatal szájából, aki váratlanul – legszívesebben azt a szót használnám, hogy rajtaütésszerűen, mert így esett nekem ez- bekiabálta, hogy „Hajrá hahót, hajrá mienkek!!!” Zseniális, népnyelv rulez.

És búcsúzóul egy félmondat a hazafelé utunkról. Anya vezetett, ő legendásan lassú-hajtó, tényleg, haláli, apa: „ Csak az nem előz meg minket, aki ellenkező irányból jön”