Atyaúristen, már ennyi az idő? Ezt most hagyjuk akkor inkább. Az összes nap csak úgy suhan, nem tudok mit tenni, én meg általában csak azt veszem észre, hogy este 7 óra és még nem ettem semmit. Amúgy nagyon élvezném az egész napos iskolákba-járást, könyvtárakban jegyzetelést, meg ülve-állva tanulást mindenféle szünetekben, de sajnos fogy az idő rendesen. Tegnap este átértékeltem a helyzetet, és fordítottam a kockán: eddig főtevékenységként a régészetre jártam, és ha volt időm, jogot tanultam, mától viszont jogot tanulok elsődlegesen, az eltére meg csak akkor megyek, ha nagyon muszáj. Már előre bánom azt a sok rettenetesen jó előadást, amit kihagyok, de ez van, magamnak csináltam. 

Következő vázlatpont: minden más. Mai ünnepeltünkről (évike hello) közölnék egy kedves kis történetet, nem bírom tovább magamban tartani. Sajnos kata még nem dokumentálta rajzos formában, de addig is hadd írjam le a világ legviccesebb mondatát: az évike leesett a lépcsőn:) Ezúttal azonban nem úszta meg olyan könnyen, mint zsenge 18 évesként, sérülései és zúzódásai keletkeztek, de már másnap ő maga is röhögött a dolgon, úgyhogy remélem nem lesz nagyon mérges, ha itt megemlítem. Hadd tegyem hozzá, hogy ezúttal a biciklijét vitte le a lépcsőházban, és a legalsó lépcsőfokról esett le, lábai ismételten maga alá húzódtak, a bicikli és (lám-lám) egy épp odatámasztott létra pedig ráesett. Tapintatom jeléül nem teszek mosolygófejet. (És most sem) Szóval bébike, boldog szülinapot.
Ezenkívül volt még
-kokiék jóvoltából 200 forintos sörivás a helyen, ahol óriásposzter jutott marlon brandónak és elvisnek is;
-fanni és saját magam jóvoltából pánikszerű menekülés három nigériai lakásából hajnalban biciklivel;
-johnny jóvoltából elsőként távozás egy kanizsai buliból (ilyen még sosem fordult elő!!), mivel arany bogaram annyira berúgott, hogy hányt, előtte/utána/közben pedig a vállamra folyatta a nyálát. Szóval haza kellett vinnem.
-hábé és rizsa jóvoltából pedig tandemezés tomával és fannival (a tandemről kép itt), miközben amikor a toma ült elől, olyanokat mondott, hogy "maradj mögöttem", amikor én ültem elől, akkor meg majdnem bedarált minket egy járdamosó nagyautó.

Most pedig beteg vagyok, szokásos őszi nátha, (vagy a jóöreg h1n1), érzékeny a bőröm, pirosodik az orrom, könnyezik a szemem, és szakadozik a slejm.