Vidám esténk van, pár órája eldöntöttem magamban, hogy na akkor én most megtanulok latinul (nem, nincs holnap zéhá), úgyhogy szépen nyomom is azóta, mert ahogy észrevettem itt az eltén tényleg meg akarnak minket tanítani, hát megérdemelnek egy lehetőséget.
Reggelem már nem volt ilyen jó hangulatú és pihent, mint ez az este, mivel 8-ra mentem szakdolgozatot védeni. Komolyan aggódtam, mivel a konzulensem múlt héten azt mondta, hogy ha be tudom bizonyítani, hogy én írtam, akkor már megvan a kettes, és ez is roppant kétséges volt, olyannyira, hogy hajnali háromig tanultam a saját szakdolgozatom, de már olyan este 10-től állapotomat a félholt szóval illettem volna, mivel tegnap reggel 8-kor meg az eltén írtam zéhát 227 görög fogalomból. Az szintén ilyen rohamtempó, fél 4-kor feküdtem le, de annyit mondanék, hogy jól sikerült (életemben másodszor puskáztam)
Szóval eléggé be voltam szarva a szakdoga-védéstől, ráadásul a konzulensem azt is elmondta, hogy jó lenne, ha felkészülnék olyan kapcsolódó területekből, amiket csak érintettem a szakdogában, de ez sajnos nem fért bele, ha aludni is akartam. Olyan 3-tól 4-ig nagyjából 10 különböző hülyeséget álmodtam, egy-kettő hatására a dani is felébredt, kérdezte, hogy mi van, amire elkezdtem mondani, amit álmodtam, majd felhúztam magam, hogy nem hagy aludni, és bunkó hangon azt mondtam, hogy inkább hagyjuk. Reggel fél7-kor kellett kelni, a dani nagyon komolyan is vette (ő mondjuk már éjfélkor lefeküdt, úgy könnyű), ébresztgetett, és olyanokkal próbált vigasztalni, hogy majd utána alszom, amire én azt mondtam, hogy "hogy aludhatnék, mikor még el kell vinni a gyereket a dévényes terapeutához"* Daniban ekkor kérdések merültek fel, mivel egyrészt eddig semmiféle gyerekről nem tudott, másrészt a dévényes terapeuta kifejezést dévényi tibibácsinak értette, és visszakérdezett, erre meg felháborodtam, hogyha nem tudná, akkor az egy nagyon komoly és hatásos módszer, és itt koraszülöttekről van szó, ő meg elhülyéskedi. Tényleg mérges is voltam rá:) Majd hagyott még egy kicsit visszaaludni, (valószínűleg kifejezetten megkönnyebbült) amialatt meg azt álmodtam, hogy ő valamiért körzőt kér valakitől, ekkor pedig azzal a hangosan kimondott mondattal ébredtem, hogy "csak tudnám ki a fasznak kell ilyenkor körző" A kérdés egyébként jogos, ha belegondolunk, hogy ekkor én magammal kapcsolatban abban a hitben voltam, hogy a megvédendő szakdolgozatom mellett még egy koraszülött gyerekem is van, ilyen helyzetben valóban tapintatlanság volt tőle mindenféle csip-csup körzőkért nyavalyogni. Nehéz sorsom tudatában aztán végülis felkeltünk, felöltöttem az előző este 6-kor vásárolt fekete szoknyámat, és kata 38-as körömcipőjét, és már indultunk is. A számok világába némi betekintésként: még mindig 40-es lábam van, és semmiképp se 38-as, csak tegnap jöttem rá, hogy minden elegáns cuccom kanizsán van, úgyhogy kölcsön kellett kérnem a kata cipőjét. A méretbeli különbségek egyébként csak 1 órával később váltak érezhetővé, ám ortopéd lábujjam, csöpike, mely ugye lejebb nőtt, mint a többi, nem fért be a cipő alá teljesen, úgyhogy ő gyakorlatilag 3 perc után kétszer akkora lett, mint eddig, és feltűnűen piros. Csöpike nagyon fájt.
A szakdoga-védés jó hangulatban zajlott, csöpikén kívül mindenki jól érezte magát, a tanszékvezetők közül a jobbik, a szabómarcell volt bent, akit úgy kell elképzelni, hogy 2 méter magas, nagyon megnyúltak a végtagjai, kocka alakú feje van négyzet alakú szemüveggel, és folyton vigyorog. Rajta kívül a konzulensem, és még egy harmadik jó hírnek örvendő tanárúr. Név szerint hívott be minket a szabómarcell, és még becsukta az ajtót, úgyhogy lemaradt, én meg mikor a másik két kolléga (ejjdejogász) hellyel kínált, akkor megkérdeztem, hogy a két üres fotelből melyikbe ülhetek, amire azt a választ kaptam, hogy persze. Amúgy csak a konzulensem kérdezett, a másik kettő mosolyogva bólogatott, a konzulensem is mondjuk, én meg osztottam az észt. A végén még szabómarcell mindentől függetlenül megköszönte 2 évvel korábbi áldásos tevékenységemet, (egyszer egy féléven át nekem kellett elküldenem az európajog előadásairól készített jegyzeteimet a szabómarcellnek, hogy legyen végre az előadásairól terjeszthető anyag. A feladat mondanom se kell, véletlenül hárult rám) és ismételten megdícsért a kíváló jegyzetekért, amire én ahelyett hogy azt mondtam volna, hogy köszönöm vagy valami (túl beképzeltnek hangzott volna, akkor legalábbis azt gondoltam), azt mondta, hogy "hát, az se ma volt", és kijöttem. Amúgy négyes lett, rendkívül örülök.
Ezenkívül közérdekű közleményem is van, idén 20 éves a művészmozi, amit úgy ünnepelnek, hogy a hónapban minden szombaton és vasárnap egyes előadásokra 20 (azaz húsz) forint a jegy! Kedves mozibajárni szerető, ám hozzám hasonlóan csóringer ismerőseimnek ajánlom figyelmébe a honlapot: http://www.artmozi.hu/muvesz/muvesz.html Az oldal alján van egy napi bontás, és a szombat vasárnapra kattintva látható, hogy milyen filmek lesznek, az időpontokra kattintva meg, hogy melyek kerülnek 20 forintba. Elsősorban egyébként nem meglepően a koradélutáni idősávot érinti, olyan 15 óráig. Asszem végre megnézem a felolvasót, és teszem mindezt 20 forintért, szombaton pedig egy leonardo dicaprio filmmel kecsegtetnek, rendesen összefutott a nyál a számban. Szóval úgy néz ki, az e hétvégémet a tanulás mellett kate winsletnek szentelem.
*Van egy kismamablog (www.zorcsi.hu), amit rendszeresen olvasok, mert nagyon vicces, és az az anyuka hordja a gyerekét dévényes terapeutához. A dévény valami módszer, amivel a koraszülöttek mozgását fejlesztik amúgy, vagy lehet, hogy nemcsak a koraszülöttekét.
