Valószínűleg jót tesz meggyengült gyomromnak a karácsonyi nagy zabálás, úgyhogy ki is veszem belőle a részem. Szerencsére eddig békésen telnek az ünnepek, nem volt nagy kiabálás és semmi hasonló sem, apám is pont ma mondta, hogy azért jobb az ilyen békés karácsony, mint amikor éjszakánként kellett kilopnia a rántotthúst a hűtőből.
A hagyományokhoz híven 23-án egyesültünk jónéhányan a monyiban, nem fértünk el a nagyasztalnál, annyian voltunk, igen jó volt, még a takács ádi is feltűnt, aki a roli szerint mindig megjelenik, ha az ember nem számít rá, ennek némileg ellentmondóan kiderült, hogy már több, mint 4 éve nem találkoztak, a roli szerint mondjuk azért, mert eddig mindig számított rá. Illetve kiderült, hogy a roli a mamájának a kis tojása, a dömpi pedig a roli mamájának a kis tükörtojása, nem akarom tudni, mit jelent ez. Ezek még az este elején történtek, azért emlékszem rá, aztán egyre kevesebb maradt meg. Hálisten volt annyi eszem, hogy már hajnali 4-kor (!) hazaindultam, és nem mentem a többiekkel a gösserbe, ahol a kisbodnár mindenkit megboxgépeztetett, mert az reggel 6-ig tartott.
Ezúttal zökkenőmentesen vettem a másnapot is, ami az utóbbi időben nem volt jellemző. Az előző bejegyzésben megjövendölt vasárnapi másnaposság olyan szinten durvára sikerült például, hogy reggel fél 9-től délután fél 4-ig több ízben hánytam, és értsük ezt nyugodtan szó szerint, először az előző esti fröccsöt és kommersz körtét, majd az aznapi löttyöket, mint teát, kólát, vizet, remek volt. Az azt megelőző estén egyébként először mindössze ketten voltunk a monyiban a rizsával, és mikor odaértünk nem volt helyünk egyáltalán, mindent belepett a fiatalság meg a törzsközönség egyéb tagjai, csak a hátsó rész bejáratánál lévő kis asztalnál nem ült senki, mivel ki volt rá rakva a foglalt tábla, mi meg épp megpróbáltuk kitalálni, hogy mi lesz így velünk, hely nélkül, mikor a tónibácsi szólt, hogy nyugodtan üljünk le a foglalt asztalhoz, mert arra azért rakta ki a táblát, hogy legyen hely a vip vendégeknek. Teljesen elérzékenyültem. Aztán leültünk. Később megjelent a flóra, a juci meg a bandi, és ittunk sokat, talán túl sokat is (ld másnapom története)
Ezek után egy hét sem telt el a következő ivászatig, ami nagyon sűrű program ahhoz képest, hogy a tanulós korszakban mi volt. Múlt pénteken átmentünk a katával meg a rockyval a fiúkhoz, ők buli előtti alapozás végett, én meg csak úgy iszogatni, illetve nem titkoltan kiolvasztani a már két napja merev lábujjaimat. Későn indultunk, este 10 körül, úgyhogy mire odaértünk többen részegek voltak, és mi is nagyon gyorsan utolértük őket, buliba végül senki nem jutott el, inkább házibuli lett belőle, hábé többeket felkent a falra, én térden táncoltam, a hábéék alatt lakó házmester, a görcs meg kihívta a rendőröket, szóval mindenki tette a dolgát, ahogy megszokhattuk. Hajnali 4 felé indultunk haza, én több taxitársaságot is hívtam, ám mindenhol bemondták a hangok, hogy most nem áll módjukban fogadni a hívásomat, és mivel nagyon részeg voltam, nagyon fel is húztam magam, úgyhogy felhívtam a tudakozót többször, és nem mondom, hogy nem emeltem fel a hangom, mert felemeltem, hogy nem igaz, hogy ebben a rohadt városban nem lehet ilyenkor taxit fogni, és a végén a tudakozós csaj közölte, hogy ő inkább maga rendel az én nevemre taxit, mintsem megadja újabb taxicégek számát. Meg is mondtam neki, hogy milyen névre és hová kérjük a taxit, de aztán jött egy éjszakai, amire felszálltunk, úgyhogy szegény taxi hoppon maradt.
Másnap szintén rettenetes állapotban voltam, a másnapos hányinger mellé még női bajok is jöttek, ez gyilkos kombináció. Dani nagyjából ugyanilyen állapotban volt, a női bajokat leszámítva, de össze kellett szednünk magunkat, mert aznap este volt sopronban a toma hiper-szuper meglepetés szülinapi bulija, amit már 2 hónapja lefixáltunk. Nagyon viccesre sikerült, a toma többször és hosszan meglepődött, még maga a szenátor és a szenátorasszony is megjelent, aminek hatására mi lettünk a legnagyobb becsben tartott asztaltársaság, be is csiccsentettünk, aztán kollektívan átvonultunk az xpébe, ahol a székelypéter az egyik pultos, nagyon jó volt találkozni vele, végig azt játszottam, hogy megyek flörtölni a jóképű pultosfiúval:) Az éjszakát a bálintéknál töltöttük, ahol arra keltem reggel fél10-kor, hogy a dani meg a szemi a "100 dolog, amiből rájössz, hogy itt egy formatervező lakik" című játékot játszák, később szánkóztunk, várost néztünk, teáztunk a fanniéknál, jó kis nap volt.
Amúgy most karácsonyra virradóra azt álmodtam, hogy az évikével egy kávézóban vagyunk, ahol találkozunk a szabival a barátok köztből, akihez én odamegyek megmutatni neki a közös képemet a berényi mikivel, és ez olyan mély szimpátiát ébreszt benne, hogy először is az asztalához invitál minket, ahol beszélgetünk, megkedvel, majd közli, hogy ha ez nekem ennyire fontos, akkor én leszek az, akit magával visz az aznap esti barátok közt karácsonyi partira. Mondtam neki, hogy igen, ez nekem ennyire fontos, majd pedig elkezdtem tervezgetni, hogyan készítek majd közös képet a bartha zsolttal, merthogy ő az igazi nagyágyú ott.
