igen, kitárulkozik, mert én csak itt csak vagyok az albérletben, és msn-ezek a jucival, aki messze, és mégis közel, mert csak az égre nézünk, és közben msn-en beszélünk és az egész olyan egyszerű, és már nincs is távolság london és budapest között. Na, jó, megadom magam a technikának, én, aki még mindig csak akkor tudom bekapcsolni a számítógépet, ha rá van írva a gombra, h power, szóval elismerem, hogy azért ki van ez találva.
Azonban komoly korlátaim vannak eme kitárult világ ellenére, például én nem tudnék kimenni még csak nyárra se dolgozni semmilyen rendű és rangú külföldre, mert max egy hétig bírnám, és máris a jó öreg zalai levegőért imádkoznék (igen, akkor még imádkoznék is talán), és így lassan 21 évesen (de még csak 20 vagyok!) szomorúan nyugtázom magamban, hogy nem lesz belőlem willie fogg (vagy hogy kell írni annak az arcnak a nevét, aki 80 nap alatt a föld körül? ha egyáltalán ez a neve) és nem fogok soha külföldön lakni, ami valljuk be, eléggé leszűkíti a lehetséges életteret. De azért roppant mód meg is vagyok elégedve magammal, merthogy ezt én ilyen rettentően bölcsen belátom már ilyen zsenge életkorban.
Másrészt jelen pillanatban egyedül tartózkodom az albérletben, és így lesz ez még hosszú-hosszú órákig, mivel a lyányok elmentek éjszakai műszakban árut feltölteni, és köztudott, hogy nálam parásabb személyiséget nehéz találni ( a fűrész című méltán népszerű alkotás után 1 hétig csak anyámmal vagy öcsémmel tudtam elaludni, és a mai napig félek bemenni egyedül sötét helyiségekbe, mert a retinámba égett, ahogy az az undorító alak begurul a biciklijén, életem a kezében, lelki teher a vállamon, lélekjelenlét sehol, szóval jaj ), szóval már addig jutottam, hogy nem nagyon merek kimenni a szobából se, a wc-re menésre meg csak álmaimban gondolok, mert akkor jön a dilemma, h hagyjam-e nyitva a wc-ajtót pisilés közben, h lássam, ha esetleg vki elmegy előtte, de akkor meg megláthat ahogy pisilek, és valljuk be az elég kellemetlen, meg nem a legideálisabb pozíció az önvédelemre, vagy pedig csukjam be az ajtót, így szabadon közlekedhet, amíg bent vagyok, h aztán egy óvatlan pillanatban szekrény mögül előszökkenve leüthessen.
És akkor még a fürdésről nem is beszéltem, az ráadásul egy időben jobban elhúzódó folyamat.
Mi lesz itt? :)
Másrészt meg jól is érzem magam egyedül ( ha épp nem pánikolok), carrie vagyok a szex és newyorkból, magányosan cigizem, közben a (nem létező) hódításaimra gondolok, van egy egész franciaágyam, nekem aztán senki nem mondja meg, h mit csináljak (anyám azért este felhívott, h ettem-e ma), élvezem a függetlenségem, merengek az ablakban állva le a világra, mint a nagyok, hát kell ennél több? Erre most hadd ne válaszoljak. Na pá
