Jaj, annyira izgulok tesómért, most ment el pestre, holnap reggel meg megy gólyatáborba úgy, h senkit nem ismer. Remélem ő jobban érzi magát majd, mint anno én az enyémben. Az egy szar volt. mondjuk lehet, h kellemesebb emléket hagyott volna bennem, ha nem vittek volna el minket misére, ill ha nem hagytam volna ott az elemtöltőt elemekkel. És még sok egyéb izgalom is közrejátszott persze. Ez az augusztus úgy néz ki már csak ilyen. Most szombaton meg egy telefonnal és egy pénztárcával lettem szegényebb, ill hálisten a pénztárcát magát iratokkal visszajuttatták, amivel majdnem akkora örömet okoztak, mintha el se vitték volna. Benne volt a telefonomban a fél életem, hihetetlen! Nagyon sajnálom, szegény lolita :( Mondjuk az én hogyismondjam, viselkedésem, állapotom is közrejátszott abban, h ez történt, mert hogyismondjam:) kicsit alapoztunk a haverokkal. Ez van. Igazából ma tettem feljelentést a rendőrségen, de úgyse lesz semmi, csak azért mégis legyen bejelentve, meg igazából nekem lesz kellemetlen, ha ezek elkezdenek nyomozni ;) És asszem most, h egyedül maradtam itthon végre elkezdem a beszolások beirkálását egyelőre csak wordbe, aztán majd felrakom a netre. Kb 2 hónapja neki kellett volna állnom, de nem szeretek bármivel is időre elkészülni, az olyan snassz lenne, nem? :) Már bele is éltem magam, szal most gyorsan nekiállok, amíg el nem múlik a lelkesedés. A kata aszonta még mikor tavaly tavasszal elkezdtem a beszólásokat összeirogatni egy nagy füzetbe (amit egyébként nemes egyszerűséggel csak a Nagy Beszólásos Füzetnek hívok), h "fecó, ha feleannyit foglalkoznál a joggal, mint a beszólásokkal, már rég professzor lennél" hátja