Előre leszögezem, h tele vagyok indulatokkal, amik még oly frissek, h nehezen tudnám magamban tartani. Rosszkedvem alapja az volt, h ma, szeptember 29-én van hatalmas, nagyszabású lakásavató buli pécs szívében kisbodnáréknál, amin én persze nem vagyok ott, mert az én túlbuzgó családom kitalálta, h holnap szüreteljünk és ebben persze minden szerencsétlen, jobb sorsra érdemes családtagnak is részt kell vennie. Mikor felvetettem a lehetőséget, h esetleg én nem, le lettem oltva kérem szépen "csak nem gondolod komolyan, h lemaradhatsz a szüretről?" "én is sokmindenről lemondtam már életemben" jelszavakkal. Szóval már eleve letörten értem ma haza pestről, merthogy pl egyedül is kellett jönnöm, mert - némi költői túlzással - mindenki más pécsre megy a Buliba (jaja, nagy bével). Azért persze volt még halvány reményem arra nézve, h az állomáson anya megjegyzi csak mintegy félvállról, h ja mégse lesz szüret holnap, mire én boldogan felháborodok, h "hát ezt ilyenkor kell megmondani?!" és máris pattanok fel egy pécsre menő vonatra. Ez persze fikció maradt. Itthon meg kinyomtattam a lakhatási támogatásos cuccot, amit csütörtökön tettek fel a netre, és 5-éig kell leadni, és anya akkor vette észre, h 2005. évi jövedelemigazolás kell hozzá, ők meg apával 2006osat kértek a munkahelyükön, és kiakadt, h akkor hogyan adjuk be jövő péntekig, és én mér verem bele a faszomat mindenbe, mire én (megvolt az alaphangulat, lásd hülye szüret) visszaordítottam, h nem verem bele a faszomat és honnan a szent szarból tudtam volna, h ezt találják ki, semmi közöm a kurva diákjóléti bizottsághoz, és tegnapelőtt rakták föl a netre, és innen már csak néhány másodperc kellett, h eljussunk a jól ismert "egész nap nem csinálsz semmit, én a te korodban..." illetve a "téged nem érdekel semmi, csak a bulik meg a haverok" és még: "21 éves vagy, de csak a picsádat vakarod" egyébként ez utóbbi a kedvencem :):( Na mindegy szóval épp ideges vagyok, és szívesen szétvernék most én is egy fél várost (na persze nem kanizsát), vagy legalább dobálnék törékeny dolgokat, meg sírhatnék nagyra nyitott szájjal, mint a gyerekek, vagy elszívhatnék egy fél doboz cigit vagy összegömbölyödhetnék kicsire a sarokban és várhatnám a csendes megsemmisülést. Ehelyett hallgatom, ahogy anyám tesómnak osztja, h "a nővéred meg csalánra pisált..." és holnap meg kelhetek fel korán reggel, h az egész napomat egy 45 fokos lejtőn töltsem szőlőt szedve aligismert rokonokkal, akikkel "jaj-de-nagy-lány-lettél-fiúk-vannak?" jellegű beszélgetéseket folytathatok, és nézhetem ahogy a "férfiak" berúgnak már délelőtt, de én nem ihatok egy kortyot se, mert egyrészt lány vagyok, másrészt meg alkoholista köztudottan,legalábbis ennek vagyok beskatulyázva apám által, és ő ezt buzgón terjeszti, engem ezzel némileg kellemetlen helyzetbe hozva. Jaj, de utálom, h itthon kell ma lennem!