ó igen, dicső napra ébredtünk, pedig ez az éjjel, sőt még reggel sem tűnt ilyen üdvözítőnek. Az éjszakát konkrétan végig-rémálmodtam, még múlt szerdai krízisautózásból kifolyólag, amikor is egy olyan bácsit vittünk be a lábadozóba, akiről csak ott derült ki, mikor levette  kabátját, h szegényemnek egész testét gigantikus méretű tetvek borítják, ahogy a nővérke mondta, több ezer. A gigantikus méret egyébként tetűhöz képest gigantikus, mert a tetűről ugye alapjáraton azt kell tudni, h mérete minimális, gyakorlatilag milliméteres nagyságrendű. Ezek kb egy átlagos házilégy szintjét is elérték, és ott futkoztak szegény bácsin fel és alá. Na mármost amikor azt írtam, h a bácsit bevittük a lábadozóba az azt jelenti, h bent ült az autóban közvetlenül mögöttem, és tette ezt mintegy félóra hosszan. És ha abból indulunk ki, h annak a széknek a környékén, amin ő kb 1-2 percig üldögélt a váróban már az orvosra várva, szóval, h ott is találtunk elkóborolt tetveket, szóval, ha ezzel egyenes arányban szabadultak el az autóban, akkor igenis fennáll a veszélye annak, h esetleg tetvessé váltam. Egyébként miután kiderült számunkra, h a bácsi tetves, mind a négyen masszív viszketésbe, vakarózásba kezdtünk,  és ugyanez történt az albérlettel, mikor ott elmeséltem. A mai napig remélem, h mindez csak pszichés alapon.
A rémálmomhoz ennyit előzményként, az álom pedig konkrétan az volt, h az elhullajtott hajszálaimat mind alaposan megnéztem, és azok mindegyikén fürge kistetvek futkostak (ahogy korábban is említettem) fel és alá. Szóval egész éjjel a tetveimmel voltam elfoglalva, álmomban pedig még ruhatetűm is volt, ami súlyosbította a helyzetet, és növelte a pánikot, hogy a vakarandó felület nagyságáról ne is beszéljünk!
Illetve nem egész éjjel, mert álmomat hajnali negyed 6kor a valóságban az ajtócsengő hangja szakította félbe, mondhatnám törte derékba. Mi, nagyszobában alvók, szóval a két kata meg én felébredtünk, némi szitokszó kíséretében udvariasan érdeklődtünk egymástól, hogy kinek mi a véleménye arról a kérdésről, h ki lehet a csengető személy (konkrétan: "szerinted ki a fasz az ilyenkor, bazmeg?!") majd én vállalva tetteim súlyát úgy döntöttem, h ajtót nyitok. Azért kicsit féltem, mert mondtam a lányoknak, hogyha meghalnék, tudják, h mindenkit nagyon szeretek, csak a miheztartás végett. Kibotorkáltam az ajtóig, pizsigatya-póló összeállításban, szemüvegemet felvéve, mert anélkül fennállt volna a veszély, h ha anyám áll az ajtóban, őt sem feltétlenül ismerem meg. Először óvatosan elhúztam a bejárati ajtón lévő függönyt, titokban remélve, h ha az ajtó másik oldalán álló ölési szándékkal közeledik, akkor még az üvegen keresztül lelő, h ne legyen időm megijedni, mert én attól félek a legjobban, h félni fogok, amikor meghalok. De senki nem állt ott, csak a szomszédasszony, vera cigizett egy ajtóval odébb teljes nyugalomban (és ilyenkor feltehetném a kérdést, h mi a faszér cigizik ő reggel negyed 6kor a gangon, de nem teszem), gondoltam, kinyitom, mert ő hátha esetleg látta, h ki csengetett be hozzánk. De amint kinyitottam az ajtót, odapattant elém 3 fiú, a 3.-on lakó tatabányaiak voltak, a rokkerkata haverjai, és megkérdezték, h alszunk-e már. Én némileg artikulálatlanul feleltem, h ó igen, majd megkérdezték, h rkata itthon van-e, mondtam, h igen, ezek után feltették a kérdést, h alszik-e, erre már csak annyit tudtam mondani, némileg flegmán, h eléggé. Mire ők elmondták látogatásuk okát, miszerint ma van a márton szülinapja, és csak azért jöttek, h megyünk-e velük bulizni. Erre már jobbnak láttam semmit nem felelni, és visszamentem a szobába, közölve rokkerkatával, h bizony az ő spanjai azok, és őt keresik bulizás végett. (felhívnám a figyelmet, h még mindig hajnali negyed 6 van!) Kata kiment, beszélt velük pár percet, ahogy ő mondja, vera megvető tekintetétől övezve, h mégis milyen dolog, h hozzánk hajnali negyed6kor férfi vendégek érkeznek, mégha csak a 3.-ról is, és mégha csak az ajtóig is. Igazából nem tudom miben állapodtak meg, pedig mikor visszajött aludni, elmondta, csak nagyon álmos voltam, meg meglepett, meg némileg haragos, inkább álmodtam volna tovább a tetveimmel. Egyébként miután visszaaludtam, tovább álmodtam velük, szóval igazán nem panaszkodhatok :(
Ez tehát az éjszaka és a reggel, mely nem túl vidám napot helyezett kilátásba, de aztán... Babival a suliban gondoltuk, eljövünk egyet netezni, előadás helyett, és így sikerült kapcsolatba kerülnünk olyan másodéves lányokkal, akik -igazából nem meglepő módon- tudták, hogyan kell megnézni a neptunon azt, h mennyi ösztöndíjat kaptunk, ellenben velünk, habár harmadévesek vagyunk, mi még arról se hallottunk, h erre egyáltalán lehetőség van. Még mindig áll a babival a közös mottónk, amit pázmányos karrierünk kezdetétől hangoztatunk, először csak viccesen, remélve, h a helyzet megváltozik, aztán ahogy teltek az évek, egyre több meggyőződéssel és lemondással, vagyis "mi sose tudunk semmit"  Télleg, az alagsorban élő egerek (bár szívből remélem nemlétezésüket) és az udvaron köröző darazsak (az ő létezésüket sajnos nem lehet nem-észrevenni) milliószor jobban informáltak lehetnek az iskolai hírekkel kapcsolatban, mint mi ketten. De ez sem változtat a lényegen, miszerint kaptam ösztöndíjat, immár másodszor, és minden képzeletemet felülmúló mennyiséget, 16ezer forintot havonta. A babi meg 22t, tudunk élni. Fel is hívtam gyorsan anyát, akivel megint kitalálós játék formájában akartam tudatni a jó hírt, de nem nagyon akart találgatni, így megmondtam neki, h 16ot kapok havonta (múltkor 10et kaptam, már akkor madarat lehetett volna vele fogatni), erre ő: " a TE tanulmányaidra?!" de elnézem neki, hisz valószínűleg épp sokkos állapotban leledzhetett.
Szóval ez van, persze lesz helye a pénznek, mert ajándékokat kell venni, meg nekem jégkorit, hogy az egész telemet a jégpályán tölthessem, meg rikítózöld csizmát télre, meg azt a drága sapit, amit tavaly télen kinéztem magamnak a fenoménban, de - mivel drága volt- nem vettem meg, és azóta is azt bánom, mert annál szebbet még sose láttam, abból a fazonból legalábbis, hogy csak a legszükségesebbeket említsem.
Na megyek cigizni az udvarra aztán meg könyvtárba (jó hogy mondod, lehet, h veszek ma egy doboz piros gauloises-t, hisze' megtehetem, van pénzem, ebbe' a kurva nagy demokráciába') hi