Rokonlátogatáson félig-meddig túl vagyunk, konkrétan ez azt jelenti, h tegnap este fél7 felé érkezett meg apám öccse a kisebbik, 7 éves leánygyermekével, a nórival, aki -valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag- engem nagyon szeret, így egész este vele játszottam, és habár imádom azt a kis cafkát, nagyon elfáradtam, mondjuk olyan éjfél felé sikerült rábeszélni, h feküdjön le, és reggel 8kor már az ágyamban ugrált, h menjünk amerikaifocizni. Persze mentünk, én csukott szemmel, de mentünk. Az amerikaifocizás egyébként azt a műveletet takarja, h ülünk a nappaliban, én a fotelben, ő a kanapén, és dobáljuk egymásnak az amerikaifoci-labdát, bár ez, ami nekem van, ez nem is igazi amerikaifoci-labda, mert kisebb, de nagyon nagy becsben tartom, mert egyik leglelkesebb rajongója vagyok a kanizsai amerikaifoci-csapatnak (a démonoknak, ha valaki nem tudná), meg mert a nagybéla dobta nekem meccs közben soron kivül, mert ő egy ilyen nagyon kedves ember (eme tulajdonsága egyébként teljes mivoltában ma bontakozott ki előttem, de erről a székely tudna igazából mesélni még).  Szóval amerikaifociztunk. Nagyon lelkes kislány. Egyébként látogatásuk célja a mama elszállítása hozzájuk, mama látogatásának célja pedig, h megnézze az új teraszt :) De már holnap hozzák is vissza a mamát, mert mama nem nagyon szeret sokáig kiszakadni a megszokottból,  meg azért nem akkora az az új terasz, h ne lehessen megnézni több, mint egy nap alatt (bár én még nem láttam). Szóval holnap este megint jönnek, bár elvileg visszahozásnál már nóri nem jött volna, de mivel annyira szeret engem, meg annyira jól érezte magát, akkor is jön, és majd hétfőn mennek vissza. Egyébként ebből a fél napból arra jöttem rá, h habár nagyon szeretnék én már évek óta gyereket, meg télleg jó lenne, de előtte gyúrnom kéne vagy nemtom, h bírjam energiával. Érzem én, hogy nem az anyai ösztöneimmel van a baj, hanem a kondimmal. Meg azért hetente egyszer szeretnék elmenni berúgni.;) Szóval egy ideig még nem lesz gyerekem, bár eddig se állt fenn ennek a veszélye, tekintve, h a hímneműek és segédanyagaik nélküli fogantatás nem túl gyakori.
Aztán meg leírom most már ha erre jártam úgyis, h az én új gyönyörű cowboykalapomnál télleg nincsen szebb dolog a világon, ma meg is sétáltattam városunk fő utcáján, de azt hiszem kanizsa még nem készült fel rá (ezt csak úgy írtam, nem történt semmi, csak szeretem a nagy szavakat).
Most mennem kell tanulni, mert komoly feladatok állnak előttem az elkövetkező hónapra, mint például egy cv-s kurzusban teljesítendő államelmélet vizsga valamikor november elején (szigorlat lenne, szóval igazán írhattam volna azt, de nem akarok mindig nagy szavakkal dobálózni, néha kell egy kis kontroll), és egy kiselőadás az önálló zálogjog alternatíváiról és a grundschuld fajtáiról, jobbágyinál, a rettegettnél, szóval tanulni kő', nincs mese. :) (by székely)
De lehet, h még visszatérek ma ide, mert a tanulásnál sokkal jobban élvezem a tanulás alóli kibúvók keresését, és találását, és az azokkal való időtöltést, légyenek azok bármilyen haszontalan dolgok. Tipikusan ilyen az, amikor az sms-naplóm alapján, ahova egyébként az összes kapott és küldött sms-t feljegyzem 2002 augusztusa óta, szóval az alapján összeszámolom, h kitől hány sms-t kaptam, és kinek hányat küldtem, sorrendet állítok fel, majd százalékokat számolok. Egyszer azt is kiszámoltam, h melyik órában (mert azt is leírom, h hányóra-hányperckor jöttek/mentek az sms-ek) kaptam addig a legtöbb sms-t. Asszem akkor a 17 és 18 óra közti intervallum volt a legtermékenyebb. Nem mondom, h ez feltétlenül normális elfoglaltság, de ahogy a hb mondaná "fecónak úgyis mindegy". 
Szóval akkor majd lehet, h még..