Nehéz helyzetben vagyok, mi tagadás, mert annyi mindent leírnék szívesen. Anyu most nyomott a kezembe egy fehércsokis jégkrémet, de még ez sem tántorít el, szóval folytatom. Illetve kezdem. A héten ismételten pécsről érkeztek emberkék hozzánk, tüncihez és székelyhez hasonlóan, ezúttal kisbodnár és roli, na meg az ásing joci, akit igazából most ismertünk meg, és én ennek nagyon örülök (mármint, h megismertük, nem annak, h csak most). Ha nagyon finoman akarok fogalmazni, akkor azt kell mondjam, h felforgatták az életünket, már a hétfő éjjel fél2es érkezésükkel is. Eredeti terveik szerint kedd kora délután haza akartak menni, de rizsa keresztül húzta a számításaikat, hálisten, mivel elhívta őket olyan fél12 felé "bekapni egy sört", rizsa már rutinos volt erre az időpontra, mert ahogy ő mondta, aznap az már az 5. söre volt (még mindig délelőtt fél12 van), és ivott egy portoricos-kávét is, csak hogy jól induljon a nap. Aztán rizsa áldásos tevékenységének köszönhetően a fiúk annyira berúgtak, hogy nem nagyon tudtak elmenni a vonattal, és mire én fél6ra hazaértem, arra magukon kivül fetrengtek a titokszobában hárman egymáson:) Így maradtak estére is, amikoris már nagycsoportosan levonultunk filléresbe, a motiváció mit sem változott: bekapni egy sört. Namármost, én magam nem tudom hogy történt, igazán, egyszercsak szó szerint kicsúszott az irányítás a kezemből, majd azon kaptam magam, hogy 60 %-os portoricot iszok (meg ismeretlen férfiaknak kiabálom olaszul, h "én vagyok a maggiore-tó", vagy hogy "pasta carbonara"), és ebből igazából csak a maró érzésre emlékszem a számban, majd, hogy összes lelki és fizikai erőmet össze kellett szednem, hogy le tudjam nyelni, és hogy abban a pillanatban, amint leért, sosem látott tüneteket váltott ki testemből. Rokkerkata (akit azóta az este óta csak rockynak hívunk, a'la rizsa) utólag úgy kommentálta, h olyan fejet vágtam, mint aki télleg minnyá megvakul a piától. Úgy is éreztem magam. Hánytam is. Mesélték. Sajnálom, h eme bővebb kifejtést igénylő estére most nem jut több időm, de sürgető szükségét érzem egy hajmosásnak, mielőtt utamra indulnék az őszi estében.