Nem nagyon szokott velem ilyen lenni, de úgy, hogy mindöszze 2 napot tanultam egy vizsgára, amire legalább 4et kellett volna, és ezáltal mindössze az anyag felét sikerült elsajátítanom, szóval rossz tételt húztam. Mondhatnám bűnrosszat, de kifejezetten. Ilyenkor elgondolkodok, hogy az az állítólagos ár, amivel én magamat sodortatni vélem vizsgáról-vizsgára mégse olyan jó, illetve az maga nem jó, h én mindenféle árakra bízom magam, ahelyett, h rendesen tanulnék. Szóval visszaadtam a tételt gyorsan, fájdalommentesen, és ebben az a legbosszantóbb, h olyan jófej vizsgáztatónál voltam, akinél rendesen szégyen megbukni, mondjuk enyhíti a dolgot, h az én kezdeményezésemre történt a dolog.
Tanulság: a szerencsebugyi nem véletlenül van kitalálva, és tökéletesen betölti a funkcióját. Ezúttal ugyanis kanizsán hagytam, így már sejthettem előre vesztemet.
Tanulság 2: mégha azt is mondják a korábban vizsgázók, h az utolsó tételek felül vannak, és te első tételt akarsz húzni, és amúgy mindig felülről húznál, és legfőképp, ha már megfogtál egy felső tételt, soha, de soha ne nyúlj be alulra.
Kezdek beletörődni sorsomba, nincs mit tenni, tanulni kö', és ezentúl minden vizsgámnak meg kell lennie, h egyáltalán halvány esélyem legyen ennek pótlására, szóval még egy hónapig körülbelül se éjjelem, se nappalom.
Hát ilyen az, amikor egy hivatásos mákkirálynő elbukik.
Remélem január elején megmutathatom, h milyen az amikor újra talpra áll