Nehéz szavakat találni arra az érzésre, amikor az ember lánya egyedül ül egy némileg még bűzölgő lakásban, ahol tegnap ilyenkor egy eszméletlen parti volt, most viszont nincs itt senki. Évike nemrég ment el csapatépítő tréningre, miután gondosan meggyőződött arról, h van mit ennem:) Aranyos volt. Szóval nagyjából rendbe lett rakva a lakás, de örülnék, ha visszajönnének, akik tegnap itt voltak, és szétbasznák újra:) Farsang volt és dupla-szülinap, zseinális. A jelmezek a legkülönfélébbek voltak, évike jackie kennedynek, fanni kínai lánykának, kata kalóznak, rocky horrorkurvának öltözött, én meg peggy bundynak. Ezenkívül volt szatírunk, iskoláslányunk (baby one more time stílusban), indiánunk, királylányunk, tompikánk, bohócunk, kerti törpénk, és még egy sziámi ikerpárunk is:) A díszítést nem volt szívem leszedni, így szerpentin és lufi lóg mindenhonnan, ezenkívül a már említett bűz őrzi még a tegnap esti buli emlékét, és persze a saját szagom, h ilyen naturális legyek, mert még nem fürödtem. Reggel nagyon rossz volt, mert mire felkeltem már mindenki elment, és összvissz négyen voltunk az egész lakásban, afterparti sem volt, majdnem sírtam. Aztán megnéztük a képeket:) hihetetlen jók, a farsang a legjobb dolog a világon (meg a szilveszter meg a városnapja) örülök, h itt lehettem gyerekek.

Ja, és kivételesen nem én voltam a legrészegebb, hanem a rocky, olyannyira, h ma közölte, h ő nem volt ott az ajándékozásnál, majd találtunk egy képet, amin ott áll ő is konkrétan a 2 ünnepelttel szemben, de látszik az arcán, h nem igazán tudja, mi folyik körülötte, úgyhogy semmin nem csodálkozom.

És még egy élmény a hétről: szökés, szökés, szökés, ó istenem....