Volt ma egy felesleges köröm a suliban, mert az illetékes tanszék csak délig van nyitva, én meg 3/4 2kor állítok ide, de sebaj, legalább kiderült, h van lélekjelenlétem, mivel az egyik ajtóban véletlenül összefutottam a kettes számú jelölttel (akit az ominózus bunkó megnyilvánulása óta nem láttam, ami már legalább 2 hónap) és hű csatlósával, záporádival, és habár nagyon megilletődtem, és nem örültem a találkozásnak, sikerült egy nagyon korrekt hangú sziasztokot odaköszönnöm. Kis dolgok ezek:) Amúgy ha már a blogírásig vetemedtem, leírnám, h tegnap voltam pénzügyből utóvizsgázni, és a 2 tételből kihúztam az egyik múltkorit, a 17est, meg egy másikat, ám ezúttal 100%os felkészültségű voltam, így (bár ebből még nem következik egyenesen) 5öst kaptam. Szóval roli, megint nagyon jól nézel ki:)De erről csak ennyit, mivel hábékám rám pirított;) Mindemellett tegnap diákmunka keretében kibuszoztam a budaörsi auchanig, ahol árufeltöltő tevékenységet végeztem fél2től este 10ig. Természetesen előtte iszonyat parában voltam főként olyan dolgok miatt, mint például megtalálom-e a buszmegállót a móriczon, illetve a személyzeti bejárót az auchanban, és hogy ugye nem kések el. A buszmegállót játszi könnyedséggel megtaláltam egyébként, habár a buszt nem ismertem fel benne, fel is hívtam az évát, h (megjegyzés: a 40es busszal kell menni) benn áll egy 40es busz, de át van húzva a táblája, én arra most felszállhatok-e. Éva mondta, h valószínűleg igen, de mire ezt megbeszéltük felszállt a fél világ, így nekem nem volt ülőhelyem. Aztán budaörsön: azt mondták, h a busz pont az auchannál tesz le, én ezt úgy képzeltem, h lesz egy óriási épület, aminek az ajtajában effektíve megáll a busz, és jól láthatóan ki lesz rá írva, h auchan (esetleg színes neonfeliratok, h "fecó, erre gyere"), de ehelyett, valahol az oldalában álltunk meg, semmi auchan felirat, csak a távolban valahol egy ikea, elindultam arrafelé, amerre mindenki, és hamarosan (fél perc) múlva megláttam az auchan feliratú bevásárlókocsi gyűjtőhelyet, amiből éles logikával arra következtettem, h ez mégsem az ikea. Aztán, mivel 40 perccel munkakezdés előtt odaértem, elszívtam még egy cigit, megkerestem a személyzeti bejárót egy kukásbácsi segítségével, majd negyed2 előtt bementem. Ott azt hittem ez valami vicc. 3 darab diákmunkás már a portánál tevékenykedett, konkrétan minden, az áruházban is kapható tárgyukra matricákat rakattak, nehogy kifelé azt higyjék, h lopták. Ez nekik új volt, nekem már oly fényes tesco-pénztárosi karrierem miatt (október óta nem hívtak...) mondhatni rutin. Az, h esetleg ez egy vicc, az onnan merült fel bennem, h mindhárman (írom ezt anélkül, h bárkit meg akarnék bántani) válogatott nyomorékok voltak. A tekintetükből olyan szintű primitívség sugárzott, h az hihetetlen. Komolyan elgondolkodtam, h ha együtt kell majd dolgoznunk, a kommunikációt hogyan oldom meg velük. 2 fiú volt és egy lány. Abból egy lány és egy fiú együtt jöttek. A hangjukat írásban nem lehet visszaadni, de hihetetlen, klasszik mónika-show. A lány gondolom nagyon csinos akart lenni, hisz mégiscsak az auchanba jött dolgozni, ezért megcsinálta a haját, és egy olyan fajta frizurával érkezett, amiről nem hittem volna hogy létezik. Alapból bozontos barna haja volt, egy hajgumival összefogva hátul, a hajgumi fölött pedig 2 darab ezüstös hányásként csillogó kis "harapós" csat (nem tudom, ennek mi a hivatalos neve) tanúskodott a kreativitásáról. Ez eddig semmi. Szabályos, fordított 3szög alakú feje volt, amit gondolom még inkább ki akart hangsúlyozni (ez sikerült), így a homloka 2 oldalán, kb a szeme fölött egy-egy tincs szintén be volt gumizva, így ott jobban felállt a haja, majd ugye az a 2 tincs is a hátsó nagy copfban egyesült. Mindemellett a hölgy kancsal volt, és időnként megszólalt. Aztán úgy hozta az élet, h én egy bea nevű nő mellé kerültem, a tfc-re (ez fogalmam sincs minek a rövidítése, de tésztákat, savanyúságokat, konzerveket, stb, takar), konkrétan ez úgy történt, h egy faszi odavezetett minket a beához, aki akkor látott minket először, mi négyen felálltunk egy sorba, a faszi megkérdezte, h melyik kell, bea végignézett rajtunk, és rám mutatott, "Ő!" Kicsit meg is sértődtem volna, ha a fent említett 3 emberke megnyerőbbnek néz ki mint én:) Bea egyébként valószínűleg a legaranyosabb ember az egész auchanban, mert ő például nem mondott olyanokat, h "nem rágózunk a vásárlótérben!", hanem csak olyanokat, h "megrágta a cinci", és ez igaz volt. Amúgy a végére nagyon elfáradtam, mivel végig állni kellett, meg pakolni minden irányba, de kaptam egy nagyon aranyos társat, esztert, aki szintén diákmunkás volt és szintén első napos. Éreztem, h van valami benne, amitől nagyon szimpatikus, de ez akkor konkretizálódott, mikor elmesélte, h őt nem engedték be a livingroomba, mert olyan részeg volt. Mondtam neki, h minden elismerésem az övé, mert el se tudom képzelni milyen állapotban lehetett. Illusztrálásképp: engem akkor is beengedtek, mikor olyan részeg voltam, h betörtem az állam, és nem emlékszem hogyan. Az auchanban egyébként a legviccesebb dolog, amit nagyon vártam, egészen azóta, mióta a többiek első alkalommal dolgoztak ott, a tükör: van egy nagyon nagy egész alakos tükör az öltözők környékén valahol, aminek a tetejére rá van írva, h "Nézz tükörbe! Készen állsz arra, h a vásárlókkal találkozz?" és a tükör baloldalán a nők számára, jobb oldalán pedig a férfiak számára találhatók speciális utasítások. Nem szeretem, h így misztifikálják a "vásárlót" mint olyant. A bonbonettiben bezzeg volt egy egészséges hozzáállás, a selejtgyanús áru esetében például "mocskos moslék, jó lesz az a parasztnak", mennyivel emberibb, nem?