Btk. 316. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.
Duplán aktuális, mivel tegnap vizsgáztam büntetőjog 4-ből, és a lopás, mint tétel a tételsor része volt. Ezért is tűnt olyan hihetetlennek mikor kijöttem a vizsgáról, és a korábban a terem előtt hagyott táskámnak már híre-hamva sem volt. Én nem tudom mikor fogtam fel végleg, kérdezgettem egy lányt, aki velem egyidőben jött ki egy másik teremből, de mondta, h ő nem tud semmit, nagyon segítőkész volt, aztán még pár percig teljesen reálisnak tartottam, h majd valaki feltűnik azon a hosszú folyosón, kezében a táskámmal, valami olyan szöveggel, h "jaj bocs, valahogy a kezemben maradt" aztán egyedül maradtam a folyosón, meg még néhány magányos táska a székek alatt, ahogy az enyém is egykor, gondoltam megvárom a tulajdonosaikat, hátha valaki látott valamit, meg gondoltam, addig rágyújtok a nagy ijedtségre, dehát nem volt mivel, mert a cigi is a táskámban volt. Akkor realizálódott bennem először, h engem itt veszteség ért. Ekkor lementem a portára, hátha leadták, a portásbácsi nagyon megsajnált, de ő táskát nem látott, egyébként - mint mondta- tegnap is eltűnt egy táska, délelőtt meg egy pénztárca, ezek ilyenek. Akkor visszamentem a 2.-ra, a büntetőjog tanszékre, várni az embereket, és asszem akkor borultam ki csak igazán, amikor felfogtam, h minden-de-minden benne volt, ami a szurokkal kapcsolatos, a tőle kapott kulcstartó, kolbi, fényképek (és ó igen, a negatívok egy része, mert így lesz csak tökéletes a bűntény), egy régi naptár az egykori eseményekkel (ez még valamikorról benne maradt) és rájöttem hogy semmim nem maradt. Életemben nem éreztem magam még olyan tehetetlennek, és soha nem szerettem volna senkit olyan lassan megölni, mint azt, aki ezeket elvette tőlem. Olyan, mintha másodszor is meghalt volna. És látom a szánalmas fejét annak a szánalmas évfolyamtársamnak, akinek pont az én retkes zöld táskám kellett, ahogy dobálja ki az emlékeimet a kukába, miután olyan hatalmas zsákmányra tett szert, mint a 3000 forintom meg a 2000 forintos siemens telefon (ami ugyebár nem is az enyém, hanem a gabócstól kaptam használatra) Felfoghatatlan mértékű nem-vagyoni károm realizálása után mintegy 15-20 percig sírva mászkáltam föl-alá a 30 méteres folyosón a legteljesebb magányban, majd elmentem a wc-be, ahol wc-papírral kifújtam az orrom, hisz a zsepim is a táskámban volt. Aztán úgy döntöttem felhívom évikét, hogy jöjjön segíteni (nem tudom, mire gondoltam, miben lehet segíteni ilyenkor), ki is gondoltam, h mivel telefonom nincs, majd fülkéből, de aztán rájöttem, h apróm sincs, így megkértem a portás bácsit, aki megengedte, még tárcsázott is helyettem nagy buzgalmában, és évike negyedóra múlva megérkezett, vett nekem egy doboz cigit meg egy cba-s öngyújtót (a rohadék ellopta a menő rikítózöld viharöngyújtómat, amit szintén az évikétől kaptam, hogy száradna le a keze), közben felhívtam a telefonjáról anyámat, akivel először közöltem, h 5öst kaptam büntetőjogból, majd udvariasan megkértem, h tiltsa le a bankkártyámat, mert ellopták a táskámat. Ezen a ponton szegényem majdnem összeesett, de a másodperc törtrésze alatt sikerült annyi erőt összegyűjtenie, h leordítsa a fejemet, nem tagadom, én is felemeltem a hangomat, mindenki mondta a magáét, majd beszélgetésünk "megszakadt".
Évikével átfésültük a suli összes szárnyát, szintjét, kukáját, mosdóját, és beizzítottuk a személyzetet a sparisoktól (étterem) a takarítókig, a portán megadtuk évike számát, h ha valami van esetleg.... Ja, meg visszamentünk a büntetőjog tanszékre, ahol már csak az egyik fiatal tanár volt ott, akitől az egész suli retteg, merthogy mekkora köcsög, de én egy rossz szót nem fogok rá soha mondani, mert nagyon segítőkész volt, megmondta ki volt az utolsó 5 vizsgázó nála, azokkal mindenképp vegyem fel a kapcsolatot, a többiek nevét is leírtam a papírról, addig ő körülnézett még egyszer a folyosó termeiben, meg telefonált az érdekemben, majd megkérdezte, h hányadéves vagyok egyébként, mondtam, h harmad, erre ő: "na, akkor legalább már be tudja minősíteni" :) Télleg nagyon rendes volt.
Amikor évikével hiábavalónak éreztük már küzdelmünket az iskolán belül, még nagyjából végignéztük a környék mellékutcáit és kukáit, majd hazafelé beugrottunk egy sörre a filléresbe válságkezelni. Gabócs is megjelent egy sör erejéig, de ő nem ért rá tovább, mert mennie kellett sörözni a haverjaival:) Mi meg ittunk még egyet, és nagyon kellemesen tompa lett az agyam, talán még egyet ittunk volna, ha nem kezdődik a barátok közt, évikénél még lett volna annyi pénz, ez fontos szempont, a kitartottja lettem.
Most pedig fenn vagyok ragadva budapesten, diák nélkül tuti megbüntetnének a vonaton, ma voltam rendőrségen bejelentést tenni, ahol nagyon jól éreztem magam, eddig azt hittem az összesen olyan rossz a hangulat, mint a kanizsain, de ez a VIII. kerületi rendőrkapitányság ez egy csúcsszuper hely, bár olyan környéken van, h ha csak úgy céltalanul is indulsz el, mire odaérsz, arra már biztos van mit bejelentened, lassú és rosszarcú cigánycsordák vonulnak a szeméthalmok között a hőségben. A fiatal rendőr, aki engem eligazított igen kedves volt, mondhatni flörtölt velem, úgy néz ki bejön ez a kismamaruha, hatásvadász, mondtam neki, h egyetlen dologgal tudom magam igazolni, az indexemmel, mondta, h adjam oda, én aszittem, h hivatalos célra kell, de csak a képemet nézegette, meg az eredményeimet, és érdeklődött, h mit tanulok, meg hogy megy, jó hangulatban elbeszélgettünk, majd elvezetett egy terem elé, mondta, h elvileg bent van már a kollega, akinél a bejelentést megtehetem, hamarosan be fognak hívni, ha nem, akkor kopogjak be, ha akkor sem, akkor szóljak neki, és beveri a kolléga fejét a falba:) Erre szerencsére nem került sor, simán kaptam igazolást, most már elméletileg az irataimmal se lehet visszaélni, mondták, h valószínű azok meglesznek, aztán hazajöttem.
megjegyzés: évike itt bóbiskolt mögöttem az elmúlt másfél órában, most ébredt fel, és roppant vicces látványt nyújt, mivel egy csíkos anyagú ágyterítőn feküdt, így arca mindkét oldala csíkos, keze-lába csíkos, és most jött ide diszkréten felhúzott pólóval: igen, a melle is csíkos! Most meg ágyon fekve tanul, és olyanokat mond, h "na akkor, térjünk vissza a harmadik oldalhoz" meg hogy "ez a horizontális elhelyezkedés kulcsinger számomra az alváshoz" iggenjó vele:))
