Nehéz ilyenkor írni bármit is, mivel a korábban említett és nagyon várt bodi-tábor minden várakozást felülmúlt, és igazából az egészet, mindenkiről és mindenről mindent le szeretnék írni, hogy sose felejthessük el azt, amit azonnal nem felejtettünk el. De erre nem most fog sor kerülni, mivel időhiány ugyebár, hisz este kocsmázás lesz, lezárandó a hetet és (esetleg) koccintandó rolink nevenapjára, ami egy másik eseményt is takar: ma van szakításunk 6. évfordulója:) Mindig meglep, h mi régen jártunk, de persze a mai napig maximálisan megértem a dolgot a magam részéről;) Most csak azért nyalok itt a rolinak, mert előkészülök a mai monyis estére, amin egykori fogadásunk miatt nekem még mindig dícsőítenem kell őt.
Másrészt tegnap volt hat éve, h elszívtam életem első letüdőzött cigijét, márián, egy vízibiciklin a szabadstrandnál, kisjutkával az oldalamon, andrás felügyeletével, aki ellenezte az egészet, merthogy "fecó, amit te kipróbálsz és megtetszik, arra te mindig rászoksz". Én nem tudom, honnan tudta, de igaza lett. 
Egyébként kék multi volt, és utána vettem is egy dobozzal, illetve a pori vett nekem, mert én még mint rutintalan kezdő nem mertem vásárolni, csak titokban szívtam a táborban az ebédlő mögötti pingpong-asztalon szédelegve. Sose felejtem el, amikor a pori odahozta azt az egész doboz (!) cigit, h tessék a cigid, az az érzés, hogy nekem van cigim, egy egész doboz... felfoghatatlan volt.

megjegyzés: Talán nem véletlen, hogy a rolanddal való intenzív 4hetes kapcsolatom alatt "rászoktam" a cigire, és ha jól emlékszem 3szor hánytam alkoholtól;)