Tegnap minden álom valóra vált. Konkrétan csodával határos események történtek velünk, nem is tudom hirtelen, hogyan építsem fel az elbeszélésem fonalát. Néhány kiindulópontot úgy érzem rögzítenem kell, hát azt mindjárt például, h én személy szerint ha jól emlékszem a 2004es budapest parádé előtti restiben való sörözés alkalmával szerettem bele első alkalommal a restisfiúba. Azután még jópárszor, ahányszor láttam. Most jut eszembe, h eddig még a restin és a monyin kivül sehol máshol nem találkoztunk, és ezen alkalmak 75 %-ában én ittas voltam erősen. Iránta érzett érzelmeim egyébként viszonzottak, legalábbis így veszem észre, és örömmel venném aktívabb közeledését, annak ellenére is, hogy asszem már elmúlt 30 éves és van egy 2éves kisfia (megjegyzem igen aranyos lehet) Na most tegnap épp békésen sétálgatok tüncivel telefonálva a tünciék kútja felé cigivásárlás céljából, mikor egyszercsak megáll mellettem egy autó, letekeri az ablakot, és vki kiköszön belőle, mondom, tüncikém le kell tennem, hisz az autóban ott ült maga a restisfiú (szívesen beszélnék róla a keresztneve alapján, de nem vagyok egészen biztos abban, h tudom; tudnom kéne, de nem tudom) Mondta, h szép vagyok, csinos vagyok (egy rikítózöld bő nadrág és egy snoopys póló volt rajtam, az elegancia netovábbja) hova megyek, mondom cigiért kútra aztán monyiba, na mindegy rövidítek, mondta, h elvisz mindenhová, szálljak be, ha nem félek attól, h azt fogják hinni, h viszonyunk van. Beszálltam:) Bekísért a kútra, megyünk ki a shopból, és akkor meglátom szemből az autót, az első lámpákat, a macskaszemeket, megfogom a kezét, mondom, hallod, nemmondod komolyan, h hatos mazdád van, aszongya de, mondom tejóisten, én évek óta próbálok bekerülni egy hatos mazdába!! Esküszöm régen dobogott már annyira a szívem. Ide adalékként annyit, h engem teljesen hidegen hagynak az autók, a trabantot meg a kispolskit tudom megkülönböztetni a többitől, meg a lada samarát, a saját kocsinkat is csak rendszám és szín alapján ismerem fel, és mindig így jegyzem meg az ismerősök autóit. De a mazdák iránt beteges vonzódást érzek, főként a kacsintós lámpás verziókért, régi mx5, illetve ez a macskaszemű hatos mazda, szebbet még sosem. Ezt elmondtam neki is, mondta, h akkor még a végén beleszeretek, én erre azt mondtam, h az már megtörtént enélkül is, és isten bizony még talán sejtelmesen is mosolyogtam hozzá (én nem tudom mér mondok ilyeneket felnőtt férfiaknak, mondjuk itt a restisfiúról van szó)
Szóval realizáltam, h egy hatos mazdában ültem addig, és oda is fogok visszaülni, ezek után már nem tudtam minek örüljek jobban, h a restisfiúval vagyok, vagy hogy egy hatos mazdában annyi év után, (az annyi év után mindkettejükre vonatkozott) Aztán lenéztem vezetés közben a lábára, és megláttam rajt a világ legszebb férficipőjét, ezt onnan tudom, mert tesómnak is olyan van, és annál télleg nincs szebb. Ez történt, a monyinál kirakott, megkérdezte, h meddig vagyok még itthon, meg mondta, h múltkor is látott sétálni, csak akkor sajna nem tudott megállni. Nagyon kedves volt, megköszöntem a fuvart, majd vártam még pár másodpercet, hátha elkéri a számom, de nem tette, bár enyhíti a dolgot, h lehet, h már megvan neki, csak én nem emlékszem ugyeugye
Hát ez az én valóra vált álmom, bár végülis kettő

Aztán bementem a monyiba a 200 forintommal, fanni még nem volt ott, pont arra gondoltam, h gyorsan elugrok pénzt kivenni, mikor mellém penderült imre, a nagylelkű. Imréről is vannak háttérinformációim. Ő 60 év körüli férfiember, aki régen el akart vinni a rékát meg engem horvátországba traktormodellnek (traktorok előtt kellett volna hiányos öltözetben pózolnunk, majd a fotózás után valószínűleg végigment volna rajtunk az egész téesz), de ebből (hogy-hogynem) nem lett semmi, azóta már ritkán jár, de mindig az "eddig végzett kiemelkedő munkámért" kapok tőle, a "néhai varsói szerződés utolsó legfaszább katonájától" valami kis mellékest:) Tegnap pl fanni akkor érkezett, mikor imre odajött, és hát meghívott mindkettőnket. Soha jobbkor nem jöhetett volna a dolog, (200 forint) amit kaptunk: egy kancsó fröccs, fejenként 2 feles vilmos, meg egy doboz cigi. Hangsúlyoznám, h ő ezt önszorgalomból hozza, nem kell kérni. Aztán az esténket megszínesítette még ates és marci, akik csak leviziteltek minket, mert hajnalban mentek repülőnapra kecskemétre, hétfőn pedig indulnak körbebiciklizni a balatont és én ezért nagyon irigylem őket, a kék túráért:)

Aztán megjött szilas, így lettünk hárman, és egyszercsak megjelent az előtérben a pultnál a fannifiú névre hallgató fiatalember. Róla azt kell elmondanom, h mi neveztük el sok éve már fannifiúnak, mivel ránézésre is látszik, h ők egymásnak vannak teremtve, csak még nem tudják (ezt igen szépen mondtam, nem?) Megörültünk neki, ott volt már vagy negyedórája, mikor egyszercsak odajött hátra hozzánk (fannifiú, akivel még soha egyikünk se beszélt) és megkérdezte, h csatlakozhatna-e. Csatlakozhatott. Részeg volt eléggé, és nagyon jó társaság. Szilassal egy idő után azt vettük észre, h fannival ketten beszélgetnek olyan dolgokról, amiket csak ők értenek, és vibrál a levegő;) majd még jobban egymásra találtak ott az asztal felett:) Remélem itt már érződik, h ez fanni valóra vált álma. Nem mennék bele jobban, mert -habár ez nem látszik, de- mégis tanúsítok némi tiszteletet mások magánélete iránt. Utána még mentünk sokfelé, például pizzakertbe átmenetileg, alátétet lopni, meg összeszedni muksóékat, illetve baurba rituális fröccsre, majd a mező tetejére (az egy gimnázium, mondom az avatatlanoknak), de oda úgy kell felmenni, h a falból állnak ki fokok, és kb 2 méter magasban kezdődnek, és nekem tériszonyom van, és nagyon féltem, főként mikor le kellett mászni.

Szóval ilyen volt a péntek, zsenialitásában nem kételkednék