Tegnap nekiálltam blogot írni, be is fejeztem, aztán az internet úgy gondolta, nem jó itt neki, és elment, és nekem egy film jutott eszembe "végképp eltörölni". Ma megint megpróbálom.
Nem mondanám, h van bennem még élet, mert nincs igazán. Derekam csak hajolásnál fáj, de a lábfejem bizsereg a fájdalomtól, és olyan délután 3 óra felé már muszáj volt kimennem szünetre, mert késszúrás-szerű dolgokat éreztem a bal bokámnál, most egyébként lábszagot érzek mindkét bokámnál. Egyébként ma meg tegnap decathlonban melóztam, második otthonom, budaörsön, 10től 8ig, kasszavégen csomagoltam hivatalosan, de "fészelnem" (=rendberakni dolgokat, avagy mindent) is kellett a vízisport-osztályon, mert talányosan oda kértem magam, ahol ismerem a járást, aztán persze mindent teljesen átrendeztek szezonális jelleggel, de jó volt, már amennyire misi nélkül jó lehet (erre még visszatérek). A kasszavégen csomagolás meg úgy néz ki, h van a pénztáros, és vagyok én, aki decathlonos szatyrokba rakja a megvásárolt árut, a változatoság gyönyörködtet, és amúgy meg támaszkodom és a pénztárosfiúval beszélgetek, akinek a névkártyáján a neve ugyan nincs feltüntetve, de az, h "amit összekuszálsz nyáron, azt bogozd ki télen" az igen, és ez jó, alatta meg kordagyuris kitűző "i love poker" felirattal, ez is aranyos, meg egy ute kitűző, bár ezzel már nem tudtam mit kezdeni, semleges információ. Habár egész héten tegnap meg ma keltem a legkésőbb (erre szintén visszatérek), reggeleim mégsem indultak simán, mivel budaörs nagyon messze van, tegnap majdnem elkéstem, ma reggel meg elkapott az ellenőr, és hiába van budapesti bérleted, a decathlonos rész már közigazgatási határon kivül van, ezért oda külön kell egy vonaljegy. Mindig van is nálam egy, h majd ha felszáll az ellenőr, kilyukasztom, de ma annyira belemélyedtem az olvasásba, h arra eszméltem, h karszalag az orrom elé bevillan, és a "jegyeket bérleteket kérem felmutatni" is elhangzik, erre én úgy csináltam, mintha most jutna eszembe az egész, és elmondtam, h majdnem lekéstem a buszt, ezért elfelejtettem lyukasztani, sajnálom, látja itt a jegyem, de nem enyhült a néni, elmondta a lehetőségeimet, majd végállomás, leszálltunk, és akkor megkérdezte, h írhatja-e a csekket, és én erre azt mondtam, mintegy szó szerint, h sajnos nem tehetem meg, h több ezer forintot kidobok az ablakon, nem véletlenül járok ki ide a picsába (ez a rész konkrétan elhangzott) dolgozni, és igazán nem kéne megbüntetnie, amiért egyszer voltam olyan idióta, és elfelejtettem kilyukasztani. Erre a néni, elmosolyodott és azt mondta, h "nem én mondtam:)" majd azt h "na jó, menjen". Én erre azt mondtam, h igazán hálás vagyok, és ekkor már nagyon örültem, h nem futottam el, ahogy eredetileg terveztem.
Egyéb munkahelyeim a héten egyrészt a forgalomszámlálás kedd, szerda, csütörtök, ami teljesen felborította a biológiai órámat, mert habár kedden még délután volt, de szerdán már 3kor(!), csüt-ön pedig negyed5kor kellett kelni a feladat teljesítéséhez. Kicsit tartottam az ismeretlenektől, h milyenekkel fogok együttdolgozni, de a keddi sanyim a széna téren, és a szerda reggeli lacám csepelen is igen jófej volt. Szerda 4:25től csepelen egy buszmegállóban üldögélni semmiképp sem élvezetes, mert fagyhalál, unalom és eleinte még sötét is van, de laca 6 órai érkezése után már volt kivel fázni, és énekelgetni:) meg kávézni. És visszafelé a héven utolsó előtti megállónál felszállt maga decathlonos misi, és én minden erőmet összeszedve leszállásnál ráköszöntem. Ez azért nagy dolog, mert nem merek hozzászólni azokhoz afiúkhoz, akik tetszenek. Aztán villamosmegállóig beszélgettünk, bár közben rájöttem, h miért nem szólok azokhoz a fiúkhoz, akik tetszenek: mert összevissza beszélek, mint egy idióta (nem tudom ki emlékszik a dumb és dumberből arra a mondatra, h "mary, én úgy kívánok egy iskolásfiút") Fecsegtem én mindenféléről, és még azt is megkérdeztem tőle, h merre van a blaha! Ilyet senki nem kérdez. Ki is röhögött, aztán elváltunk, különösebb felhajtás nélkül, mily meglepő:) Eme beszélgetés alkalmával derült ki, h már a soroksáriban dolgozik, mert kinevezték, olyan okos:) még jó hogy mondta, mert különben nagyon csalódott lettem volna, h most nem volt ott.
Csütörtökön kökin voltunk rizsámmal, és rájöttünk, h a lajosmizseiek jófejek, mert az ő vonataikról mindig minden ajtóban lóg egy ember, már messziről. Meg ettünk csúcsszupi és nagyméretű pizzaszeletet 230ért. Még reggel kivasaltam a hajam, aszongya a rizsa, h "mivan, félsz, h megszólnak a kökin?!":) a kérdés jó.
Péntek reggel meg tesco pénztárosnak tanítottak be ismételten, de már tényleg nagyon fáradt vagyok, de megéri, mert már szinte a zsebemben érzem a pénzt, orrom előtt katát, a mosoly országát és seggem alatt európát.