Nem vagyok valami fényes jókedvemben, nem tudom mitől, egyszercsak elkezdődött, azóta üthetnékem van, nehéz velem. Legszívesebben válogatott káromkodásokkal írnám tele ezt a bejegyzést, de úrinő ilyeneket nem csinál. Mondjuk ebből még nem következik az, h én sem, úgyhogy bármi lehet. Pedig amúgy szép az élet, csak most télleg kurvára nem. De nyilván mindenkinek megvan a maga baja, úgyhogy ezt a szálat hanyagolom. Bár ilyen idegállapotban nehéz írni olyan vidám és lelkesítő dolgokról, mint például az ablakaink elé emelt állványzat, az óriási media markt reklámmal, amelyen nyíl jelzi, h merre van a nemrég megnyitott arena plaza. Úgyhogy most a media markt piros-fehér-fekete színvilágán át szemléljük a romjaiból feltámadó baross teret (megin átépítik, nem bírnak a seggükön maradni)
Nagyon sokminden jó dolog történt ám velem/velünk, csak most ezt télleg nem bírom leírni. Ilyen is ritkán van, h nekem nincs kedvem sztorikat mesélni, elmegyógyintézeti kezelésem magas költségeit fedezendő várom az adományokat. (ha azt is elmondom, h jelen pillanatban a sört se kívánom, már nem tudom mit gondoltok)