Vannak élményeim, és még a rosszak is jók. Múlt hét csütörtök például meghatározó volt, mai napig érzem a hatását. Vizsga után kicsit pihengettem, majd felkerekedtünk, caitano és én (caitano a korim, gyönyörűszép 3csatos férfi hokikori:), ez volt leárazva) és elmentünk a városligeti műjégpályára megforgatni a picsánkat:) Annyira jó volt, szólt a zene mint mindig, legalább 100an voltak, párosan és páratlanul, és havas volt a pálya mellett is, így az igazi. Eddig úgy gondoltam, h korizáshoz a jégszív a legmegfelelőbb dal, azonban most rájöttem, h alicia keys-től a keep on fallin' sokkal jobban illik az én képességeimhez:) Megjegyzem hogy csak egyszer estem, hirtelen jött és váratlanul, gátülésbe helyezkedve értem földet, közben meg röhögtem, és intettem egy fiúnak, aki már elindult felém, h nem kell, fel tudok egyedül is állni. Aztán csak mentem mentem, és mivel fél7kor kezdtem, és 8ig vannak nyitva, a vége felé kezdtek szállingózni az emberek, így már volt lehetőségem biztonságosan száguldozni, csakhogy olyan fél 8 felé már nagyon fájt a bal lábfejem belül, caitano nyomta rendesen, és gondoltam leülök megnézem mi történt, hát látom, h egy ilyen kipukkant vízhólyag-féle van a lábfejemen belül, mondom bazzeg még van félóra zárásig, ha már egyszer kifizettem a belépőt én haza nem megyek előbb, hát beraktam 3 papírzsepit, h azzal majd kibírom. Kibírtam, bár nagyon nehezen, de megérte az élmény, igen szeretek korizni, jó a zene, jófej emberek, emiatt igazán megérte tönkrevágni a fél lábamat hosszútávra. Ugyanis azóta nem vagyok teljes ember, hát némi hús a felszínre került, csúnya, undorító, gennyes, fáj. Nem mertem leragasztani, mert rettegek attól, h beleragad bármibe is, ahonnan nekem majd ki kell tépnem, áá. Meg nem is volt otthon ragtapasz. És hát azt mégse hagyhattam, h összevérezzem-gennyezzem az ágyneműmet, zoknit natúrban meg nem mertem ráhúzni (ugye a beleragadás, kitépés...), így történt, h zacskóval a lábfejemen aludtam, merthogy abba annyira nem ragad bele. És ráadásul olyan okos volt a testem magától, h egész éjjel ugyanabban a pózban maradt öntudatlanul is, csakhogy a seb biztonságban legyen. Szóval nem ragadt bele, másnap vettem ragtapaszt, azóta is csak akkor ragasztom le, ha elmegyek otthonról, meg most már 2 napja éjszakára is, mert higyjétek el, 4 nap alatt bőven meg lehet unni, h zacskóval a lábadon aludj ugyanabban a pózban:) Mindemellett mai napig állítom, h megérte korizni, ó je (bár bölcsebb lett volna hazajönni, mikor még csak lájtos volt a seb, mert akkor lehet, h már be is gyógyult volna és nem gennyezné össze a mai napig 10 perc alatt a ragtapaszt)

Aztán még nem is tudom, jah megfogadtam, hogy ha meglesz a keddi vizsgám, akkor átmegyek a fiúkhoz és kitakarítom a fürdőt a szuper-szappanos-dörzsi-párnácskával, amit ősz eleje óta ígérgetek nekik, és szerencsére sor kerülhetett erre. 3 órán keresztül takarítottam egy -mint már múltkor említettem- 2x3 méteres helyiséget, rizsa az első órában egy széken ülve figyelt, és játszott velem, egy tesco-s újság alapján. Ő mondta a termék nevét, én meg megpróbáltam kitalálni az árat, és ahányszor eltaláltam valamit, mindig mondta, h "fogadjunk, h te ezt már olvastad fecó" illetve később: "én nem hiszem el, h ezt te nem olvastad" Nagyon élveztem:) Aztán ledőlt egy ötpercre, és mikor felkelt már nagyon rosszul volt, gyenge volt, remegett és fájt mindene, valószínű, h -ahogy másnap mondta- azért, mert ő azalatt cigizett, mialatt én flóraszepteztem ugyanott.
Egyébként nagyon örülök, h van tálió (évikéhez hasonlóan én sem vagyok biztos a leírásában), mert így megtudtam, h mi az, amit annak idején zoltánnal (legelső albérletünk) kapcsolatban azok éreztek, akik mindig hozzánk jártak, és soha nem akartak hazamenni. A dolog pikantériája, h azok, akik annak idején hozzánk jártak szinte ugyanazok, akik most tálióban laknak:) Nem mintha nálunk rossz lenne, sőt, úgy érzem egyre jobb a hangulat, és közösséggé alakulunk, meg ilyesmi. Domi például egész hétvégén a nagyszoba kanapéján ülve/alva tanult velünk, meg beszélgettünk, meg jó hangulat volt, pedig régen mindig visszavonult a szobájába. Tegnapelőtt meg elmentünk évikével, rockyval meg bogival négyesben kocsmázni (filléres, mi más), és az is jó volt, jó ez. Az biztos, h jól választott évike lakótársakat:) Hétfőn volt például bogi szülinapja, aminek örömére megittunk vele egy-egy pohár pezsgőt (ja, boginak mindig van egy üveg pezsgő az ágya mellett) rocky és én mérhetetlen fáradtságunkból kifolyólag meg is éreztük, rám nyugtató hatással volt, rocky pedig magába szúrta a tollat:)

Most pedig nagyon nagy dilemmában vagyok, amit a nelly feat kelly megénekelt az ehhez képest lófasz, ugyanis hábéval még hét elején megbeszéltük, h pénteken elmegyünk mulatni, mint a férfiak:) Egész héten erre vártam, de nem haladtam úgy a tanulással, h nekem ez most időben beleférne, ettől függetlenül nagyon izzik a picsám, ráadásul évike már elment erasmus-partiba, domi is a morissonsban szülinapozik, csak én vagyok itthon keléssel a lábamon, fájdalmas arccal hallgatom a love and devotion-t, és igazából cipőbe rakni a lábamat nagyon fáj mindig, de most szívesen csinálnám. Szóval itt nyafogtam egész este a lányoknak, h akkor most mitévő legyek, és hogy bizonyítsam milyen könnyen ki lehet engem ismerni, domi, aki még csak szeptember óta ismer így búcsúzott: "bárhogy is döntesz fecó: jó mulatást!" :) Jaj, én a hábéval akarok mulatni, mint a férfiak! Az eredeti terv szerint menedzser házaspárnak öltözünk, akik az egész heti megfeszített menedzsermunka után kicsit kikapcsolódnak, és a legrosszabb, h nekem ehhez van ruhám, így nehéz maradni