A partihegyek mindjárt akkor csütörtökön megindultak, elvileg közös, nagy albérlet-szintű koncertre menést terveztünk, amiből az lett, h mi a rockyval időben oda is értünk a kultiba, az első zenekart (silvershine) ugyan még a kulti melletti csöves játszótéren söröztük át, de mystery gangre betúrtuk magunkat a tömegbe, és a rendelkezésünkre álló minimális helyen nagyon jót táncoltunk. Ez előtt történt, h rocky kért 2 darab kétcentes tequilát, ami helyett 2 darab négycentes vodkát kapott, és nem az ő hibája volt, úgy értem, tudott beszélni. A vodkához természetesen vennünk kellett valami kísérőt, mert mindketten ösztönösen ellenségünknek tartjuk. Nekem eme érzés kialakulásához elég volt annak idején néhány hébe-hóba megivott feles, hogy tudjam, sose leszünk jóban, és mióta az előző albérletünk búcsúbuliján a robikával vodkabodzáztam és másnap nem tudtam mozogni, azóta nem iszom meg, csak végszükségben. A rockynak mondjuk kicsit hosszabb idő kellett, hogy rájöjjön ilyenekre, mivel kamaszkorának egy több éves szakaszát csak úgy szokta emlegetni, h "a vodkás korszaka". A koncert vége után találkoztunk csak domival és évával, akik csúnyán lemaradtak, de kárpótlásként beültünk hazafelé a filléresbe