Főszereplők: domi és fecó
Helyszín: városligeti műjégpálya, 2008. február 28., csütörtök
Rendezvény: párvadász elte jeges est
Azért fanninak ajánlva, mert régen mindig vele mentem korizni, és ha lett volna nálam telefon a jégen, akkor őt hívtam volna fel.
Szóval egy szép szerda este domi megemlítette, h másnap elte jeges est a műjégen, mire én belelkesültem, majd elszomorodtam, merthogy nincs pénzem. Le is mondtunk róla közösen, ám másnap kaptam egy sms-t a domitól, h abban a pillanatban kapott 2 ingyenjegyet, akkor ugye megyünk. Naná. Este 9 felé mentünk be, ennek oka, h domi késett negyedórát, mert nem engedték fel a földalattira az ellenőrök, merthogy nincs élvédő a koriján, és ezzel így bárkit megsebezhet:) Szóval odabent izgalmak vártak ránk. Például ugye, h párvadász este volt, ami azt jelentette, h voltak lányok, akik lányoknak rózsaszín, fiúknak fehér papírra nyomtatott számokat osztogattak, és ha megtaláltad a párod, akkor együtt oda kellett menni az osztogatókhoz, és "értékes nyereményeket" lehetett kapni (a gyakorlatban: csoki). Én a 99es számot kaptam.
Elkezdtünk hát korizni, ment szépen, bár megint kellett pár kör, amíg biztosan éreztem a jeget magam alatt, illetve inkább magamat a jégen. És tanultam a múltkori esetből, mikor caitano annyira feltörte a bal lábam, h ugye a genny meg a hús, szóval leragasztottam, kibéleltem meg minden. Azért így is nyomta nagyon, de ezt hamar feledtették velem az események. Ugye a jégpálya szélén mindig el van kerítve mondjuk kb egy iskolai focipályányi rész, bár annál nagyobb, ahol speciális dolgok folynak. Ezúttal bemondták, h lehet jelentkezni sorversenyre, és a mondatban benne volt az a kifejezés, h "ingyen pia" Odamentünk a domival, és engem elsodortak az események, pillanatokon belül a korlát túloldalán találtam magam, és épp a nevemet diktáltam egy csajnak, mint a B csoport egyik tagja. (Domival egyébként a mai napig nem tudjuk, h melyikünk rángatta bele a másikat, szerintem ő engem, szerinte fordítva. Tényleg ő engem, én nem akartam) Szóval a domival a b csoportba kerültünk (kenny). Amúgy megkérdeztük, h kell-e a sorversenyhez rendes koritudás, de azt mondták, h nem. (Hazudtak) Aztán összegyűlt a 2 csapat, 11-11 fő, a közvetítő fiú nagyon vicces volt, fejére szerelt mikrofonnal közvetítette a jégről az eseményeket az összeverődött, kb mintegy 60-70 nézőnek(!!!!) Mindenkinek adott valami nevet, én voltam a zöldsálas lány, a domi meg az acélkék sapkás lány:) (hadd tegyem hozzá: a domi sapkája szürke)
Első feladat (hangúlyozom, h azt mondták, h nem kell tudni korizni!): kb 10 darab útjelző bólya kirakva 1 méterenként, a feladat: szlalom. Nem tudom ezt hogy képzelték, azt meg én nem tudom, hogy képzeltem, hogy -mivel senki nem vállalta,- azt mondtam, h leszek az első. Már azt sikerként könyveltem el, h előrefelé el tudtam indulni és nem oldalra, és valahogy végigmentem, mint elefánt a porcelánboltban, a fiú ezalatt olyanokat kiabált a mikrofonba, h "zöldsálas lány siklik a jégen" némi iróniával a hangjában. Visszafelé meg ugye sietni kellett, mert akkor indulhat a következő, ha te visszaértél, ezért begyorsítottam, feledve, hogy még mindig nem tudok megállni. Belementem a csapatomba, elkaptak a fiúk:) nagyon jófej csapatunk volt egyébként, támogattuk egymást, és ők se nagyon tudtak korizni. 
A második feladatnál már mondtam, hogy ha erős kezdést akarunk, akkor ne én legyek az első, egy fiú bevállalta, így lettem második:) A feladat: mindkét csapat elé kb 5 méterre leraktak egy partvist a jégre, hogy addig fussál neki, majd a kezedben fogott, 1 méteres, felfújható, általában vízben használandó gumitigrisre lendületből ráhasalva csússz el addig, ahol a közvetítő fiú áll (plusz 20 méter, nincs jelentősége) Hát, már a szlalomot se tartottam könnyűnek, de ezt a feladatot abszolút nem tudtam hova tenni. Mindegy volt, elindultam, a nekifutás úgy nézett ki, h hónom alatt a gumitigrissel elbotorkáltam a partvisig, ahol gyakorlatilag gumitigrist testem alá gyűrve hasra vágtam magam (semmi lendület), és úgy estem vhogy, hogy csak melltől fölfelé érintkeztem a tigrissel, amitől még kevésbé csúsztam. (Közvetítő fiú: "hú mekkora hasas!" 60 ember felröhög) Óriási lendületemnek köszönhetően csúsztam vagy egy métert tigrisről lelógva, de nem volt mit tenni, küzdeni kellett a csapatért, ezért gyakorlatilag elkezdtem magam a kezeimmel hajtani, kvázi gyorsúszás jelleggel, csak ugye a jégen (és igen, egy gumitigrisen hasalva. Nem tudom mért keveredek mindig abszurd helyzetekbe) Közvetítő fiú: "hú, nézzük az úszónőt, itt valaki már úszott pillangót velencében!" 60 ember felröhög. Ekkor már a jelenlévő fotós is felismerte bennem a lehetőséget, és vadul kattintgatott a közelben guggolva. Nagy nehezen elértem a fiúig, mondta is, h jól van, indulhatok vissza, rendesen meg is könnyebbültem, h na jól van, már csak vissza kell koriznom simán a tigrissel kezemben. Csakhogy a korim átvette az uralmat. Felállni még fel tudtam, de nem tudtam egyenesen menni, letértem a pályáról, domi mondta, h ekkor nagyon megijedt a csapat, hogy mi lesz velem, de megnyugodtak mikor látták, hogy csinálok egy trükköt:) A trükk az volt, mikor a korim elkezdett körbe-körbemenni, így magam körül köröztem 1-2 kört tigrisestül, majd gondoltam nem mehet ez így az idők végezetéig, ezért estem egy kurva nagyot. (Közvetítő fiú: "hú mekkorát esett, ilyet már régen láttam, tapsoljuk meg!" 60 ember röhög és tapsol, fotós fényképez) Valahogy felálltam és méltóságom morzsáit szedegetve visszatértem a kiindulási pontra, ez azt jelentette, h begyorsítottam, a tigrist valahogy odadobtam a következő embernek, majd belementem a közönségbe, mert nem tudtam megállni. Az utánam következő lány a feladatot úgy oldotta meg, h térddel erőből ráugrott a tigrisre, ami kilyukadt, így a mi csapatunk a továbbiakban egy óriási teknőssel folytatta a játékot, domi is már azzal ment, és nagyon sikeres volt. 
Harmadik feladat: először is elevenítsük fel azt a mondatot, miszerint nem kell tudni korizni a feladatok teljesítéséhez. Szóval a feladat: 20 méterre kirakva a partvis, addig nekifutsz, majd távolugrás. Már előre számoltam egy többszörös lábtöréssel, mert ha nem is érkezésnél töröm szét magam, akkor elbotlok a partvisban, és úgy. Kizárt dolognak tartottam, h el merek majd ugrani a megfelelő pillanatban, de el mertem, repültem egy jó fél métert a levegőben, a talajtól mintegy 5 centire, majd seggreestem. A közönség soraiból természetesen taps és röhögés. Domi aranyom meg nem mert elugrani, úgyhogy elegánsan átlépte a partvist, amire a közönség kifujjogta:) Szóval ez volt a 3 feladat, szerencsére több nem volt, illetve még egy, de azt mindkét csapatból 1-1 embernek kellett csak csinálnia, és ekkor már mindannyian tudtuk, hogy az nem én leszek. Az egyébként az volt, h lendületből felugrasz és 360 fokban megpördülsz a levegőben.
Nem fogok sokmindenkinek meglepetést okozni, mikor elárulom, h a másik csapat nyert. A beígért ingyenpia pedig egy karton red bull volt, teljesen feleslegesen strapáltam magam. Illetve nem, mert a mai napig állítom, hogy nagyon régen éreztem ilyen jól magam, mindig rengeteg boldogságot szabadít fel az emberben, ha nyilvánosan leégeti magát:D illetve inkább az, ha ki is tudja röhögni magát.
Azonban a sorverseny végeztével kalandjaink még korántsem értek véget: domival kipróbáltuk a humántekét. Ez egy nagyon jó dolog, ráhasalsz egy valamire, fejeden bukósisak, és ebben a formában egy hozzáértő fiatalember izomból betol, majd belelök egy sörösrekeszekből álló építménybe, amik rádesnek, ha szerencséd van nem pont a sarkukkal:) 
Az este végére még a páromat is megtaláltam, a 99es számú fiút, de mikor oda akartam menni hozzá, akkor vettem észre, hogy a nagy sorversenyezésben elvesztettem a számomat, úgy meg elég gáz lett volna. Meg amúgyis, kb 18 éves volt.
Összegzés: az ilyen estékre találták ki azt a szót, hogy csúcsszupi:) köszönöm az eltének és dominak az ingyenjegyet!