Péntek este házibuli volt nálunk, illetve eredetileg azt terveztük, hogy visszahozzuk elvis régi fényét, és egy 20-30 fős házibulit tartunk, ám kellően meghirdetve sem volt a dolog, másrészt számos fontos embernek (dömpi, dorkáék) csak az egy héttel később lett volna jó, áttevésre viszont nem került a dolog, mert kisbodnár közölte, hogy neki csak a múlt péntek jó, és egyébként is neki előbb szóltunk, úgyhogy maradt akkor. Csütörtök este még fogalmunk sem volt róla, hogy ki jön másnap, ellenben azt már tudtuk, hogy a főszervező kisbodnár mégsem, mert lemondta :P Kicsit fel voltam háborodva, de hát ez van. A péntek este úgy indult ugyebár, hogy zsoltival külön utakra léptünk, majd este 9kor még csak négyen voltunk, abból a kata, a domi meg én ugye itt lakunk, plusz egy fő a hábé, mint lelkes partiember a 4 sörével:), azonban nem sokkal később domi elment egy szülinapi buliba, így maradtunk hárman konyhában üldögélve, és zavartan röhögve azon, hogy hábé úgy terjesztette el a bulinkat a tokának, hogy ez lesz az évad fergeteg partija, ezt nem lehet kihagyni. Mi jól elvoltunk, hallgattuk a hülye zenéinket, hábé és kata fülzsír állagú és kinézetű szájfényt kentek a szemhéjamra, hogy méltó sminket csináljanak nekem az évad fergeteg partijára, de azt sajnos le kellett mosnom, mert felragadt a szempillám tőle a szemhéjamra, és nem tudtam pislogni. Aztán egyszercsak megjöttek a tokáék, akik nagyon meglepődtek, hogy ez az összlétszám, toka akkora bulit sejtett, hogy hozta magával a pákpákferit, meg a krisztián nevű volt lakótársát is, meg több liter amaretto-energiaital keveréket, aztán évikéék is befutottak a gabóccsal, így lettünk nyolcan, és többen már nem is lettünk.
Körbeültük a nagyszobában lévő dohányzóasztalt, és folyton azzal viccelődtünk, hogy ez az évad fergeteg partija. Hálisten jött az ötlet, hogy játszhatnánk kedves kis ivós játékokat, hisz van hozzá mindenkinek elegendő itala, (miután elmentek a 6tól 24igbe) meg a háziaknak a borfesztiválon végzett áldozatos munkájuk eredményeképpen megszámlálhatatlan borfesztiválos egyenpohara, fél decinél vonaljelzéssel.
És akkor ismertetem az első játék szabályait. Elfogult vagyok ezzel szemben, mert ennél jobb ivós játékot én még soha nem játszottam, mennyi izgalom, meg tragikus emberi sors. Szóval ugye nyolcan voltunk, így 2 négyfős csapatot csináltunk, és mind a 2 csapatból mindenki egy-egy szám volt 1től 4ig. A két egyes a hábé volt meg a krisztián, a kettesek a gabócs meg a kata, a hármasok az évike meg a feri, a négyesek pedig a toka meg én. A játékot dobókockával kell játszani, szépen megyünk körbe, mindenki dob egyet a dobókockával, és az a 2 ember iszik, akiknek a számát kidobták (nálunk az 5, 6 értelemszerűen nem számított, bár voltak ötletek, hogy akkor mindenki igyon, de a berúgáshoz nem volt erre szükség). A féldecis vonalig öntöttünk, leszámítva a gabócsot, akiben a játék végéig sem kerekedett felül a versenyszellem, és inkább mindig "megpúpozta" a poharát, ezzel a biztos vereségbe hajszolva magát és csapatát (meg a kata amúgyis egy állat). Szóval akiknek a számát kidobták, azok isznak, versenyre, és az nyer, aki előbb kimondja az adott szót. Először csak úgy játszottuk, hogy lebasszuk a poharat az asztalra, ha megittuk, így még az elején sikerült a tokával döntetlent innom, aztán mikor már a szó kimondása számított, onnantól több esélyem nem volt, mert beveszem én a számba, de lenyelni egybe nem tudom. A vereségnek természetesen csodálatos következményei vannak, mert a vesztes egész csapata iszik. Hát nem fantasztikus?!:D
A versenyszó először a pina volt, de azt leváltottuk, merthogy a fiúk előnyben voltak, mert jobban a szájukra áll, utána lett a faszom, aztán meg már sokat cserélgettük, hogy ennyivel is nehezebb legyen. Egyébként tényleg tök izgi játék, mert amint meglátod a számot, innod kell, hábé mondjuk hátrányból indult, mivel nem volt rajt a szemüvege, de neki kiabáltuk mindig, hogy egy. A leggyakrabban kidobott szám a hármas volt, évike csúnyán be is rúgott, ennek ellenére többször megnyerte a versenyt, nagyon büszke vagyok rá. Ahogy éva mondta másnap: "összes emlékem a tegnap estéből egy dobókocka három pöttyel a tetején"
A második játék már úgy részegen bonyolultnak tűnt, ez volt a pikk-pákk-pukk. Ebből a 3 szóból valamelyiket kellett mondani, ha pikk, akkor a következő jön, ha pákk, akkor egy ember kimarad, ha pukk, akkor megfordul a kör; ha valaki elrontja (na vajon mit csinál?!) - iszik. Az előző játékban elfogyasztott alkoholmennyiség miatt évike nem nagyon tudta követni az eseményeket, így itt is ő ivott a legtöbbet, sorsa megpecsételődött.
A harmadik játék a "még soha nem" című, ami azt jelenti, hogy mindenki mond egy rá igaz mondatot, hogy teszem azt, még soha nem voltam japánban, és aki már volt japánban az iszik. Természetesen nem ilyen ártatlan mondatok hangzottak el nagyrészt, erősen szexuális töltetű volt a dolog, illetve gyakran mások megszopatása volt a cél. Krisztián az egész közösséget akarta megitatni az olyan mondataival, hogy "még soha nem voltam ebben a lakásban eddig" meg hogy "még soha nem voltam nagykanizsán" Voltak részegen már nehezen értelmezhető mondatok, mint pl toka örök klasszikusa, a "még soha nem volt más színű a fanszőrzetem, mint vörös"
A játékok utáni eseményekre, bevallom őszintén, én már nem emlékszem, csak fényképek és videók (!) segítségével tudok olyan eseményekről, hogy volt tánc, hábé megpörgetett egész teste körül, majd egy bedöntésnél fejre ejtett, így már tudom mért van seb a tarkómon és mért fáj ha hozzáér a copf. Később még csúnyább dolgokat is levideóztak, például ahogy megint előkerült a piros bőrruha, és ahogy átöltözök a piros bőrruhába a you can leave your hat on-ra, nem tudom mért nem tudom részegen elnyomni az orbitális ribanc énem. A piros bőrruháról rakok fel majd képet, hogy el lehessen képzelni, mert eszméletlen tervezés eredménye.
Évikéről is külön videó van, ahogy maximális átéléssel énekli a baby one more time-ot, az a kedvence. Biztos, hogy még nagyon sokminden történt, csak ugye azokról nincs videó, feledés homályába vész részemről.
Azért örülök, hogy a parti tényleg fergetegre sikerült, reggel 4ig tartott, de nem pihenhettünk sokáig, mert...
... másnap volt a kata diplomaosztója, reggel 9re kellett odaérni, kata ehhez kiverte az egész, még részeg társaságot reggel fél8kor az ágyból, el lehet képzelni, hogy három és fél órányi alvás után mennyi alkohol mehetett ki belőlünk (nem sok). Kata egyébként a szüleit nem hívta meg, merthogy jöjjenek majd a másodikra:), úgyhogy négyen mentünk vele, évike, hábé, a friss és üde rizsa (aki nem jött el a buliba, állítása szerint azért, mert én nem főztem neki délután levest), és én. A reggeli készülődésre nem emlékszem, de minősíti, hogy pl a hábé,a szemébe fújta a dezodorát, meg azonnal vettek a rizsával egy-egy sört a nagy útra. Mátyásföldre mentünk ki, ami a halál faszán van, de nagyon izgi odautunk volt, mivel mikor mentünk az örsön a buszra, nicsak ki ment el mellettünk kocsival? András a barátok közt-ből. Meg is állt a pirosnál, úgyhogy a hábéval meg a rizsával odafutottunk a kocsihoz, és bebámultunk az ablakon. Biztos örült.
Aztán a külkeren már voltak ismerősök, pl anna meg a jó öreg skeri (én csak sharkynak hívtam), kata átvette a talárját meg a hozzá tartozó sapkát, fotózkodtunk, majd átvonultunk a színházépületbe, ahol maga az ünnepély volt. Megtaláltuk a büfét is, ami jó volt, mert évikével éreztük, hogy a kávé életmentő lesz, hábé meg szokás szerint maga volt a megtestesült stílus, mert odaállt a büfésnőhöz, és kijelentette, hogy "5 pohár pezsgőt kérek, ma ünnepelünk" Az első kör muslincás volt, úgyhogy kaptunk másik üvegből, majd leültünk pezsgőzni. Én inkább tényleg kávét ittam, a pezsgőt csak megkóstoltam, és hábénak adományoztam. Hábékám nem sokat szarozott, kilopta a pohár pezsgőt a büféből, és mellényzsebbe rakta. A pezsgőspohár a nap folyamán elválaszthatatlan tartozékává vált. Az ünnepély alatt én elsodródtam mindenkitől, mert az évike bal oldalt állt, hogy jól tudjon fotózni, én jobb oldalt, mert ott kevesebben voltak, a fiúk meg kimentek abba a helyiségbe, ahol kivetítőn adták az egészet. Ott rájuk egyébként azt hitték, hogy ők a hangosítók, többször felkérték őket, hogy halkítsák a zenét. Mondtam is a végén, mikor a csajokkal kerestük őket, hogy meg se lepődnék, ha a hábé már egy mátyásföldes baseball-sapkában tereltetné ki az embereket.
Szóval magam maradtam a teljes diplomaosztó alatt, és ráadásul iszonyat fárasztó emberek mellett álltam, olyan poénok mentek, hogy már majdnem csak attól hánytam volna, ehhez még jött az előző estéről megmaradt félrészegség, fájó sebek a testemen, meg hogy az első felében nem tudtam leülni, pedig már tényleg majdnem összeomlott a szervezetem. Egyetlen viccet, illetve "viccet" jegyeztem meg, rémálmaimban azóta is kísért, leírom: Az A van der sar, a B roberto carlos, a C ronaldo, a D kahn. (érted? dékán, aszittem megbolondulok)
Szóval elkezdődött, himnusz, beszédek, faszom, közben végig a szememmel a katát meg az évikét kerestem, meg természetesen ülőhelyet, és végül sikeresen mindent találtam is. Nagyon nehezen bírom az ilyen nagy pillanatait az életnek, úgyhogy mikor a kata szakán elkezdték a diplomákat névsorban átadni, én már érsek juliannától kezdve sírtam (bárki is legyen az). Olyan büszke vagyok rá, kurjongattunk is a nevénél (mármint a katáénál). Egyébként leesett a sapkája a fejéről, de elkapta. Az egyetlen kép, ami a diploma átvételének pillanatában készült, azt ábrázolja, ahogy kata a bal kezével a homlokához kap a sapkájáért fehér kesztyűben, így az arcát teljesen kitakarja, és úgy néz ki, mintha tisztelegne:)
Aztán az ünnepély után megkerestük egymást és visszatértünk az iskola aulájába, leadni a talárt. Ott érdekes dologra lettünk figyelmesek: red bullos hostess-lányok minden talárosnak adtak gyönyörűszép henger alakú díszdobozt benne 2 red bull, hogy gratulálunk a diplomádhoz a red bull nevében. Már többször említettem a meseautóban elhangzó mondást, hogy "ugye tudjuk milyen a magyar ember: bátor, merész és szereti a potyát", nos ennek fényében, miután kata megkapta a redbullt, elvonultunk egy fal mögé és szépen egyesével átöltöztünk a talárba, a sapkába meg a kezünkbe vettük kata diplomáját, majd csak úgy elsétálgattunk a redbull-os lányok felé:) Igen, kaptunk:) Hábé azonnal el is kezdte inni a pezsgőspoharából.
Hazafelé beültünk a baross étterembe, ünnepi ebédet fogyasztani, kellemes hangulatú régies, olcsó étterem, nagyon jól éreztük magunkat, meg ettünk finomakat, bár óriási adagokat hoztak az biztos. Szerencsére sikerült a rizsát lebeszélnünk arról, hogy "addig nem megyünk sehová, amíg valami van az asztalon" Hábé csak 3 deci sört kért, de nem bírta meginni, mondjuk ezt teljesen megértem, mivel ugye részegen kelt fel, és aznap addig ivott egy sört, 2 pohár pezsgőt, másfél liter multivitamin levet, meg 2 redbullt. Az ebéd befejeztével legnagyobb gondunk, hogy mi legyen a sörrel, de hábé megoldotta, elővette a mellényzsebéből a pezsgőspoharát, majd beleöntötte a sört, hogy jó lesz útisörnek (a baross étterem kb 10 méterre van a lépcsőházunktól, de ahogy ő mondja: és ha pont akkor halok szomjan?) Mondom neki, hogy hábékám, hát ezt hogy fogod kicsempészni innen, erre hábé felháborodva: "A poharat én hoztam, a sört kifizettem, nem értem mit kell itt csempészni!" :DDD Ki is vonult pezsgőspoharát elegánsan maga előtt tartva, csurig sörrel, abszolút nem zavartatta magát, még mondta is, hogy köszönjük, nagyon finom volt.
Mondanom sem kell, amint felértünk hozzánk, mindannyian lefeküdtünk aludni.
Akik még nem látták, azoknak kedveskednék eme fotóval a piros lakk-bőr miniruháról:
(tájékoztatásul az arányokról: a mellrészén a cipzár kb 10 centi)
