Várva-várt múlt csütörtök is eljött vala, pont múlt csütörtökön. Nyolcra hívtuk a népet, merthogy rocky is arra ér ide krakkóból. A szokásos módszerekkel vettem egy üveg bort az öltözködéshez (ahogy katától tanultam: "mér, mikor láttál engem egy üveg bor nélkül öltözködni?!"), jöttek ide dani, tomi, gabi, lilla, babi, meg hát a sztárvendég a rocky, mióta együtt laktunk szerintem ez volt a leghosszabb időszak, amíg nem találkoztunk, úgyhogy ha elbírna a nyakába is ugrottam volna (A dömpi elbír) Aztán akkor elindultunk a kinizsikoleszba inni, ahol már homályosult a világ nekem, de találkoztunk volt-batthyány-sokkal, akikkel korábban nem is beszélgettem, de most természetesen, meg asztalt verve skandáltam mikor megláttam őket, hogy Bé-el-gé! Aztán találkoztunk igazi ismerőssel is, a robikával (avagy gyufa kinek ahogy tetszik). A robikával beszélgetett pár percre nem emlékszem, csak hogy ölelgetem, meg ahogy másnap meséltem a dorkának, hogy egy fekete bőrkabátban volt. Kata azóta felvilágoított, hogy az egy fekete adidas melegítő felső volt, piros csíkkal az oldalán. Ennyit a memóriámról.
Sajnos az este további részének megörökítésére sem én lennék a legalkalmasabb személy, de leírom azt, amit tudok. Elmentünk a morissons2-be, ahol ott voltak az imiék, rocky egykori munkatársai, még mielőtt kiment volna krakkóba. Imi mindig cápagallérban van, hogy most abban volt-e, emlékekkel alátámasztani nem tudom, de van egy ilyen tippem:) Arc.
Sokat táncoltunk, engem imi norbi nevű haverja igen elkapott, össze-vissza pörgetett, meg bedöntött, de úgy hogy aszittem nem is hajlok arrafelé illetve olyan mértékben. Eközben azt látom, hogy egy-egy újabb figuránál, mikor pl az ölébe kap, meg felsöpri a fejemmel a padlót, rocky és imi kábé egymás vállán zokognak a röhögéstől. Jó volt:)
Aztán még arra emlékszem, hogy a végén leültünk a karaoke-s teremben, ahol annyira meghatódtam, hogy felálltam, és rocky kezét fogva énekeltem neki robbie williams-től az angel-t. De jól viselte, tudta hogy ha tiltakozik, akkor még rosszabb lenne:)
Aztán elindultunk haza, és mi hárman csajok, a lilla, a rocky meg én úgy döntöttünk, hogy eszünk egy gyrost. Kértünk hármat, ám négyet adtak, mi meg nem reklamáltunk. A csajok úgy döntöttek, hogy elég nekik az egy, én meg úgy döntöttem, hogy meg tudok enni kettőt is, visszagondolva a korábbi vacsoráimra, (4 melegszendvics 4 virslivel) amikről ugyan már leszoktam, de még így is bírtam a 2 gyrost. Nem ám olyan lófasz gyros volt, hogy a tenyeredbe belefér, hanem olyan tortilla-tekercses vagy hogy mondjam, szép nagy. Meg csípős. Aztán lilla lelépett valamerre, rocky meg én nagyon rosszul voltunk már az éjszakain a gyrostól, akkor meg végképp mikor észrevettük, hogy a legamatőrebb hibát követtük el, amit lehet: rossz buszra szálltunk. Leszálltunk valahol, leültünk beszélgetni valami szegélyre, aztán átfutkorásztunk úttesteken, busz elől, busz után, és végülis negyed 6ra hazaértünk.
Reggel rettenetes érzésre ébredtem: ételek jártak a fejemben, meg egész képsorok, ahogy katával esszük a töki pompost a budai vár falán, vagy ahogy múltkor főztem azt a tejszínes csirkét, meg tükörtojás szalámival, és forgott a világ és akkor megjelent minden baj okozója is előttem, a két gyros, úgyhogy elmentem hányni. Nagyon megszenvedtem vele, de a két gyros távozott szervezetemből, úgyhogy kicsit pihengettem még, de nem lehetett ám sokat, mert ... 

... délben indult a vonatom a déliből szombathelyre!!!!!!!! A vonatutat nem részletezem, az elején félig részeg voltam, a végén már másnapos, szóval kivettem a részem minden jóból, aztán a végén az állomást se tévesztettem el, bár amíg meg nem láttam a dorkát meg a csizit, addig voltak kétségeim. Aztán dorka azt mondta, hogy meggyógyít, úgyhogy elmentünk a snapiba egy sörre. Kiderült, hogy az a snapi, amibe mi jártunk anno a soproni vonatra várva, az a putri snapi volt, mi viszont most a normálisba mentünk. A beígért gyógysörnél aztán tényleg nem ihattunk többet, mert szoros volt a program, úgyhogy mentünk a csiziékhez, majd a dodiékhoz a cuccommal, ahol meg is ágyaztak nekem, mint később kiderült feleslegesen. De legfőbb célunk a szódásszifon volt, amit egyébként másféléves évfordulójukra kapott a dodi a rasztától, imádom az ilyen igazi jó ajándékokat!:) (tényleg) Ezek után mérleghintáztunk, pontosabban fogalmazva a csizi mérleghintázott, én meg repkedtem a levegőben, néha majdnem átestem a csövön, de ettől függetlenül csak egészen kissé féltem. Amúgy egész nap elég furán voltam még az előző este maradékaként, meg ugye a reggeli gyros-os baleset, és nem is ettem semmit, csak valami sajtos péksütit, de azt is csak azért, mert a dorka keményen odaállt mellém, hogy akkor ezt most meg kö' enni. Na szóval csiziéknél zajlott az alapozás, dorka egyszer úgy mutatott be poénból, hogy én vagyok a koki legnagyobb rajongója, és azt hitték, hogy én tényleg csak rajongói jelleggel ismerem a kokit, aztán persze mondtam, hogy nem (van annak már hat.... ja nem, inkább hét éve) Hát olyan fél9 felé elindultunk a koncertre, az út nem volt hosszú, de pont jó helyen lehettünk, mert a koki majdnem minden második méterről tudott valami sztorit, ami vele azon a helyen ("de dögöljek meg, ha nem pont itt, komolyan mondom fecó") esett meg az elmúlt 4 évben valamikor.
Nem tudom mikor lett vége a koncertnek, de jó volt nagyon, hogy ezt alátámasszam elmondom, hogy ugye én annyira nem vágom az irie maffiát, és még részeg se voltam, ám mégis táncoltam végig (köztudomású, hogy csak részegen táncolok) Vica készen volt, emlékezzünk csak a nulladiknapra, annyi különbséggel, hogy ezúttal nem breakelt. Az a lány igen nagyon tud mulatni :) Koki meg ordított vele, hogy "most nézd meg, megint hogyan nézel ki!":)
Hát hogy őszinte legyek, miután visszaértünk a lakásba, én még ittam sok bort meg fényt, ment a pörgés, de mivel még előző estéről is fáradt voltam, hát nem én voltam a legnagyobb partiarc, úgyhogy valamikor az éjszaka hajnali 1 utáni részében bealudtam. Kocsmázni sem mentünk, úgyhogy habár tudom, hogy nem a dodin múlott, de azt hiszem még nem láttam mindent....:)
Másnap meg a raszta kispolski-jával jöttünk haza, amire azt hittem, hogy a fesztivál óta újra lett festve, merthogy olyan szép élénkpirosnak tűnt most, de mondták, hogy nem, csak valószínű a fesztiválon láttam homályosan a színeket:)

Sajnálom, hogy nem írtam többet eme jeles bulikról (ja igen, szombat este senki nem ment sehova, készen volt mindenki) de egyrészt valami fura filmet nézek, másrészt fáradt vagyok, harmadrészt hiányosak az emlékeim ugye :) Bárkinek a kommentjét szívesen látom, aki valamit tud, vagy csak szeretne hozzátenni. Könyörögni nem fogok :)