Először is leszögezném, hogy nem akarok csalódást okozni senkinek, tudom, hogy sokat vártok tőlem a soproni élménybeszámolóval kapcsolatban (a székely odáig fajult, hogy közölte, hogy ő csak ctrl c ctrl v-vel átmásolja majd a sajátjába amit én írok), én igyekszem, de semmit nem garantálok. És mindenképp meg akarom írni, nehogy úgy járjunk, mint a tavalyi péccsel, aminek megörökítése ezen fórumon elmaradt, és amit azóta is nagyon szégyellek. (sajnálom, tünci:( )
Az odaút: hábékámmal vonatoztam, ami azt jelentette, hogy volt 2 üveg borunk. Ő egy sörrel indított, és állítása szerint attól rúgott be, a 2 üveg bortól már csak józanodott (még jó, hogy az előző bejegyzés végén tettem fogadalmat a nem-alkoholos bejegyzésekre, hát így múlik el a világ dícsősége) Az úton egyébként az alábbi 3 magazin volt a társunk: hot magazin (ezt én vettem, a többi hábé sara), hvg és ... dörmögő dömötör :) Mint látható, mindenféle információt megkaptunk.
Székely és zsófi (hja, mert ekkor még zsófinak hívták, igaz? :D) vártak minket az állomáson, aztán hazaballagtunk kacskaringós utcákon meg deák téren át, közben végig fújt (mit fújt, süvített) a szél (vesd össze: szeles város elnevezés a fanni blogjában) Itt ejtenék néhány szót a fanniék albérletéről. Sose láttam még ilyen fantasztikus lakást, előtte mondták, hogy nyolcan kényelmesen elférnek, de nem nagyon hittem el nekik, és basszus tényleg. Gyönyörű, szép padló, faburkolat lehetőleg majdnem mindenhol, sok szoba nyílik az óriási galériás nappaliból, az előtérből pedig a székely szobája, a fürdő, a wc és a mosókonyha (a hábé ezt séróból leháztartási-helyiségezte, amit nem tűrtek a háziak) A fürdőre külön kitérnék. A fürdést/zuhanyzást én eddig nem sokra becsültem, úgy értem csak úgy megfürdik az ember aztán ez is megvolt, még sincs este, de ilyen gyönyörű fürdőszobában tényleg élvezet volt a dolog. Igazából nem volt ám olyan húdedurva díszítés vagy ilyesmi, csak az nyűgözött le, hogy tetőtéri a fürdő, és a plafon meg a ferdefal mind fa teljesen, és van nagy bukóablak meg kád és zuhanyfülke. Ennyi nekem elég a boldogsághoz. A fürdőszoba iránti tiszteletemet úgy fejeztem ki, hogy mindjárt első éjjel szétkúrtam, konkrétan azzal, hogy a kádban fürödtem, pedig ott nem szabadott volna, és reggelre állt a víz, mert a kis lyukon a padlón visszajött. Aztán mikor nekiálltam szépen felmosóval feltörölni, annyira rányomtam, hogy eltört a felmosó nyele, tehát azt is szétkúrtam. (A szétkúrni szó a soproni hosszúhétvége hivatalos támogatója, majd később kiderülnek részletek)
Szóval hát 23-án érkeztünk, így nem sokminden volt nyitva, de azért találtunk 2 helyet, elsőként a poharazót, ott ettünk is, majd összeszedvén fannit az állomáson benéztünk a deep-be. A deep állítólag olyan hely ahol nem szeretik az egyetemistákat, de ehhez képest jéger akció volt, a pultosfiú pedig azt mondta rám, hogy olyan vagyok, mint egy hofi-paródia:) Magam részéről nagyon berúgtam, eléggé hajnalban feküdtünk végülis le, előtte ugyebár nekem még gondom volt arra, hogy szétkúrjam a fürdőt. Egyébként ez volt az az este, amikor fanni nem tudta tovább titkolni az igazi énjét, illetve mi felvilágosítottuk a janót meg a tomát, szegény ártatlan lakótársakat, hogy a fanni mindent szétkúr, ezt olyan történetekkel támasztottuk alá, mint amikor betört az állam (ugye az igazából úgy volt, hogy mentem ki éjjel pisilni, és a fanni sötétben hozzámvágott egy poharat) vagy hogyan törte ki elvisben a wc-ablakot (hasonlóan mint jelenlegi albérletében az erkélyen az üveget) vagy hogy mitől van székely hasán az a seb (szegény székely békésen horkolt egyik éjjel, mire a fanni szétkúratta a tengerimalacokkal) Ja, hát a tengerimalacok: hosszú szőrűek, és motoszkálnak folyton, és szeretik a répát, és az a nevük, hogy pinyó és kis pinyó, bár hábéban a diszkókorszakot idézték a frizurájukkal, úgyhogy elnevezte őket chernek és samantha foxnak.
Péntek reggel nehéz volt az ébredés, fannival ki is toltuk amíg lehetett. Jah, székely mellett aludtam, én a falnál, és arra keltem éjszakánként, hogy a székely talpait nekem feszíti deréktájt, és mintegy nyom be a fal felé:) Egyszer meg arra is keltem, hogy fanni kelteget, hogy jó lenne ha nem horkolnék má :) Hálisten nem jutottam székely sorsára.
Először évikéért mentünk az állomásra, ahol hábé pizzaszeletet evett, és bemagyarázta nekem, hogy az disznósajtos, és majdnem úgy kértem:) Aztán érdemi ebédet is fogyasztottunk a zsófi albérletében, hallgattuk hozzá a jó ebédhez szól a nóta életérzés miatt az aranka, szeretlek című számot például. Hábénak ekkor csúcsosodott ki a becézési mániája, innentől kezdve már végérvényesen mucika lettem (előző nap kezdett úgy hívni), az évike ugye bébi volt, a fanni lea lett, de a zsófi új neve a kedvencem, miszerint töfi:) Hábé egyébként nagy lábon élt végig, a tavalyi balatone fesztiváli önmagát adta, szórta a pénzt amikor csak lehetett, meg ilyesmi.
Péntek-szombat napközben főszabály szerint várost néztünk mindenféle vendéglátóipari egységeket útba ejtve, ezek pénteken a gyógygödör nevű hely volt, amiről azt kell tudni, hogy nagy fahordók az asztalok, amellett állva ittunk forralt bort. Aztán asszem a green-be mentünk ami az egyetemi kávézószerűség, ahol olyan dolgok vannak, mint pl "heti szeszmenü" illetve fantasztikus méretű és választékú hamburger-kínálat 400 forintos áron. Megavegát ettünk, amelyben a rántottsajt helyettesíti teljes értékűen a húst:) (tényleg) Aztán korán hazamentünk estére, készültünk a kolosszóra, amiről először csütörtök este esett szó az albérletben, a soproniak mondták, hogy egyetlen diszkó van, az a kolosszó, de egy nagy szar. Ezzel hábénak örök életre belerakták a bogarat a fülébe, hogy a kolosszóba kéne menni, de persze a nevét nem tudta megjegyezni, így hát hívta sirokkónak, molokónak, vatolokkónak, meg még orfeumnak is. Másik mániája a taxizás volt, illetve a smartok bérlése; nagy álma volt, hogy vagy taxival, vagy 3 smarttal kéne érkezni a kolosszó elé. Péntek lájtos este volt, otthoni üldögéléssel, bár hábé mindenáron menni akart valahová, mert (idézem) "szét akarom csapni magam, mint a kurva élet" De inkább maradtunk, és néztünk sokáig la'art pour l'art társulatot youtube-on, meg jártunk ki ritmikusan cigizni, és azt is megtudtuk janótól, hogy michael sullivan jó ember volt (valami film elején mondták ezt be, amit ő nézett a galérián, illetve szerintem végülis nem nézte meg, de kb 10szer újrakezdte)
Szombaton a várkerületen sétálgattunk, ekkor töfi már nem volt velünk, és éppen egy órácska erejéig a székely sem, úgyhogy fannira voltunk bízva, aki nagy boldogan azzal kezdte, hogy jaj itt mindig eltévedek. Bementünk a fő téren lévő kecske-templomba, ahol az van kiírva, hogy "Isten mindenkit hív, de nem mobiltelefonon! Kérjük kapcsolja ki" A kecske-templom legendáját később tudtuk meg, székelynek köszönhetően, aki minden sarokkőről tudott valami kis történetet, évike ilyenkor mindig azt mondta, hogy "Helytörténet 5 percben című rovatunkat hallották" Lelkiismeretes tanárként vissza is kérdezte az anyagot, ezzel nekem stresszes perceket okozva:)
A szombat a nosztalgia napja volt, bementünk a rókalyuk nevű vendéglőbe (természetesen ennek történetét is tudta a székely), ahol egyszer az éva, a hábé, a rizsa és én az egyik osztálykiránduláson kajáltunk, és kb 6 éve voltunk ott utoljára; aztán a rókalyuk után meg a greenbe mentünk, ahol meg 1 napja voltunk utoljára, itt mérsékeltebb volt a nosztalgia. Azonban felfedeztük, hogy a nagyvadász (nagyleó) 210 forint, kettő-egyes, hábéval rácuppantunk rendesen. Ment a csócsózás, meg az ivászat, ott volt a bme-s toma is, aki ott a bébiszenátor:) Aztán lenyűgöző pisiléseim is voltak a green felső szintjének wc-jében, amely zöld, és óriási fűszálak vannak festve a wc-ajtókra, hogy milyen jól éreztem ott magam, meg is örökítettem:
Becsocsiztunk, fel is hívtam a kokit több ízben, vicával is beszéltem, ők is jó hangulatban voltak természetesen. Amúgy ettől kezdve egész éjjel folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, utoljára koki hívott olyan 4 után, hogy éppen hol tartanak:)
Voltunk még poharazóban, ott már a lakótársak, janó és toma is csatlakoztak, amúgy nem tudom itt mi történt, évike blogjáról értesültem, hogy ők például dartsoztak. Végül pedig teljesült a nagy vágyunk, elmentünk táncolni a griffbe (hálisten nem a kolosszóba), ahol jó zene, volt, bár a társaság állítólag nem volt valami magas színvonalú, ám ettől függetlenül megforgattuk a picsánkat, évikével bevállaltuk a baby one more time karaoke verzióját ketten, egy ideig jól hangzott, majd valahogy bekapcsoltam a mikrofonomat, és életemben először szembesültem azzal úgy, hogy emlékszem is rá, hogy milyen rettenetesen fülsértő hangom van, át is adtam a lehetőséget a hábénak azon nyomban.
Volt konfliktus is, hábé állítólag tánc közben véletlenül kiégetett egy gyereket cigivel, aki ennek hatására meg akarta őt verni. Hábé persze mindent megtett a béke kedvéért, meghívta egy sörre is, amelynek elfogyasztása alatt a gyerek szinte haverkodott vele, de utána újra feltámadtak az indulatai, így -ahogy a többiek fogalmaztak- ki kellett menekíteniük a hábét. Hábé kimenekítése mintegy egy percig tartott, ám további 30 percbe telt, mire engem is kimenekítettek, mert az volt velem, hogy nekem van ez a félpucér csajos öngyújtóm, amit elneveztem leticiának, akit kissé beteg módon megszemélyesítettem, és részegen teljesen fel voltam háborodva, hogy leticia egyszer érzi jól magát az életben és akkor is haza kell menni:) Aztán valahogy kicipeltek, amikoris észrevettem, hogy leticia eltűnt, ekkor hisztizni kezdtem, vissza kellett menni megkeresni, majd a végső kétségbeesés pillanatában megtaláltam a zsebemben. Annyira igaz barátnak érzem magam ilyenkor, mikor az egyik hús-vér barátom veszélyben van, én meg a ribanc öngyújtómért aggódok. Hábé ezalatt a legenda szerint bebújt valami kapualjba vagy ilyesmi, és mikor évike ment keresni az utcán, hábé kérdezte, hogy évike te vagy az, éva mondta, hogy igen, mire hábé: akkor a lábamat kidugom:)
Hajnali 2-re értünk haza, de a parti ment reggel 7ig, ezidő alatt a a toma (nem a bébiszenátor, hanem a szolider - ez a soldier magyarosítása-) és a székely elmentek futni hullarészegen. Állítólag jó volt:) Tennék fel képeket a félpucér székelyről, ahogy a székkel táncol a ribanca, meg egyéb táncos fotókat, de nem akarom felfedni a többiek inkognitóját. (nem mintha olvasnák olyanok, akik nem tudják kik vagyunk)
A vasárnap reggel nehéz volt mindannyiunknak, nekem fájt a 2 térdem (tudjuk hogy táncolok), az orrom (a szolider orrbatérdelt vagy ilyesmi mikor közledett felém táncos jelleggel) és a könyököm (ez nem tudom mért, valószínűleg a fanni szétkúrt).
Hábé még így utolsó nap szétkúrta a konyhát, mikor kinyitott egy üveg bort fakanállal, nem mondom, hogy nem látszik a plafonon:)
