Nos, először is, a hét jó hírével kezdeném: csütörtökön polgári eljárásjog 2 vizsgakurzus kereteiben kellett volna csúnyán megszégyenülnöm orálisan:) ám bejöttem a suliba internetezni, mondom, hátha van hely a későbbi időpontokra is már, ennek esélye egyébként nagyjából 1 a millióhoz volt, és basszus, volt egy hely jövő szerdára, ami azt jelenti, hogy végre rendesen fel tudok egy vizsgára készülni, hiába más sorsot szánt nekem fortuna, megszégyenülés helyett diadalmenet, talán még tanszékvezetőnek is megválasztanak.
Aztán folytatnám a hét rossz hírével (bár egyrészt még csak hétfő van, szóval igazán bármi ennél sokkal rosszabb is jöhet, másrészt meg ez még igazából vasárnaphoz tartozik): adrien tegnap este bűnbánó fejjel leültetett katát meg engem, hogy együtt akar velünk beszélni, aztán mikor már addig elmondta, hogy a haverja roger (rozser, belga) lakásában megüresedett egy szoba, tudtuk mi lesz ebből. A mi kedvenc belgánk elköltözik. Ma este. Tegnap egész este húzogattam a pulcsiját legörbült szájjal, meg kócolgattam a haját (ez a kedvenc részem benne, a haja), és annyira szomorú voltam, hogy elmegy, hogy még abba is belementem, hogy sakkozzunk egyet a laptopon (a sakk nem rossz, de a sakk unalmas, és a sakk gonosz, mert az egyetlen cél, hogy a másikat legyőzd, és még röhögni sem lehet közben, utálom az ilyen játékokat)
Az okok egyébként racionálisak: roger-éktól váratlanul elköltözött a spanyol csaj, és mehetne a helyére, lesz külön szobája internettel meg minden, ugyanennyi pénzért, és erasmus-osokkal fog lakni. Én maximálisan megértem, főként mikor kata elmondta, hogy ő meg még jobban, mivel anno spanyolországban ő sem erasmus-osokkal lakott, és így egy csomó minden programból kimaradt, szóval nyilván ez is nagyon benne van, meg hát adrien most írja a szakdolgozatát otthoni egyetemére political science szakon, amit nov 15-ig le kell adnia, és nyilván egy internettel rendelkező különszobából ezt sokkal hatékonyabban lehet, mint a mi nappalinkból, ahol hol van internet, hol nincs. A gyakorlatban egyébként 2 hete abszolút nincs. De azt kihangsúlyozta, hogy mindenképp szeretne velünk rendszeresen találkozni, mert nagyon szeret minket, és 10 percre fog lakni gyalog. Domi viselte legnehezebben a dolgot, ő mérges is volt, meg csalódott, és személye/személyünk ellen irányulónak érezte a költözést, meg hogy mintha hátbaszúrták volna (hadd tegyem hozzá, adrien fizeti a novembert, tehát anyagilag abszolút korrekt), és rágódott rajta, és nem tudom melyikünk fogja fel jól, lehet, hogy túl egyszerű vagyok (ahogy a hábé mondaná: érzéketlen tuskó), de én nem bonyolítom ennyire, elköltözik, mert az neki praktikusabb, és tudom, hogy ettől még tényleg szeret minket, és nagyon nehéz volt neki meghozni ezt a döntést.
Mérhetetlenül szomorú vagyok, nem tudom, hogyan éltem túl a legjobb barátaim elköltözését eleddig, mert ez az adrien-dolog nagyon letört, mindössze egyhónapi együttlakás után, bár nyilván ez egy teljesen más szituáció. Másrészt januárban majd sokkal egyszerűbb lesz elválni tőle örökre így, hogy nem együtt kelünk minden nap (mondjuk így se együtt kelünk, mivel ő általában délután 2 és 3 között ébred, és olyanokat mond álmos fejjel, hogy "life is hard" bírom a humorát), talán még sírni sem fogok. (tuti, hogy sírni fogok, már tegnap majdnem sírtam)
Remek, most már olyan férfiak is össze tudják törni a szívemet, akikbe szerelmes sem vagyok :)
