Már tudom, hogy tűkön ültök, de amit most kaptok tőlem, azt nem teszitek zsebre:)
Igyekszem emberi hosszúságú bejegyzést írni, talán nem száradtok ki, mire befejezitek, már aki eljut a végéig. Parti-vonalon mozognék, tehát hogy akkor mik vannak:
Legfrissebb emlékeim (emlékeim, kit akarok félrevezetni) a szombati kgb fedőnevű rendezvényről vannak, melynek keretében nagyon csúnyán berúgtunk. A fedőnév egyébként a közgáz gólyabált takarja, illusztris vendégeink is voltak hozzá, annyira szeretem az ilyet. Koki, vica, dorka és raszta érkeztek szombat délután negyed 3-ra, és onnantól elszaladt velünk a ló, dehát ők is megmondták, hogy bulizni jöttek, nem szórakozni, ehhez tartottuk magunkat, például a tescoba menés alatt meg kellett innunk egy üveg hubit, meg ilyenek. Aztán birtokba vettük a nappalinkat és ott tőtikéztünk békésen, bónuszemberek is érkeztek még ezen felül, konkrétan a mimi, a dömpi, a babi, az évike meg a robika. Fantasztikus italokat fogyasztottunk, mint például a kajli jéger, mely pont olyan üvegben van, mint az igazi, csak fele annyiba kerül, és egy grimm mesébe illő őzike van a címkéjén azzal a felirattal, hogy jagdtraum :) De ahogy a dömpi mondta: " a százalék megvan, az a lényeg" Nos, már az elindulás pillanatai nagyon kétségesek számomra, bizonyítékokkal tudják alátámasztani, ahogy az as long as you love me-t énekelem a szoba közepén térdelve (videó), és az is megtörtént, hogy már nem voltam szégyenlős, és mintegy századmagammal fürödtem, erről kata világosított fel tegnap, hogy kérdezte valakitől, fecó hol van, aszongyák fürdik, amin kata némileg elcsodálkozott mert látta, hogy többen bent állnak és készülődnek, én meg vidáman üldögélek a kádban, mondhatni mit sem sejtve. Azért gondolom feltűnt. Dorka meg a vica annyira kész voltak, hogy azon paráztak folyamatosan, hogy nehogy elaludjanak, mert akkor a dömpi meg a mimi ellopják a jegyeiket és elmennek helyettük a bálba:) Fényképezkedtünk itthon csini ruhában, jók lettek, innen jó lealjasulni. Nagy problémába ütköztem ugyebár, mivel nincs igazán csinos ruhám, a közgáz gólyabál meg aztán nem semmi hely, de szerencsére babi adott szoknyát és elegáns felsőt, a cipőkérdést pedig kata oldotta meg a 38-as cipőjének felajánlásával. Mindig megdöbbenek, hogy mennyire képtelen vagyok a saját hibáimból tanulni, ugyanis a négy évvel ezelőtti külker gólyabálon meg a babi 37-es cipője volt rajtam, és gyakorlatilag majdnem kínhalált haltam az este folyamán. És mit csinálok 4 évvel később? felveszek egy 38-ast, úgyhogy megint a "fáj a lábam" témakör volt az este meghatározója. Azt eddig nem mondtam, most mondom, hogy nekem negyvenes lábam van.
Nem tudom, hogyan jutottunk el a bejáratig, csak arra emlékszem, hogy valami ruhatárnál vagyok és minden ismerősömet elvesztettem abban a pillanatban, ahogy beléptünk. Innen szerintem kb egyórányi kétségbeesett kóválygás következett, mely alatt a három szintet kitöltő 4000 ember közül próbáltam megtalálni azt a néhányat, akit ismerek. Meg ezzel párhuzamosan a péterfy bori koncert tartott még lázas izgalomban, ám azt végülis nem találtam meg, a katát viszont hála a jó égnek igen. Itt ejtenék néhány szót a katáról. Mint már említettem, ugye 4000 ember, na most a kata volt a legrészegebb a fantasztikus fekete kisestélyijében, melyet többször leöntött sörrel, mikor például az időt akarta megnézni, mert elfelejtette, hogy ha lefelé fordítja a kezét akkor a sör kiborul. A másik kiemelendő, hogy türelmesen várt rám mindenféle általa megadott helyeken, amiket én azonban nem találtam meg, mert túl eldugottak voltak számomra, mint pölö bejárat (egy biztonsági őrtől kellett megkérdeznem, hát nem lettünk barátok) A találkozási pontok kijelölése is gigászi feladat volt, mert én tudtam, hogy nem hívhatom fel telefonon, mert nem tudunk artikuláltan beszélni, ezért akkor se értenénk meg egymást, ha síri csend lenne mindenhol, úgyhogy sms-t kellett írnunk, ami meg szintén nehéz volt, de működött, még érzelmeket és indulatokat is sikerült átadnom ("Nem tudom merre lehettek, mindenkit szeretek, de hol a geciben vagytok?!") Aztán egyszercsak odaértem az adott helyre, ahol már fél órája várt rám kettő, akkor megismert fiú társaságában, akiknek már nagyon beharangozta az ő fecó barátnőjét, aki azonban megérkezvén köszönés nélkül csak annyit kérdezett -állítólag-, hogy "nem mondod komolyan, hogy ezekkel a gyökerekkel nyomulsz?!" Plusz: kata mostanában virdzsinek hív, ez a közgáz gólyabálon sem volt másként, emlékszem, ahogy 10 méterről ordít felém a puccparádé közepén, hogy virdzsi, virdzsi, el lehet képzelni az emberek fejét:)
És most akkor arról, amire eljutottam: paso-n voltunk a domival, iszonyat jót táncoltunk, szerencsére arra már megoldottam a "két számmal kisebb a cipőm, mint a lábam"-problémát, nem nehéz kitalálni hogyan: levettem. Egy ideig a kezemben hordoztam, aztán eszembe jutott, hogy mire jó a malaclopó retikülöm a vállamon, és beleraktam, úgyhogy az utolsó órákban már meg se fordult a fejemben, hogy visszavegyem. Aztán a paso után valahogy összeverődött az egész banda, és utána mentünk irie maffiára a szombathelyiekkel, mert kata meg a domi hazamentek némi homályos veszekedés kíséretében:( Irie maffián nagyon sokan voltak, de mi elvetemültek voltunk, és beküzdöttük magunkat a második (!) sorig, malaclopót felpenderítettem a színpadra, és kezdődött a tánc. Jó volt ez a mezítlábas dolog egyébként, bár így sokkal jobban fáj, ha rád lépnek (egy koncert második sorában márpedig ez előfordul) és érzed ha sörbe lépsz, a cigire pedig mindig rálépettem a többieket. Volt konfrontáció egynéhány fiúval, ám a koki mindig hősiesen viselkedett (nem tudom mit csinált, csak mérhetetlen hősiessége maradt meg)
Aztán hazafelé az astoriáig sétáltunk, bár néha kicsit lemaradtam meg nyöszörögtem a kavicsos részeken. Otthon pedig csuda dolog történt, vicával találtunk a gangon egy fél üveg pezsgőt cigizés közben, úgyhogy megittuk, biztos ami biztos.
Másnap meg találtam a retikülömben 2 vodafone-os sim kártát, ilyeneket osztogattak, mondom megnézem jobban, hátha kaptam valakitől egy slusszkulcsot is, és ott áll a mercim a közgáz előtt, de nem.
