Nem találtam még ki, miről írjak, de muszáj, mivel épp a múltkori b) ponttal kapcsolatban kéne lépéseket tennem, azt meg azért mégse lehet csak úgy. Szóval blogot írok, mellyel párhuzamosan felváltva hallgatom az as long as you love me-t illetőleg a womanizer-t az istenasszonytól.
Először is ismertetném elvis jelenlegi felépítését, mert ezt a közelmúltban többen kérdezték, ami azért meglepő, mert elvisről általában lehet tudni, hogy kik laknak benne. Illetve régebben lehetett, most már azt se lehet tudni, hogy milyen nemzetiségűek.
Szóval ugye november elsejétől beköltözött az iráni fiú, javad (dzsávád) a bogi helyére, majd november 14-től velünk van stephanie is a nagyágyon. Javad-ról annyit, hogy szerintem most kezd el igazán oldódni, amúgy csak szuperlatívuszokban beszélhetek róla, csendben üldögél az ágyán a laptop-ja előtt és fülhallgatót használ folyamatosan (ez a vojti nonstop szlovák népzenéje óta fontos szempont), amúgy kedves, segítőkész és közvetlen. Igazából ő az, aki nem érezné jól magát a nagyszobában, mert neki kell az a 4 négyzetméter, amennyije most van, ahova visszavonulhat, de több nem. És van humora. És néha imádkozik, ami azt jelenti, hogy feláll az ágyára és hajlong a sarok felé fordulva, legalábbis én ennyit látok belőle, mert ha ilyenkor bejövök a kisszobába, akkor ki is megyek azonnal, mert nem akarom zavarni. Amúgy nem hinném, hogy zavarnám, mert akkor is nyitott ajtónál csinálja, ha közben tízen hőbölgünk a nagyszobában. És még annyit, hogy nálunk nem szokás, hogy rányitunk egymásra a wc-n, de szegény javad-dal ez már legalább 10-szer megtörtént amiről én tudok, rajtam kívül már mindenki rányitott, és azt is jól viseli, csak mosolyog kedvesen, hogy no problem.
Stephanie meg a konkrét főnyeremény, ő félig német, félig magyar, lipcsei, és azért jött magyarországra, hogy megtanuljon magyarul, a gyökerei miatt. Szeptember óta tanul és nagyon ügyes meg szorgalmas meg érdeklődő, mindig van nála egy kis füzetecske, amibe kiírja az új szavakat. És zseniális az akcentusa, meg hogy néha rossz szavakat használ, szarrá röhögjük magunkat rajt, meg aztán ő is saját magán, mikor elmagyarázzuk, hogy éppen mit mondott. Például múltkor azt akarta megkérdezni, hogy reggel mikor kelek fel, ezt úgy tette, hogy "te reggel mikor szállsz fel?" Múltkor meg a gyerekkoráról mesélt, hogy "akkor még fiatal voltam, 30 évvel ezelőtt" (stephanie 26 éves) Egyébként nem kíméljük, egyrészt azt már sosem fogja valószínűleg mondani, hogy berúgtam, ellenben a bebaszcsizni szót szépen ragozza, másrészt múltkor arra jöttem haza, hogy a barátjával a petivel meg a katával vannak itthon, és a peti épp azt tanítja neki, hogy ne érje szó a ház elejét:) A kata meg olyan szavakat tanít neki, hogy összegubancolódik, illetve hogy sérülékeny, amire ő visszakérdez, hogy svéd?!
És igazából itt még nem volt olyan adrien elköltözése óta, hogy kint beszélgetünk mindannyian a konyhában, és szórakozunk-mulatunk, de szerdán ez is megtörtént. Úgy volt, hogy peti mondta, hogy jön este 7re értem, aztán megyünk valahová, de szólt, hogy késni fog, addig steph-fel (igazából fogalmam nincs ezt hogy írjam) elkezdtük megoldani azt a problémát, hogy ő a német bankjánál lévő euró alapú bankszámlájáról hogyan utaljon nekem a magyar banknál lévő forint alapú bankszámlámra pénzt, ebben pedig az volt a probléma, hogy egyrészt a bank általi átváltással ő sokat veszítene, másrészt a szükséges két kódból, ami nemzetközi utaláshoz kell, az én számlám csak az egyikkel rendelkezik (legalábbis anya egyet talált meg az otthon lévő papíron. Anya egyébként nagyon kedves volt, az én fülembe üzente stephanienak lassított beszéddel, hogy stephanie is értse, hogy "mondd meg ne-ki, hogy üd-vöz-löm! Pu-szi-lom! Vol-tam lip-csé-ben het-ven-hat-ban!") Aztán bevontuk a probléma megoldásába javad-ot is, aki azzal kezdte az egészet, hogy felosztott köztünk 3 pudingot, hogy mindenkinek legyen, majd elkezdte mondani a magáét, hogy szerinte hogy megy ez, mert ő gyakran utalgat nemzetközileg, csak mondjuk neki van euró és dollár alapú bankszámlája is, úgy könnyű, gondolom én, nem ám holmi forint. Peti, az én petim, nem a stephanie-é erre ért ide, hogy javad pudinggal a kezében mondj a magáét, steff (most hogy írjam, 2 f-fel vagy ph-val?) nem ért vele egyet, elkezd tiltakozni, javad mondja tovább, egyszerre ketten beszélnek, javad olyanokat mond, hogy "just listen!", stephanie már feláll a kanapéra, és azon ugrálva kiabál röhögve, hogy figyeljen már rá a javad, én meg a hasamat fogva próbálok pudingot enni a szőnyeg közepén. A vita kicsit később abbamaradt, peti megismerkedett a külföldiekkel, majd úgy döntöttünk, megiszunk egy üveg bort még itthon. Stephanie is beszállt, bár szerintem nem ízlett neki a "traditional hungarian coctail" -ahogy a peti mondaná-, a vörösboroskóla, mert csak egy pohárral ivott, inkább megevett egy üveg pepperonit, és a benne lévő levet itta dunsztos üvegből, lefényképeztem:) A leóval az a probléma is lehetett, hogy a peti lájtkólát vett a borhoz, mert szerinte vörösborhoz az a jó, én meg mondtam neki, hogy a coca-cola az alkoholmentes italok királynője, a coca-cola light pedig ennek megcsúfolása, úgyhogy többet nem bízok rá ilyen fontos döntéseket:) Szal a lényeg: az egy üveg borból három lett, és nagyrészt ketten ittuk, a petiről meg kiderült, hogy nem bírja a bort, és eléggé berúgott, az utolsó ébren töltött órájában már csak különféle tollakkal, kifogyott öngyújtókkal és gyermekeknek való játékszerekkel játszott. Nem mondom, én is berúgtam, már pl nem is mindenre emlékszem. De arra emlékszem, hogy nagyon jól éreztem magam, meg hogy javad is kijött a konyhába beszélgetni, és ebben a felállásban még nem volt ilyenre példa, hogy mindenki együtt beszélget meg röhögcsél és jól érzi magát, és nagyon örülök, hogy már itt tartunk, csak azt sajnálom, hogy a kata nem volt itthon. A petiről egyébként még annyit, hogy ő az a típus, aki elég hangos és sajátos stílusa van, és ő azonnal beleszól mindenbe és mindent jobban tud, és nagyon hirtelen természet, és ő például nem akar fájdalmat okozni, de folyton harapdál, csak nem tudja, hogy erősek a fogai meg az állkapcsa, az én testem meg csoffadt, és ezért ez nekem fáj. És zöld folt marad utána:) Szóval nagyon meglepett, mikor ma a domi pozitívan (is) nyilatkozott róla, javad meg azt mondta, hogy náluk iránban van egy mondás, hogy aki beszél magáról, attól nem kell félni, és mivel a peti elég nyitott, mond magáról jót-rosszat, ezért javad szimpátiáját abszolút elnyerte.
Jó volt az a szerda este, és jó társaság lakik most elvisben