Most nézek egy filmet, amiben interneten ismerkednek, és arra gondoltam, hogy én jelen pillanatban, új szerelmemtől elvarázsoltan annyit írnék bemutatkozásnak, hogy "23 éves vagyok, és van egy ilyen cipőm!"

Nem is érzek semmi egyéb információt jelentőségteljesnek magamról jelen pillanatban, ez az abszolút lila köd.
Igen, én is észrevettem, hogy ez egy teremfoci cipő, de sebaj, ilyenek nem állhattak az utamba. Már régen volt ilyen igazi beleszeretésem valamilyen tárgyba, cipőbe meg talán csak egy, még ethan (ítün) kata 18. szülinapján, sose felejtem el, gyönyörű volt ő is, és akárki akármit mond, igazi bőr, csak olyan festett, és a rizsa csak annyit kérdezett, hogy "na fecó, akkor megyünk holnap horgászni?" Nem is érdekelt a negatív kritika, egészen addig, amíg egyszer vizsgára várakozva rajta nem kaptam a narkósfiút (az évfolyam legjobb fasziját), hogy undorral nézi, ott az a fejezet nagyjából le is zárult. És ma elkezdődött ez az új, csoda-teremcipős, nevet még nem kapott.

Tervezek egy év-végi összegzést. De már most el vagyok akadva, merthogy nem nagyon tudom mi történt. Ettől függetlenül kellemes érzés van bennem ezzel az évvel kapcsolatban, de ez egyértelmű mindig a páros éveknél, mert azok jók, a 8 meg kedvenc szám is. 2009 meg páratlan lesz, reméljük nemcsak matematikailag, hanem volumenében is, mondjuk történhetnének váratlan dolgok, mint például a múltkor emlegetett lottó-ötös, meg várt dolgok, mint a balatone fesztivál, (vagy valami amire megyünk), és elvárt dolgok is, mint például az egyelőre távolba vésző, ám mégis sose-volt-még-ilyen-közel diplomázás, tán jövő ilyenkor már doktor fecó leszek, diplomás történelem szakos hallgató az eltén vagy bárhol a dunántúlon (jellemző, hogy a pázmány bölcsész szakára nem tervezem beadni, merthogy az piliscsabán van, ami kint van a picsában, ám azzal nincs semmi problémám, hogy mondjuk pécsre kell leutazgatni minden, vagy minden második hétvégén. Ha már utazunk, akkor utazzunk rendesen, nem?)
Szóval 2008... alapvető paradigmaváltáson mentem keresztül egyébként, ami a külföldet és a külföldieket illeti, mert már elképzelhetőnek tartok olyan dolgokat, mint a megye és az ország tartós elhagyása, és külföldi munkavállalás, pedig azt hittem, hogy ilyenre vágyni se leszek elég bátor soha; másrészt meg amíg ez el nem jön, addig is házamba fogadtam a külföldet, javad és stefanie személyében, tavaly ilyenkor ezt se hittem volna, és persze adrien-ről se feledkezzünk meg.
Aztán már mondok olyanokat is, minthogy én már nem érek rá nincs-jövője típusú kapcsolatokba belemenni, eljött az a kor bizony, de hábéval megbeszéltük, hogy lehet, hogy már így érezzük, de még 10 év múlva se leszünk elkésve, meg hogy őszinte legyek nagyon megijednék, ha most meg kéne állapodnom, bár lehet, hogy ez az egész lényege, hogy ha a megfelelő emberrel kell megállapodni, akkor az nem ijesztő, én még ezt nem tudhatom, idén is csak nem-megfelelőkkel álltam össze mint az lgt, és van olyan, akire már lesütött szemmel emlékezem, hát néha tényleg rosszul választok. És persze lehet, hogy mások is lesütött szemmel emlékeznek rám, ezt szintén nem tudhatom (azért azt nem hiszem, én jóarc vagyok:P)
Amúgy még mindig kurvára nem összegeztem 2008-at, nem is fogom ma már, ötletem sincs, mi történhetett:)