A címadó mondat többszörösen ideillő, egyrészt tényleg zuhanjunk neki, másrészt meg jártak ma nálunk az albérletben kedves munkásemberek a múlt hét csütörtökön kitört ablak miatt, rocky határozott fellépésére volt szükség, hogy az ügyben valami történjen, úgyhogy most történt is, és nem is nekünk kell fizetnünk (fanni, ezt megúsztad), hanem majd a biztosító meg a vállalkozás valahogy elintézi egymás közt, a lényeg a lényeg, hogy ma kivették, holnapra visszahozzák, azért csak addigra "mertecciktunni, a üveges megcsinálja, legettőjjük, aztán le is kő festeni, hogy valami pofája legyen neki" szóval nekizuhantak, köszönjük szépen:)
Katám ebben a pillanatban hívott, mit ad isten szerzett munkát, alkalmi jellegű, de remeknek ígérkezik, filmeket és/vagy sorozatokat kell nézni, véleményt mondani, majd ezért pénzt kapni, fantasztikus! Meg majd megyünk rádióba is, hát fantasztikus igazán, bár egyelőre én is csak ennyit tudok, majd ha kata hazajön elmondja a részleteket. Stefnek mondom micsoda jó meló, meg hogy zenéket is fogok tesztelni, aszongya, hogy "hú akkor lesz sok backstreet boys a rádióban" és meg is ígértem neki, hogy mikor visszajön nyáron magyarországra, majd csak azt veszi észre, hogy az ország tele backstreet boys-szal és már talán lesz nekik egy külön rádió is, erre javasolta, hogy szervezzek egy bsb-koncertet a lakásba, és akkor 7 taggal lépnének már fel, az új két tag nyilvánvalóan ő meg én lennénk, de publikum mindenképp legyen, mert különben senki nem fogja elhinni nekünk. Hát legyen így. Bár igazából ebből én csak arra vágyom, hogy a stef visszajöjjön tényleg magyarországra, mert a stefet például szeretem, a backstreet boys-t meg nem annyira (attól, hogy naponta-kétnaponta egyszer meghallgatom az as long as you love me-t, attól még nem vagyok rajongó nemdebár:P) de ő most vasárnap délután felül a vonatra itt a keletiben, hazamegy, mert hétfőn reggel vizsgázik otthon, majd utána irány az öreg lyon, és ott lesz következő félévben erasmus jelleggel, és ugyan most azt mondja, hogy mennyire szeret itt lenni, meg ez a kedvenc nyelve és országa, de szerintem azért egy jó 4-5 hónap franciaország nem múlik el nyomtalanul...
Stef egyébként a világ legbátrabb szakácsa minden kétséget kizáróan, tegnap este mosogattam mialatt ő főzött, és testi közelségünkből kifolyólag is jól nyomon tudtam követni, miket rakott bele. Először is, csinált husit, és mellé kellett valami szószos-mártásos cucc, aminek elkészítése úgy indult, hogy a krumplit megfőzte, majd kb egy egész sütőtököt és én nem tudom mennyi répát belekockázott, én ekkor már rég azt találgattam, hogy jaj na innen hogyan mented meg a kaját, hogy ne legyen szar (nem mintha tudnék főzni), ám stef fejében csak ekkor jöttek még a további hozzávalók, és ahogy ő mondja "főzök valami kréátif", és így is tett, szóval került még bele méz, egy tömlőssajt, egy fél citrom és egy fél narancs leve belefacsarva, fokhagyma, só, bors, és amit a legjobban szeret használni főzésnél: földimogyoró:) Domival néztünk végig nagy szemekkel, ahogy stef adagolta őket ízlés szerint, mikor mit hiányolt épp, és mi tagadás, a végeredmény zseniális lett. Nevet is kapott, ez a narancssárga álom, azonban stef nem volt annyira elragadtatva, mert kóstolgatta-kóstolgatta, és aszongya: "valami hiányzik.... ááá, tudom már, a banán!"
Nekünk meg a stef fog:)
