Szerdán felejthetetlen élményben volt részem. Szilas értesített a programlehetőségről, és hát nem haboztam csatlakozni hozzá, jött velünk a johnny is, néhány üveg borral és némi hajósrummal alapoztunk a fergetegesnek ígérkező kozsó-koncertre. Amúgy ezúton szeretnék gratulálni a lágymányosi napokat szervezőknek, mert valami zseniális ötlet gagyi előadókat meghívni, főként olyanokat, akik a mai huszonéveseket még kamaszkoruk elején terrorizálták. Ősszel ugyanezen rendezvény keretein belül voltunk hip-hop boyz koncerten például, és egy ilyen jellegű koncerten teljesen máshogy érzed jól magad, mint egy olyanon, amit tényleg jónak tartasz. Most a kozsó koncerten sem jutott nekünk más, mint a színtiszta őrület. Koncert előtt közvetlenül még sebtiben elfogyasztottunk hárman egy üveg bort, és majdnem a hányásig hajszoltuk magunkat, mert meg kellett inni minden kortyot, majd rohanni bokrokon és tömegen át, mert a jól ismert számítógéppel kevert dallamok már bizony felcsendültek. Nagyjából az 5. sor környékén állhattunk, becsléseim szerint néhány száz ember társaságában, a színpadon az élő legenda, kozsó, két agyonszolizott táncosnőjével, a bugyuta pinky-vel és robotarcú suzy-val. A félhold ott lógott a nyakában, napszemüveg szigorúan (ezt a koncert vége felé levette ám!! nem is tudta kinyitni a szemét), és olyan szinten szakadt volt a gatyája, hogy egyes helyeken konkrétan nem egy csíkban volt kiszakítva, hanem egy egész téglalap hiányzott belőle:)
Nem tudom, milyen sorrendben voltak a dalok, a lényeg, hogy mindahányan akik ott voltunk lelkes hallgatóság izomból ugráltunk, főként a refréneknél, mert azokat aztán tényleg mindenki tudta, ízelítőül például hogy rólad álmodom minden éjszakán, meg hogy neked adom, mindenem neked adom, illetve hogy ne sírj, mikor a bánat a nyomodban jár, vagy a különösképpen lírai a hold némán átkarolt, és a visszatapsolás (!) előtti utolsó dal pedig az örökbecsű meghalok hogyha hozzámérsz, meghalok édes csókodért. Közben mondom mindenki ugrált, és tényleg hullámzott magától a padló, és kozsó sem volt rest érzelmeit szokásos gesztusaival kifejezni, bár hogy őszinte legyek, sokat nem csinálta, ellenben a tömeggel, és főként hármunkkal, mert mi bizony tényleg majdnem kileheltük a lelkünket a nagy érzelmi hullámvölgyek közepette. A koncert alatt több videót véltem készíteni, ám a végén rájöttem, hogy az bizony mind fénykép lett. Én a bújj mellém-et vártam egyébként nagyon, mert annak idején igazán nagy kedvencem volt, de azt most nem akarta nekem eltátogni. Ellenben abban biztosak voltunk, hogy az ősgagyi, a mindennek a teteje, a szomorú szamuráj biztos nem lesz hallható, mert azért az tényleg most komolyan, biztos érzékelte kozsó is 15 év távlatából, hogy mégis mi az, és egyébként is, a dal egy szomorú szamurájról (!) szól könyörgöm!!!! Tévedtünk. Volt egyszer a koncert közben és a visszatapsolás után is eljátszotta, maga volt a képtelenség. Meg ahogy az emberek tudták a szöveget, még azt is üvöltötték, hogy iniko-mananiko-mananaerei. Kozsó egyébként a két sátorból a kisebbikben lépett fel, ezt a tömeg méltatlannak is találta, és rendszeresen azt skandálta, hogy nagy-szín-pad, nagy-szín-pad!!!
Kozsónak a rajongók felé tanúsított viselkedése egyébként nagyon szimpatikus volt, többször végigment a színpad elején, és megfogta az első sor kezét, majd a koncert végén is rendelkezésünkre állt még pár percig, amit én ki is használtam. Szilas azt mondta, ő nem bírná feldolgozni szellemileg, úgyhogy nem jött oda, danival lendültünk így akcióba, aki egyébként olyan részeg volt, mint a csuda, és meg tudta azt csinálni, hogy bekerült kozsó, és az őt védő 3 biztonsági őr mögé, nem tudom hogyan. Ő sem mondjuk, tétován neki is esett a sátor oldalának, ezáltal majdnem ki a sátorból. Én ezalatt: sorban álltam lelkesen, az előttem lévő 5-10 lány viselkedése eléggé meglepett, mivel mind a mellére kért autogrammot, ezek állatok én mondom. Majd jöttem én, és megkérdeztem a nagy művészt, hogy csinálhatnék-e egy közös képet a telefonommal. A válasz igen. Így készült el ez:

A képen nem látszik, de kozsó engem, hasonlóan az általa megénekelt holdhoz, némán átkarolt, stílus. Hamarosan kiadok egy fotóalbumot, melynek címe az lesz, hogy: Celebekkel geci (eddig ugye a Lolával geci, és a Kozsóval GECI című képek készültek el, bár ha jobban átnézném az óvodás-kori képeket, találnék közös képet zimány lindával is)

A koncert után ott maradtunk partizni, fantasztikus zenék mentek, mint pl kozmix a házban, rizsa és hábé is felbukkantak pár percre, szilas meg a johnny meg nem megittak fejenként 2 vödröt ?!:) (egy vödör: vodka, burn, pezsgő, nem tudom az arányokat, az eredmény kábé fél liter) Nagyon be is rúgtak, nem is voltak többé megbízhatóak, mert ahányszor elmentem mondjuk pisilni vagy inniért, mindig mondták, hogy persze ott megvárnak, aztán kavaroghattam egyedül, amíg a daninak eszébe nem jutott, hogy ja a fecó... A buliból olyan 3-fél4 felé távoztunk, de még muszáj volt beugranunk a drönkbe, nehogy má haza, á dehogy, ahol a pultos fiúk a szokásosnál is sokkal részegebbek voltak, meg volt két supernem szám egymás után, aminek én örültem, ha más nem is. Aztán valamikor nagyon a végén hazamentünk a fiúkhoz, és ide hozzánk már világosban értünk a danival, hát hiába, mi bulizni mentünk előző este, nem szórakozni:)