Egészen kezdek hozzászokni szakdolgozatom háborús témájához, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy már nem a harc hevében zajlanak álmaim, hanem ma éjjel például nemzetközi konferencia volt, ahol az érintett felek kulturáltan és kompromisszumkészen tárgyaltak egymással, laptopjaikat bőszen használva, miközben egy decens ötvenes hölgy szolgálta fel a kávét.
Továbbá egyéb okból is összeszedtem magam, és most már valóban tudok aludni. Van itt a fiúk albérletében egy régóta központi-kérdés, a csótány-mizéria. Ez eddig olyan volt, hogy mindig el-elszörnyülködtem, mikor mesélték, hogy a lakás mely pontján találkoztak csótánnyal és hogyan ölték meg, ám úgy gondoltam, ez velem sosem fog előfordulni. Csütörtök este azonban 4 minimál példányt segítettem át a másvilágra a fürdőben, ebből kettőt üldözés árán. Meg is nyugodtam, hogy hisze bírom én az ilyet, lám-lám, már nincsenek indokolatlan félelmeim nálam ennyivel fejletlenebb és életképtelenebb fajokkal szemben, de ez elhamarkodott volt. Pénteken este ugyanis, épp az egész napos családi heppeningről érkezvén haza, benyitok a szobába, felkapcsolom a villanyt, és látom ám, hogy egy extra magnum példány komótosan az én cuccaim felől az ablak felé halad a szőnyeg közepén. Egyúttal egy gyors paradigma-váltás is lezajlott, mivel az addig uralkodó elmélet szerint csótányok csak és kizárólag a konyhában, a fürdőben és max a folyosón léteznek, az ezektől legtávolabb eső szoba meg sem fordult a fejekben, de empirikus megfigyeléseim hatására új tézisek fogalmazódtak meg. Természetesen találkozásom a majdnem 4 centis csótánnyal nem az előző mondat szellemében zajlott, korántsem voltam olyan belátó és összeszedett, mert először felsőtestemet 45 fokos szögben előrehajtva halkan ám eszelősen nyüszögtem, majd rájöttem, hogy ki ha nem én, hisz más nincs itt, úgyhogy megfogtam a papucsom, és mit szépítsek a dolgon, kilapítottam rendesen. Ezek után még mintegy fél óráig nem ment vissza a pulzusom 200-ról, leginkább költői kérdések azon csoportja tartotta magasan, hogy vajon mióta éltem vele egy szobában, és vajon mik történhettek míg én magatehetetlenül aludtam, és vajon hányan vannak még, és vajon hogy aludjak ezentúl nyugodtan. Több telefonhívást is megejtettem nem titkoltan vigaszt keresve, de például a danitól csak olyan mondatok teltek, minthogy "nyugi, éjjel a csótányok is alszanak", rizsa mint csótány-szakértő már egy kicsit jobban megnyugtatott azzal, hogy biztos nincs több csótány a szobában, mert eddig sem volt, és ez az egy csak "eltévedt":) Ettől függetlenül éreztem, hogy nem bírok én most azonnal a helyen maradni, úgyhogy pánikszerűen átromboltam a józsa-kovács rezidenciára zuglóba, ahol épp aznap kezdte meg a dorka és a raszta a hosszúhétvégét. Söröztünk, pálinkáztunk, reméltem, hogy sikerül annyira becsiccsentenem, hogy hazaérve ne érdekeljen a rovar-világ, de hát az történt, hogy hajnali fél 4-kor lépek be a lakásba és egy magnum, ám extra gyors csótány berohan a hűtő alá. Több se kellett nekem, visszaestem a teljes hisztéria szintjére, közben bekommandóztam a szobába lerakni a cuccom, és mikor ezek után nyitottam ki a fürdőajtót, a küszöb mellől egy, az előzővel megegyező méretű, és ugyanolyan extra gyors csótány rohant be a seprű alá, ám ekkor már nem kapott több esélyt az élettől és tőlem, megöltem. Nagyon remélem, hogy egyrészt ez ugyanaz a csótány volt, mint a hűtős, másrészt pedig, hogy ugyanaz, mint amit a rizsa szokott mesélni, hogy a konyhában látta már, és hú milyen nagy és hú milyen gyors.
Azon az éjszakán 3/4 4-től 3/4 7-ig tudtam aludni, azt is felkapcsolt villanynál, a tikkasztó hőség ellenére hosszú pizsinadrágban, melyet alulról egy magas szárú zokniba tűrtem, felül pedig a pólómat tűrtem belé, és a takaróba is jól betekertem magam, az sem zavart, hogy a térdhajlatomban folyt az izzadság.
Jó hír, hogy azóta kezdek megnyugodni, kétszer a dani is itt aludt, úgy meg könnyebb, de már egyedül sem aggódom, és csótányok sem bukkantak fel sehol azóta, leszámítva az álmaimat, szerintem elterjedt a híre a múlt heti mészárlásnak, és annak, hogy van itt ez a nyüszögő nagy lény, aki nem ismer kegyelmet.