Megtaláltam ma a konzulensem, dohányzott egy kolleginával, én meg ajtófélfa mögül leskelődve vártam, hogy befejezzék, és esdeklés céljából térdre vessem magam előtte, de az végülis elmaradt. Ehelyett azt mondtam, hogy a "tanár úr még nem reagált a szakdolgozatomra", amire ő jól időzített poénnal azt válaszolta, hogy "ez azért lehet, mert még nem olvastam el" és mosolygott, majd hozzátette, hogy a héten válaszolok. Ekkor én már tényleg közel voltam a térdrevetéshez, csak azt nem tudtam már eldönteni, hogy én vessem-e magam térdre vagy, hogy neki rúgjam ki a lábait. Tettlegesség helyett csak annyit mondtam, hogy "de csütörtök a határidő". Így kaptam azt az ígéretet, hogy még ma este megírja a véleményét, úgyhogy egyelőre nem kellett neki átadnom anyám tegnap esti üzenetét, miszerint "mondd meg neki, hogy ha nem foglalkozik vele, felmegyek pestre, aztán picsán rúgom"